Harangszó, 1928

1928-11-18 / 47. szám

1928. november 18. HARANOSZÓ. 365 KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Milánói jelentések szerint az Etna vulkánmegfigyelő intéze­tének vezetője, Ponti tanár azt mondja, hogy a kitörés előre­láthatólag hetekig fog tartani, talán egy hónapnál is tovább. Az 1669. évi kitörés több mint egy évig tartott és egy köbkilo­méter lávát ontott. Ponti tanár Turati közmunkaminiszterrel e- gyütt bejárta a kitörés területéi és a tudós elmagyarázta a mi­niszternek, hogy milyen vesze­delmes a helyzet, mert most a lávaömlés tízszer olyan nagy. mint eddig volt. Mascali hely­ségben csak a templomtorony és a magasabban épült házak teteje látszik ki a lávatömegből. A vakbuzgó hitű lakosság meg van rémülve, mert a procesz- sziók nem tartották fel a ka­tasztrófát és éppen a helység védőszentjének, Szent Leon- hardnak napján következett be a szerencsétlenség. Mit is mond az] Elet könyve ? Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, a Krisztus Jézus. R reformáció napját bensőséges ünnepség és gazdag műsor keretében ünnepel­ték meg: Keszthely. A reformáció emlékét benső buzgósággal ünnepelte meg a gyülekezet istentisztelettel, melynek keretében a lel­kész 11. Korintus 4.8—9, alapján hirdette az Igét. Az istentisztelet után a közép­iskolai ifjúság ez évben megalakult Luther Köre rendezett emlékünnepélyt, először lépve a nyilvánosság elé a gyülekezetben. „Erős vár a mi Istenünk“ után Lutz Sán­dor ifjúsági elnök mondott lelkes és ha­tásos megnyitó beszédet, majd Sing Róza szavalta el kedvesen Porkoláb Gyula : „Luther“ című költeményét. Ezután Alexy Zoltán köri főjegyző tartott tartalmas ün­nepi beszédet, majd Lengyel Ibolya szóló éneke emelte fel szépségével a lelkeket. Suter Ottó mély érzéssel szavalta el Kozma Andor költeményét: „Az agg prédikátor“-t, utánna a lelkész imája és áldás, végül a Himnusz fejezte be a bensőséges ünneplést. A soproni ev, tanítóképzőintézet Kapi Gyula Ifj. Belmissziói Egyesülete a refor­máció emlékét ezidén is gazdag műsor keretében ünnepelte meg. Az ünnepi be­szédet Zimmermann Vilmos, az egylet titkára mondotta. Felolvasást tartott Vá- rallyay János valléstanár. Az ünnepélyen közreműködtek még: Papp Pál és Fekete Ferenc V. évf. növendékek hatásos sza­valataikkal és az intézet énekkara két gyönyörű énekszámmal Peschko Zoltán tanár vezetésében, bpesti ref. lelkész arról tartott elő­adást, miként tanítják a halottak az élőket, kiemelvén Tisza István gróf léetének tanulságait. Szántó Jenő he­gedűművész és Dán Norbert opera­énekes számai után befejező beszédet Tátrai Károly ev. lelkész tartott. Az estély erkölcsi sikere oly nagy volt, hogy Gyula városában állandóan em­legetik. Anyagiakban is több száz pengő tiszta haszon maradt az evang. templom és a ref. szegény gyerme­kek javára. Bev. W. Teenwisscn, amerikai lelkész. A dombóvári evang. és ref. gyülekezet ezidén együtt ünnepelte meg október 31-ét. Délelőtt istentiszteletet, délután pedig val­lásos ünnepélyt tartottak. A délelőtti isten­tiszteleten — miután a ref. egyház meg­hívottja nem érkezett meg — eőri Szabó Dezső helybeli ref. lelkész mondott ünnepi beszédet, méltatva a nagy reformátorok hitét, melyből erőt meríthet a gyenge hitü utód. A délutáni vallásos ünnepélyen dr. Schlitt Gyula lajoskomáromi ev. lelkész tartott lelkeket építő előadást a reformáció áldásairól. Szavaltok: Rajnai Károly rg VII. o. tanuló „Árny az éjszakában“ Jancsó Olga III. polg. isk. tanuló: „Nehéz időkben“ és Barna Lujzika III. elemi isk. tanuló: „Nem hagyjuk el a bibliát“ cimü költeményt. A két gyülekezet tagjaiból alakult vegyeskar úgy a délelőtti isten­tiszteleten, mint a délutáni ünnepségen szép karénekekkel működött közre. Imával és Erős vár a mi Istenünk eléneklésével nyert befejezést az ünnepély. Isten áldása nyugodjon a két gyülekezet munkálkodásán. A kisterenyei ev. missziói egyház nagy lelkesedéssel ünnepelte a reformáció ünne­pét, melyen a hívek nagy számmal vettek részt. A vallásos esten előadással szerepel­tek : Dubraviczky Erzsébet tanárnő. Fényi Géza egyházfelügyelő; szavaltak Nagy Ibi és Nagy Iván tanulók ; énekszámmal sze­repelt Zsuchva Olga. A lelkész zárszavai és imája után, a hívek nagy lelki gazda­godással tértek haza küzdelmes otthonaikba. Gyula. Október 31-én az evang. és ref. egyház közösen ünnepeltek. A délelőtti istentiszteleteken a hívek közösen vettek részt. Este nagyszabású kulturestély volt budapesti művészekkkel. A ref. vegyes­kor éneke után dr. Pallmann Péter ref. lelkész megnyitót tartott. Tamás Ferenc Tisza Istvánról szóló költeményt szavalt el. Petri Kató operaénekesnő operaáriákat és magyar dalokat énekelt. Fiers Elek Magyarkeresztnrott. Kedves és bensőséges ünnepség keretében avatta fel nov. 4-én Farkas Elemér esperes Vadosfo egyik hit­buzgó. áldozatkész filiájának, Magyar- kereszturnak 179 kg. súlyú új harangját, amelyet az áldozatkész hívek a világ­háborúban elrekvirált harangjuk he­lyébe szereztek. Előző vasárnapon valóságos diadalutja volt az új harang­nak az állomástól a faluig, amelyet a hívek öröme készített kedves vendége számára. A soproni alsó egyházmegye esperesének megható avató beszédén kívül mély étérzéssel szavaltak : Ta­kács Sándor VIII. o. lie. tanuló. Szabó László és Böröczki Imre; a gyűl. férfikar pedig két szépen sikerült éne- két adott elő Fodor Lajos kántortanító vezetésével. Az ünnepélyen résztvett dr. Ajkay Béla egyhm. felügyelő is. Az ünnepély után a nőegylet látta vendégül a gyűl. hiva­talos vendégeit, valamint a gyűl.-bői jelent­kező egyháztagokat, mintegy 50 vendéget. A nőegylet új elnöknöje: dr. Szabó Istvánná, az alelnöknők: Kiss Ilonka és Káldy Imréné s a pénztárosnő : Fodor Lajosné, de minden evang. asszony és leány, aki tagja a nő- egyletnek, készségesen sietett a nemes cél szolgálatába. A közebéden, valamint az ünnepélyen a más vallásuak s azok vezető emberei is résztvettek, bizonyságául annak, hogy a községben az óhajtott felekezeti béke megvan s a nőegylet jótékony mun­kálkodását mindig a más vallásuak iránt való szeretettel és figyelemmel fejti ki. A jó Isten tegye áldottá a híveknek egy új harang megszerzésében megnyilvánult lelkes áldozatkészségét és szóljon új ha­rangjuk reggel, délben, este, vasárnapon és ünnepnapon, szívek utolsót dobbanása­kor, temető felé koporsók után csendesen, lehajtott fejjel, könnyfátyolos szemekkel menő összetört lelkekhez: a te irgalmas­ságod van rajtam Istenem, Te jól tudod, jól látod, hogy mi használ nekem ; sorso­mat úgy intézed, amint Te akarod ; bölcs a te végzésed, ha áld. ha sújt karod 1 Tudod-e, hogy idvezülsz ? He­bich Sámuel, a pogányok egyik nagy misszionáriusa, egyszer meg­kérdezte valakitől, hogy bizonyos-e azii üdvösségéről ? Ez azt felelte : Remélem.'1’ Erre Hebich hirtelen azt kérdezte: Hát azt tudja-e, hogy evett-e ma, vagy sem ? Ugy-e tudja ? Nos a" hívő épen ilyen bi­zonyosan tudja, hogy idvezül. Hát te olvasóm, tudod-e? D

Next

/
Thumbnails
Contents