Harangszó, 1928

1928-12-25 / 52. szám

404

HARANQSZÓ.

1928. december 25.

Karácsonyi ismerősök.

Irta : vitéz Magassy Sándor.

Újra találkozunk velük. Semmit sem változtak, most is olyanok, mint okkor voltak.

Legelői jönnek a pásztorok. Kemény vonású, egyszerű külsejű, de jó lelkű emberek. Meglátszik rajtuk, hogy a világ eseményeiről nem sokat tudnak. Többször volt dolguk az állatokkal, mint az emberrel, azért könnyebben is rászánták magukat arra, hogy felkeresők azt a félreeső bethlehemi istállót. Szegények voltak és a szegénységet ismerték a legjobban, ezért fordultak oly bizalommal is a legelhagya- tottabb bethlehemi szegények felé. Ha Jézus Czireniusz helytartó pompás villájában született volna meg és az őrök, vagy a dajkák sorfalán átjuthattak volna el hozzá, aligha mertek volna egy lépést is tenni érte. Különben is Jézus inkább vonzza az egyszerűeket, a szegényeket, mint az előkelőket és gazdagokat; a mágnes is inkább vonzza az egyszerű vasszilánkot, mint a drága aranyat.

A másik ismerősünk Heródes király, ö is érdeklődik Jézus iránt, pedig ő nem volt zsidó, még görög sem, de még római sem, hanem iduméus. Csak majmolta a zsidót, hogy a nép előtt kedves legyen ; a görögöt is csak utánozta, hogy előkelőnek lássák; a rómait is csak azért játszotta, hogy rettegjenek hatalmától. Trónbitorló volt, aki megölte feleségét, édesanyját, kivégeztette kisfiáit, megfojtatta sógorát, mert a trónját féltette tőlük. Ő volt a zsidók Nérója; kegyetlen, mert gyáva, hiú, mert nagyravágyó ; aranyra és dicsőségre éhes, amiért nem volt nyugta sem otthonában, sem országában, sem a saját lelkében. Megölte a lelkiismeretét is s ezért lett a tulajdon lelkiismeretének a halottja. 0 is érdeklődött Jézus iránt, mert — félt tőle, féltette nyomorult földi dicsőségét. Divatból, de méginkább féltékenységből tudakozódott Jézus után. Szóval ugyan tisztességet tett neki, de lelkében mér gyűlölte, sőt halálra is Ítélte.

Ismerjük a napkeleti bölcseket is. Nem voltak királyok, hanem tudósok. A tudományt mívelték s ezzel a szellemet szolgálták ; ezért királyi méltóság illeti meg őket. A lélek szolgálata ma is a legkirályibb méltóság. De azért nem voltak sem könyvmolyok, sem elfogult szobatudósok; a természetet sem tekintették puszta kísérleti műhelynek, hanem abból az Isten gondolatát olvasták ki. Bölcsek voltak, mert tudományuk az Isten félelmével kezdődött. Szívük sugalta meg, hogy az a csodálatos csillag több, mint egy szép ritka égi jelenség, mert az az élet igazságához vezet. Felkészültek tehát a hosszú útra, magukhoz vették legdrágább ajándékaikat, hogy ne menjenek üresen Jézushoz. Aztán megérkeztek, tisztességet tettek és ismét eltávoztak. Többet aztán senki sem hallott róluk.

♦

Milyen különös is az élet. hogy karácsonykor mindig előkerülnek ezek a régi ismerősök 1 . . .

Előkerülnek ? ... Hiszen el sem tűntek. Csak elvegyültek' az életben, az emberek közt s mikor jön a karácsony szent ünnepe, akkor kiválnak a tömegből s majd arra tartanak, ahol szeretetre számíthatnak, majd felfigyelnek, ahol Jézusról beszélnek, majd pedig drága ajándékokat raknak a

Karácsonyi nász.

Karácsonyfa

Fénybe vonva

Áll közepén egy szobának;

És alatta Szívszakadva

Gyermek-gyász’ló szülők állnak.

És le, — nem fel —

Könnyes szemmel A holmikra nézegetnek,

Miket ottan

Raktak sorban

Kezei szent Szeretetnek.

S míg a könnyek Csak ömölnek,

Melegük lehat egy sírba . . .

S rögök kelnek —

S egy kis gyermek Mintha a szobába nyitna.

És ott leül Nesztelenül

A fa alá, — s örül, játszik . . .

De csak percre-'

Az egyszerre Kitörő nagy zokogásig.

