Harangszó, 1928

1928-11-25 / 48. szám

1928. november 25.

Prónay Dezső báró arany jogi doktori diplomája.

A magyar közélet egyik legkiválóbb vezéralakja, Prónay Dezső báró ez év október 22-én töltötte be nyolcvanegyedik életévét. Ha már teljesen vtsszavonultan él is a több, mint ötvenéves közpályán való országosbecsü munkásság után, a hódoló szeretet és megbecsülés felkereste az evangélikus egyház egykori vezető főfelügyelőjét, a volt országgyűlési kurucképviselőt, majd főrendiházi tagot és Pest vármegye közgyűlésének egykori vezérét. A Pázmány Péter Tudományegyetem nagyrabecsülése jeléül, a jubileumi egyetemes jogi doktori diplomával, az arany diplomával tüntette ki. A jubileumi jogi doktori diploma ünnepélyes átadása most történt meg. Az egyetemi tanács a jubileumi diploma átadására és a tanács jókivénatainak tolmácsolására lándori Kéler Zoltán dr.-t, a dunáninneni evangélikus egyházkerület felügyelőjét kérte fel. A küldöttség e hó 17-én lándori Kéler Zoltán dr. felügyelő vezetésével Ácsán fel is kereste a jubilánst. A küldöttség tagjai voltak: Kiss István kerületi püspök, Kray- zell Miklós dr. királyi Ítélőtáblái biró, tanácselnök, Händel Béla dr. kerületi ügyész és Zelenka Frigyes dr. királyi tanácsos, kerületi főjegyző, lándori Kéler Zoltán dr., a Pázmány Péter Tudományegyetem tanácsénak nevében meleg szavakkal köszöntötte a jubilánst és átadta a díszes kiállítású jubileumi doktori oklevelet. Prónay Dezsü báró — aki élete folyamén soha semmiféle címet, rangot, kitüntetést és rendjelet nem fogadott el — meghatottan köszönte meg a Pázmány Péter Tudományegyetdm elismerését tanúsító oklevelet.

Szibériai emlékek.

Rev. W. Teeuwissen szarvasi, orosházi és tótkomlósi látogatása alkalmából.

2

Lyukjanoff orosz ezredes táborparancsnoktól sikerült engedélyt kierőszakolni, hogy Rév. Teeuwis- sen a táborban jelenlevő tolmács jelenlétében, istentiszteletet tartson, melyen a beszédet magyar és német nyelven tolmácsoltuk: a magyar tiszti zenekar és legénységi énekkar közreműködésével az ily istentiszteletek ünneppé emelték vasárnapjainkat s közelebb hozták az amerikaikat a magyarokhoz, viszont a hadifoglyok is megsze- rették’őt. Rev. W. Teeuwissen megismerve és megszeretve a magyarokat, annyira szívenviselte sorsunkat, hogy a vladivosztoki főtitkárságot megnyerte arra, hogy a tábort anyagilag támogassa. Miután erre az engedélyt a new-yorki központ megadta a cseh munka liqui- dálásával megkezdhette az anyagi segítséget is. Eleinte csak kétszer- sültet kaptunk ládaszámra. Később sikerült a tábor kávéházának vezetését az amerikai Y. M. C. A.

HARANQSZO.

Kilátás az oltár elől.

Ha az oltár előtt állok,

Elém tárul a táj képe,

Oltárunktól odalátok A Balaton szép tükrére,

Somogyi part szegélyére.

Ilyenkor úgy elfelejtem Elkészített beszédemet,

Keresetlen szavaimmal,

Imádságos ajkaimmal Dicsőítem Istenemet I

Ha az oltár előtt állok,

Lelkem szárnyat ölt magára,

Szent hit szárnyán odaszállok A túlpartra, szebb hazába, Üdvözöltek országába.

