Harangszó, 1928
1928-11-11 / 46. szám
1928. november 11. HARANQSZO. Schneller István egyetemi tanár is megjelentek. Az Alföld-uti Iparosképző Prot. Egylet nagytermében a megnyitót Szuchovszky Gyula vallástanár mondotta. Előadásokat tartottak : Mártony Elek és Dendely Károly. — Balassagyarmaton az ünnep szószólója báró Podmaniczky Pál egyet, tanár volt, A megnyitót itt Kardos Gyula mondotta. Közreműködtek az egyházi vegyerkar. Szavaltak: Veress Mariska és Bérces Mártha. — Pápán a megemlékezést gazdag Programm keretében Schöck Gyula püspöki másodlelkész tartotta. — Debrecenben dr. Szlávik Mátyás ünnepi előadása volt a megemlékézés központja. — Szombathelyen Czipott Géza szentgotthárdi lelkész, lapunk felelős szerkesztője volt az ünnepi szónok. Az estélyen közreműködtek: A Prot. Kör vegyeskara Kiss Gábor ig. tanító vezetésében. Szavaltak: Tau- bert Ádám és Takács Sarolta. Bach Áriáját előadták: Radványi Sándor és László Béla. Az oltári szolgálatot Asbóth Gyula és Scherer József végezték. Veszprémi híveink is méltóképen megünnepelték a reformáció évfordulóját. Október 28-án, 29-én és 30-án vallásos esti összejövetelek voltak, melyeken mindig szép számú hallgatóság előtt a helyi lelkész beszélt a püspöki belmissziói mun- kaprogramm által ajánlott témákról. Az évforduló délelőttjén pedig két istentisztelet is volt: egy az elemi és középiskolai ifjúság számára, egy pedig a felnőtt hívek számára. — Á veszprémi anyaegyház kebelében alakult füzfőgyártelepi fiókgyülekezetben pedig igazán ünne- pies keretek között folyt le a reformációi emlékünnep, Györk Sándor főmérnöknek, a fiókgyütekezet buzgó gondnokának körültekintő fáradozása folytán, 31-én, délután hat órakor, a szépen feldíszített tiszti kaszinó egészen megtelt ünneplő evangélikus és református hívekkel, kik előtt, közének után az anyagyülekezet lelkésze mondott ünnepi beszédet, utána a füzfőgyártelepi férfidalárda énekelte el az „Erős várunk“ két versét; Lázár Károly, a gyártelep alkalmazottja, Bordás János ref. hitoktató alkalmi ódáját szavalta, a gyártelep zenekara Gounod „Szerenád“-ját adta elő, végül pedig Miatyánk és áldás után, a „Himnusz“ eléneklésével fejeződött be a minden izében lélekemelő és hiterősítő szép ünnepély. Sopronban a Hittudományi Kar Hallgatóinak Ifjúsági Köre szép műsorral áldozott a reformáció emlékének. Az előadást Záckaliczky Pál IV. éves hallgató tartotta A reformáció áldásai címen. Nyíregyháza—Salamonbokor tanyán szépen sikerült vallásos estélyt rendezett a reformáció emlékére a helybeli Ev. Ifj. Egyesület, a városi Ev. Leányegyesülettel karöltve. A zsúfolásig megtelt nagy tanteremben áhítattal hallgatta a közönség csakpem két órán át a műsor lebeleírni a szakácskönyvedbe, akkor nem fogsz többé ily kellemetlen helyzetbe jutni. Te még a kolostori szakácskönyvhöz vagy szokva, itt más a rend. Ott elég volt úgyis mindenből, nem törődtek Isten áldásával, minálunk megfordítva áll az ügy. Van Istenáldás, mit törődünk a többivel.“ Erre Kaethe már nem tudott mit válaszolni. Kissé durcásan kiment. „S most üljünk le barátom I“ szól Luther. „Jöttem, hogy megköszönjem azt a nagy jóakaratot, melyet ittlétem alatt tisztelendő atyám részéről tapasztaltam.“ „A hála Istené ! ö munkára hív s azt teljesíteni a mi kötelességünk. S teljesítsük ezt örömmel, mert különben teher lesz a munkánk s nyűg, mely megrabolja életünket az örömtől. Rád is munka vár otthon, kemény munka. Egy szenvedő nép közé mégy, a te néped, a magyar nép közé. Ezren várnak vigaszt, te ezzel menj közéjük ! Az evangélium legyen támaszod. Az egyik, mint mannát, lesi ajkadról az igét, melléd áll, követ, mert az igazság meggyőzte ; a másik az átok szavai gyanánt fogja fel beszéded, ellenséged lesz, üldözni fog, mert fél az igazságtól, mely