Harangszó, 1928

1928-12-25 / 52. szám

— bámul az anyjára, — szalad a Julishoz, — szalad a fához. Kacag... kacag, mint egy angyalka. Angyal, mert nem tudja mi az: bűn.

És hogy neki adják a babát, cukrot, szorongatja kábult gyönyörrel.

Mindenki a szobában. A gazda imára teszi össze a kezét. Imádkoznak áhítattal. Csak a Julis nézegeti az ajtót.

Hát zörgetnek is rajta. Pipacs lesz attól a Julis.

— Aggyon Isten 1 — emelinti ünneplő kalapját beköszöntve az öreg Bocsor. Nyomában az Imre.

Minden rendbe lett. Megjött a Julisnak is a kis Jézus.

Kint tovább hulldogált a hó ...

410

_______________________

K

risztusvárás.

Gregersen Lujza Szentgotthárdon.

Gazdag lelki élményben volt része a szentgotthárdi missziói egyháznak Advent 3. vasárnapján, amikor is ádventi összejövetele alkalmával a gyülekezetnek szívesen látott vendége, régi ismerőse, Gregersen Lujza, a Magyar Protestáns Nők Országos Szövetségének főtitkára Budapestről szólott a templomot zsúfolásig megtöltő ádventi gyülekezethez Krisztusvárás címmel. A Krisztust várjuk ezekben az ádventi napokban — mondottá. — Lelkünk hajlékát azonban előbb fel kell díszítenünk a hit, a remény és a szeretet virágaival, mert aki évezredekkel ezelőtt jászolban született meg, nem tér be olyan szívbe, hol ezek a virágok gyökeret verni nem bírnak; nem lép be olyan hajlékba, mely nincs feldíszítve a vallásos áhítat, az emberszeretet, a megigazulás vágya, az alázatosság, az örökéíetben, a Krisztus megváltói hatalmában való bizalom, az áldozatkészség, az Atya iránti teljes odaadás erényeinek drágaságaival.

Az előadót jellemző meleg közvetlenséggel, sok-sok bájjal elmondott beszéd a maga fenségességgel párosult egyszerűségével igazi ádventi hangulatot váltott ki a kis missziói egyház Krisztust váró imádkozó tagjaiban.

A szívből jövő szívhez szóló előadást Blazsevácz Józsefné nőegyleli alelnöknő köszönte meg szíves szavakkal s a gyülekezetnek szeretete, tisztelete jeléül egy virágcsokrot nyújtót ót Gregersen Lujzának.

Az estélyen közreműködtek Sokoray Vilma és Lang Ilona hatásos szavalataikkal, Tímár János szép szólóénekkel és az egyházi vegyeskar Szabó 1. Károly tanító vezetésében művészi karénekkel.

Krisztus a gyárban.

Irta : Gáncs Aladár.

I.

— Ezeknek csak jó dolguk van / Már megint építenek. Mit gondol asszonyság, mennyi millió kell ehhez mostan ? Mi mindenre telik az uraknak I A szegény embernek meg a két fogára se jut betevő falat...

HARANQSZÓ.

Karácsonykor.

Mintha még az ég is szebben mosolyogna. Mintha a harang is zengőbb hangon szólna. Szívek gyűlölete — szeretetbe olvad,

— Ellenséges lelkek egymást átölelve,

Jézushoz fordulnak. Mert Jézus: a Szeretet. Mert Jézus a: Jóság, Véle együtt járni: mennyei boldogság I Csodás szeretete minket is gyógyított, Karácsonyi imánk dicsőíti nevét:

Legyen az örökké — mindörökké áldott!

Stollné Hudy Ilona.

A karja már majd leszakadt. Nagy tele kosár lógott rajta. Fel is akart hozzá kiáltani a két fél kiló levesnek való, meg az új őrlésből másfél kiló rétesnek való. De az asszony elcsitította őket. „Hallgassatok I Egész héten ót csak nem lehet meg az ember hús nélkül I Végtére még azt is elfelejtem, hogyan kell rétest nyújtani.“

Lejebb nem igen lehetett látni. Ám úgylátszik az egész kosár tartalma méltó volt arra, hogy egy koszorú füge koronázza. A végen látott mosolygás narancsot is meg kellett tisztelni, addig is, mig holnap elmehet a színházba, a másodemeleti erkélyülésre szóló jeggyel. Az asszonyságnak ugyanis volt két serdülő leánya. Hadd legyen azoknak is valami vasárnapi mulatsága.

Erről azonban nem szólt egy szót se. Mint pajkos gyerekek a gazdátlan házban, gondolatai úgy csatangoltak keresztül-kasul mindenen. Belerugdostak Istenbe, emberbe, törvénybe, világrendbe, még abba is, aki valahol csak egy úrnak szolgál. És amit gondolt, azt ki is mondta. Pedig nagyon közel volt a gyórtulajdonosék ablaka. Épen nyitva a reggeli takarításhoz. Valakit mintha látott is volna a függöny mögött. Talán hallgatózott ?