Ilyenkor úgy elfelejtem,

Hogy a pályám itt mostoha,

Közel a rév, ott a gondot,

A keresztet, mit itt hordok Felváltja majd a korona I

szentantalfai Nagy Lajos.

kezelésébe átadni és ezzel kapcsolatban a szükséges sütemények előállítására pék és cukrászműhelyt felállítani. Mindegyik kávéházban egy szobát berendeztünk olvasó és társalgó-teremnek, magyar, német és angol nyelvű könyvtárral, újsággal, társasjátékkal. Itt lehetett írni leveleket az egyesület levélpapírjain, — két évi szünet után — haza! És a Y. M. C. A. gondoskodott ezeknek postai továbbításáról. Ezekben a termekben volt: hetenként egyszer bibliai-magyarázat, naponta tanfolyamok u. m. irás, olvasás, az analfabétáknak, magyar nyelvóra az orosz foglyok orosz feleségeiknek: számtan, földrajz, történelem a legénységnek, szabad előadások a földmívelés, állattenyésztés, mezőgazdaság stb. köréből.

A kávéházban este naponta felváltva: hangverseny, mozi, szi- nielőadás. A táborban volt a Y. M. C. A.-nak több cipész, szabó, borbély műhelye is. Az összes intézmények kbelül 160 alkalmazottját a Y. M. C. A. fizette. Fellendült a sportélet, megindultak az athletikai és szertorna-versenyek. Az étkezdék a főzelék és zöldséget saját konyhakertészetünkből kapták.

Óriási munka volt ez! Örökös harc egyrészt Lyukjanoff orosz ezredes, térparancsnokkal, másrészt a vladivosztoki központtal az anyagi támogatás összegének megszerzése tekintetében. Ezt a harcot csak egy olyan vasakaratu ember harcolhatta meg eredménnyel, mint aminő Rev. W. Teeuwissen volt, akivel havonta utaztam le Vladi373

vosztokba, hogy ott napokon át való érvelés és kilincselés után úgy pénzben mint anyagban megkapjuk szükségletünket. Hogy milyen boldogan utaztunk haza egy két vagon élelmicikkel megrakodva, elgondolható, kiváltkép akkor, mikor a szibériai téli éjszaka csikorgó hidegjében dr. Wenczel Tibor társaságában egy szál pokrócba burkolózva kellett a fütetlen vagonban a ládák között topogva őrizni a szállítmányt az orosz vasutasokkal szemben. Dehát mégis volt mit és kikért őrizni! (Vége köv.)

KORKÉPEK. Karcolatok a hétről.

Az elsülyedt VestHs hajó utasai között, akiket a Berlin hajó mentett meg, volt Carlos Quiros, a new- yorki argentínai konzulátus egy magasrangú tisztviselője is, aki a sülyedő hajóról a tengerbe ugrott s aki öt négernek a csónakjában talált aztán menedéket s menekülést. Carlos Quiros menekülését többek között a következőben adja elő-'

„Eljött az éjszaka és a négerek kezdtek nyugtalankodni. Mint az őrültek kapkodtak, hol az egyik, hol a másik irányba eveztek és rakétajeleket adtak le.

A szörnyű órák sorozata következett most el. Éhesen, szomjasan, fáradtan végre lefeküdtem a csó- nak fenekén. Mellettem egy olasz didergett. Nagynehezen elaludtam, egyszerre felriadtam, hogy valaki belerúg a lábamba. Hatalmastermetű néger ült mellettem, ő rúghatott belém. Véletlenül történhetett, de én dühösen káromkodni kezdtem. A néger halálraváltan reszketve könyörgött:

Ember, most ne káromkodjék, az Istenért csak most hagyja abba a káromkodást.“

így szégyeníti meg napjainkban nem egyszer a fekete ember a fehéret, akinek úgy látszik csak a teste fekete, de hófehér a lelke.

Kik nem juthatnak be a meny- nyeknek országába ? 1. Aki csak mondja: Uram, Uram és nem teszi az Istennek akaratját. Mát. 7.21.

2. Akinek igazsága nem nagyobb a farizeusok igazságánál. Mát. 5.20.

3. A gazdag nehezen jut be a mennyországba. Mát. 19.23. 4. A képmutatók nem mennek be a