S erre mindjár'

Eltűn, — kinn jár,

Lebben vissza a kis gyermek, — S a zord, zsarnok,

Hideg hantok

Miatta már nem perelnek . . .

Karácsonyfa —

Fénybe vonta

Jézus, — hogy a bús szív lásson És reméljen-'

— Földi éjben [csony!

Lesz még, lesz még szebb kará- PETROVICS PÁL.

karácsonyfa alá, hogy valahogyan megadják ennek a szép ünnepnek a módját.

Milyen különös is az élet, hogy karácsony este nem az úri gyerekek, hanem a kérges kezű, kemény arcvonású és nehéz gondu szülők gyermekei járnak házról házra egy szelet kalácsért, egy pár fillérért vagy egy felesleges ruhadaradért — egy kis szeretetért s éneklik, míg bírják : „Krisztus Urunknak áldott születésén". . . Az is érdekes, hogy ezek a szegény karácsonyesti apró vándorok, mennyivel bátrabban állnak meg ott, ahol a szobát csak istállólémpa világítja be és csak kivételesen sütöttek kalácsot, de ehhez is hónapok nélkülözése kellett, — mint ott, ahol villanyfényben fürdik az egész ház és a cselédek is fitymálják az „angyal ajándékát." Éppen úgy van, mint a nagy bethlehemi éjtszakán volt: Jézus felé legelőször az élet megtiportjai, kesergői, szegényei mennek, mert hát a mágnes is a szürke vasdarabot vonzza és nem a büszke aranyat.

Ugyebár egészen világos, hogy miért oly ismerősek azok a szegény bethlehemi pásztorok ?

Milyen különös is az élet, hogy karácsonykor még az uzsorás is vagy a zsugori is felfigyel, ha felebaráti szeretet nevében egy kis anyagi áldozatra kérik fel. Még érdeklődik is: hol lehetne valakin segíteni ? Sajnálkozik, részvétet mutat és ha egyáltalán nem kerülheti el. hát nagy immel-ámmal megnyitja az erszényt és eleget tesz a tisztességnek. Pedig ha lehetne, óh de másként tenne, hiszen úgv félti vagyonát, tekintélyét ettől az áldozatos szeretettől, mint Heródes a trónját Jézustól.

Az is olyan különös karácsonykor, hogy aki csak valamit is tart magéról, műveltségéről. az a karácsonyt ajándékok nélkül el sem tudja képzelni. Gondolja: minél gazdagabb az ajándék, annál jobban kitetszik, hogy ő Krisztus barátja. Megelégedetten rakja a karácsonyfa alá a maga ajándékát, végighallgatja az ünnepi evangéliumot, de alighogy elmúlik az ünnep, leikéből úgy eltűnik az éhitat és a karácsonyi élmény, mint ahogy a bölcsek eltávoztak Bethlehemből. Mit is mondhatna Jézusról, a szeretetről, a megváltás boldogságáról, hiszen csak vizitben volt Jézus nál s ez az idő kevés ahhoz, hogy bizonyságot is lehessen tenni az Isten Fiáról.

És mégsem különös az élet, mert ha megfigyeled magadat, még jobban megismered azokat a régi karácsonyi ismerősöket. Mert te magad vagy hol külön-külön, hol pedig együttvéve mind a három. Csak attól függ, hogy mikor melyik, hogy menynyire szereted Jézust.

*

„A pásztorok pedig visszatérének dicsőítvén és dicsérvén az Istent . . .“ s nékik volt a legboldogabb karácsonyi élményük, mert elmerték hirdetni mindeneknek, amit láttak és hallottak.

Ugyanezen múlik a te boldog karácsonyod is. Merd elhirdetni mindeneknek, hogy „boldog örömnap derült ránk"

KORKÉPEK.

Karcolatok a hétről.

„Amanullah, Afganisztán hatalmas királya, tudvalévőén hónapokat töltött Európában a modern civilizáció bölcsőjében. Bejárta az. összes fővárosokat, kezet fogott az összes uralkodókkal, végignézett szemléket, múzeumokat és képtárakat, mondott felköszöntőket, hallgatott szónoklatokat... szóval megismerkedett az európai civilizációval.

Éppen ebben az időtájban a béke volt napirenden. Békepaktumokat kötöttek, békéről beszéltek Genfben, békeszerződésekről tárgyaltak az államok, döntőbírósági egyezségekben állapodtak meg s barátsági jegyzékeket cseréltek ki. Ha volt szeme Amanullah királynak, akkor láthatta, hogy Európa valóban a civilizáció humusza. Itt mindenki békéről beszél, békéről ír és békéről álmodik.