A beszélő társ nagyon türelmetlen volt.

— Ne beszéljen olyan hangosan I Nem látja, hogy nyitva az ablak.

— Nem baj I Ez a fiatalok lakása.

— Fülébe megy az öreg úrnak s az hamar bejelenti magát kommunistának. Tudja, hogy hogy járt a Csaposné is.

— Azt mondják, a fiatalok máskép gondolkoznak. De én azt mondom, az úr az csak úr, akárhogyan gondolkozik is.

Nagy zuhanás. Egyik állásfa nyújtózott végig a földön tíz hetes szolgálat utón. Egy pillanatra odanéztek s akaratlanul is gyönyörködtek az új falrészben, mely mint toldalék, igen szépen piroslott a régi szürke fal mellett a december eleji napfényben. II.

Dolgozó asztalánál ült. A széles ablak- táblákon keresztül úgy mosolygott be az új épületrész, mint egy piros pozsgás gyermekarc, melyet felcsipdes (az egészséges téli levegő.

Jóleső meleg volt a szobában. Jólesett a pár perc is. melyet most a kétórás Íróasztali munka : üzleti levelek, az építéssel kapcsolatos számlák, külföldi gazdasági szemlék átfutása után, a pihenésnek szentelhetett. A gyárkémény csúcsán volt a tekintete. Ott ahol a számolt kémény sora s a merev mérnöki rajzok utón, lágy, omlós nézni valót talált. Nagyon pihentető volt. Egyébként rabszíjra fűzött fantáziája ilyenkor játszadozásba foghatott. Kivált így napsütéses délelőttön, amikor a nap oldalról kaphatta a barna bokrokat, s megaranyozta az ezer, meg ezer változatú füstfigurákat.

Valami nagy hála volt a szívében. Nem is tudta volna megmagyarázni, hogy miért. Sok helyen mór nem tudnak munkát adni a gépeknek s ők most növelhették a gyárat I Ezért is hálós volt. De még inkább azért, hogy egy régi vágyát érezte mindjobban teljesedésbe menni. Ez a vágy az volt, hogy a gyér egész élete egy ma- gasabbrendü élet szolgálatában állhasson. Hogy benne ne a részleges érdek, hanem az egyetemes szolgálat legyen az uralkodó. Hogy a kéményormáról ne a hétfej-ü sárkányhoz hasonló füstbokrok szállhassanak folyton, hanem a hála áldozatának, Ábel- füstjei, jeléül annak, hogy legyőzetett a föld.

Miért érezte most e célt közelebb ? Okadatokkal nem tudta volna kimutatni. Hiszen, ha a részletekre gondolt, az óriásokat látta maga előtt, melyekről még gyermekkorában hallott. Mikor a kémek Kanaán földről azzal jöttek vissza nagy csüggedten, hogy elfoglalhatatlan az, mert nagy óriások lakják. Az óriások most mégis eltörpültek. Elvégre az édesapja, ha kemény is, engedni fog. Erős érzéke van a realitásokkal szemben s mihelyest tapasztalatokat tesz egy felsőbb valóságról, amelynek elfogadása után a többiek is megadatnak, nem fog ellenállni. Lassacskán az egész családban, s azután a munkásokban is megváltozik a szellem.

Valamikor egyik tanárja, vele, a gyáros fiával, szavaltatott egy költeményt: „Krisztus a gyárban.“ — Ez volt a címe. Akkor még nem sokat értett belőle. Ma már többet, mint amennyit az iró elgondolt benne. Ez zsongott most az egész lényében. Ez az, amihez ma közelebb érezte magát' Lehet, hogy csak azért, mert a még le" győzendő akadályok előtt szüksége volt egy kis biztatásra. (Folytattuk.)

____________1928. december 25.

M

ennyit ad Budapest az egyházaknak?

Most készült el a főváros 1929. évi költségvetése, melyből megtudjuk, hogy a kegyúri jogon a fővárost terhelő személyzeti fizetések általában a régiek maradtak, a jövő évben is felemelt fizetésüket kapják a káplánok, ami által a plébánosok kiadásai jelentősen csökkennek. A római katholikus egyházban a jövő évben huszonöt plébánost, két helyi lelkészt, ötvennégy segédlelkészt fizet a főváros. A katholikus egyházi személyzet ősszel fizetése a jövő esztendőben 530.000 pengő lesz. A dologi kiadások során a szokásos általános tatarozási munkálatokon felül folytatólagosan rendbehozzák ,a belvárosi templom orgonáját. Új fedelet ,kap az óbudai templom toronysisakja. Huszonöt ezer pengővel járulnak hozzá a Szent István Bazilika részére beszerzendő hősök harangjához, sekrestyéslakást építenek a kelenföldi plébániánál, új számlapot kap a józsefvárosi plébániatemplom to-