fénybe állítja bűnös üzelmeit. A könnyen hívőnek esetleges hízelgése ne kábítson el, így meg leszel védve a hiúság ellen. Az ellenség lármája ne ijesszen rád 1 úgy nem sérted meg gyávaságoddal az igazságot, melyért küzdelembe mentél. A te iránytűd az evangélium, mely ama hegyek felé mutat, honnan a mi segítségünk jő. Az Isten igazságáról van. Azért légy kemény, ha ellenállásra találsz, légy kemény, mint a szikla, mely törik, de nem mozdul; légy makacs, ha kell s látod, hogy használ az ügynek. Az Istenért teszed. A legcsekélyebben is légy tiszta, mint a hattyú, hogy ne árthasson a legsúlyosabb rágalom sem. Légy apostol I Ki az evangélium nevében megy vigasztalni, abban ne csalatkozzon senki. Légy szelíd, amikor bűnbánót kell felemelni, de légy kemény, hol korhadt falábairól a gőgöst kell lerántani s ha porba hullt, vedd karjaidba s csókold homlokon. Ez a mi fegyverünk, semmi más. Ez a szívben gyökeredzik s nem tépheti ki senki a kezünkből. Nem e világ, de maga az ördög sem 1“ Hozták a vacsorát. Szerettem volna odakiáltaní: „Vigyétek azt a vacsorát 1 Kegyetlenség megakasztani ennek a nagy embernek beszédét, akármilyen vacsorával is. Talán éhen tudnék halni Luther szavai mellett s ez lenne a legszebb halál, mert a mennyországban ébrednék.“ Felálltak. Luther imádkozott. Hozzáfogfolyását, melyen Krieger Mihály lelkész imádkozott, Hulvej István s. lelkész pedig igazi lutheri szellemtől áthatott irásmagyarázatot tartott. Az ifjúság több szavalattal, páros jelenettel, szóló- és karénekekkel igyekezett építeni Isten országát. Végezetül dr. Vietórisz István luther-szövetségi elnök, a Léther-Szövetség támogatására s az igaz evangéliumi hit megtartására buzdítva a hallgatókat, Isten áldását kérte a lutheri munkára s az ünnepélyt berekesztette. A hívek örömtől sugárzó arccal s egy-egy „Reformációi üzenet“-tel a kezükben, megelégedetten távoztak otthonukba. A műsort képező énekeket és szavalatokat Krieger Mi- hályné, Mátis Béláné és Mátis Béla tanító tanították be. Az ujmalomsoki gyülekezet hívei a reformációi ünnepet megelőző két este az iskolateremben, vallásos összejövetelt rendeztek. Ének, ima után a lelkész tartott szabad előadást ezen a címen: „Mit köszön a világ a protestantizmusnak?“ Tömböly István tanító a belmisz- sziói munkaprogramm alapján a reformáció áldásait ismertette, majd a Luther c. ünnepi színjáték egyes részeit olvasta fel. Orbán Anna tanítónő ugyancsak a reformációi ünnepre előkészítő értekezéssel készítette elő a hallgatóságot a nagy ünnepre. Okt. 31-én délelőtt istentisztelettel, este 7 órakor a következő vallásos műsorral ünnepelte meg a reformáció 411-ik évfordu___________________________355 ta k az egyszerű vacsora elköltéséhez' Kaethe nem szólt. Luther többször szerette volna szólásra bírni, de nem sikerült. De erőszakoskodó mosolyait nem tudta elrejteni, bárhogy is hajolt tányérja fölé. Szerfelett kedves volt ez a jelenet. A duruzsoló nagy ember s a durcáskodó felesége. „Látod Kaethe, mily tapintatlanok vagytok ti asszonyok a nagy vendégekkel szemben. Ide hívjuk őket az asztalunkhoz s durcáskodunk.“ Erre Kaethe valahogyan furcsán nézett Istvánra, a nagy vendégre. „Ne a Falussy urat nézzed, hanem ide.“ S egy üres helyre mutatott Luther. „Te jól tudod, hogy vendégül hívtuk a Jézust. Tudod azt is. hol ketten avagy hárman az ő nevében együtt vannak, ott van ő is. S te durcáskodsz. Mit gondol az Úr az én kis feleségemről. Kicsit restelem a dolgot. Azt fogja mondani: No ennek a Luthernek dacos egy Kaetheje van. Nem gondolod ? S bizonyára meggondolja, hogy hozzon-e valamit karácsonyra az én kis asszonyomnak." Erre irul-pirul a kis asszonyka, mint a megszidott hajadon. Fejét csóválja, megfenyegeti hamiskásan Luthert, átkapja s homlokon csókolja. (Folyt. k8r.)
