Harangszó, 1928
1928-10-07 / 41. szám
1928. október 7. HARANQSZO. 315 Ormai János buffalói evang. lelkész, aki az amerikai Egyesült Lutheránus Egyház üdvözletét hozta el a magyarhoni egyetemes ev. egyháznak. 7-én reggel 10 órai kezdettel ünnepi istentisztelet lesz, amelyet ünnepi közgyűlés követ. Ezen a közgyűlésen búcsúzik a gyülekezet távozó lelkipásztorától. Az ünnepi közgyűlésen megjelenik a győri gyülekezet küldöttsége, a hitfelekezetek, hatóságok, testületek küldöttségei is. Kapi püspök családjával együtt Szombathelyről október 7-én délután 1 óra 20 perckor,induló vonattal utazik Győrbe. Úgy halljuk, a püspököt ezen utján a szombat- helyi gyülekezet tagjai közül többen elkísérik. Az áldások örök kutforrása, a nagy Isten áldja meg a lelkésztől búcsúzó és lelkésztváró gyülekenösnek. Érzik, a jó Isten kegyelme, mint emeli őket a mélységből s e kegyelem védelmében a megtört, erőtlenné lett lélek erősnek érzi magát a jóra, minden szo- rongattatásoknak örömmel való eltűrésére. Az erőtlenben a Krisztus lakozik. Ahol a Krisztus, ott az erőtlen erős, ott mér nem lakozhatik félelem s az ördög hiv is párviadalra. Amen. A szemek megteltek könnyel s a szívek szent akarással. A plébános egyre figyelte az öreg Ró- nayt, de nagyon nyugodtnak találta ahoz, hogy közbelépésre bírja. S valóban e különben ingerlékeny emberre csodálatos módon hatott az irásmagyarázat. Testestől- lelkestől István szavain csüngött. Azt a benyomást tette a plébánosra, mintha kizárólag az igének meghallgatására jött volna ide. Már elvesztettnek hitte a csatát, csupán Ilonka ittlétének leleplezésében volt minden reménye. Valami persely félét hordoznak most körül, pénzt gyűjtenek s nincs egy sem köztük, ki bele ne dobná egy-két fillérjét. Rónaynak szinte fáj, hogy nem hozzák ő hozzá is, most ő is adna valamit ez alkalommal. Nagyon meghatotta ez az istentisztelet. A mai gyűjtés az öreg Fazezeteket. Az ő nagy szeretetével enyhítse meg a búcsúzok fájdalmát, gazdagítsa az örvendezők boldogságát. Mindkét gyülekezet híveinek áldás, békesség, Istennek pedig dicséret és dicsőség mindörökké I OLVASSUK A BIBLIÁT! Mire indít ? Mit nyersz ? Okt. 8. Ez helyes! János 6, 65—69. Az akácvirég arra indítja a méhecskét, hogy reája szálljon. Ami nem indít semmire, az rám nézve nem is létezik. Ha az Úr Jézus szeretete nem indít semmire, akkor annyi, mintha számomra nem is lenne. De hót mire indíthat ? Először arra, amire az akác- virág a méhecskét. Menj hozzá 1 Azután. Higyj néki I Maradj meg nála I Tarts ki mellette, ha más el is hagyja. Lásd az Isten fiát benne 1 És szólld meg gondolataid rajával az 0 Igéjét naponta boldog örömmel, mint a méhraj megszállja a virágzásba borult akácfát. Okt. 9. Ez helytelen. Lukács 9, 51—56. Ez az, amire az ember könnyen kapható. Szert tesz némi bibliai világosságra s azt arra használja fel, hogy másokat megítéljen. Akiket arra indít az Úr Jézus szeretete, hogy csupán megbotrónkozni tudnak mások hitetlenségén, engedetlenségén,szük- keblüségén, azok maguk is szükkeblüek lesznek. A hívők élete által úgyis megítéli a Lélek a hitetleneket. S ha az engedetlent meg akarod büntetni, élj mellette engedelmes életet; nem többet 1 Okt. 10. Ez az igazit I. János 3, 1—16. Itt kell használni a tüzet. A magad megítélésénél. Hevülj fel a saját bűneiddel szemben. Botránkozz meg önmagad felett. Akit arra indít Jézus szeretete, hogy ő megtisztíttassék, az az igazit találta el. Először meg kell tisztulni a szeretetlenség- től. Azután meg kell tisztittatni az egyoldalú, a magunk szerint való, a személyválogató, a kényelmes, a viszonzást váró szeretettől. Ha elkezded, meglátod, mily kasnénak szól, mór három hét óta fekszik betegen. Egyszerre nagy csend, összekulcsolják kezeiket, lehajtják fejüket, valaki imádkozik. Ilonka. Érezte mindenki, hogy most maga az ártatlanság viszi fel kéréseiket az Istenhez. Rónay csupa fül. Tágra nyílt szemekkel figyel. Előre dűl, majd beesik. A plébános ravasz pillantásokkal lesi az öreget s várja a rajt végbemenő hatást. „Éz az én Ilonkám plébános ur I“ suttogja remegő hangon Rónay. „Nem hinném.“ „A lányom ez plébános ur I mit keres ez itt ?“ „Talán férjet keres.“ Oly gúnnyal mondta ezt a plébános, mely az önérzetbe vágja karmait. Megtette a hatását. Rónay olyan lett, mint a vadállat. Beleordított az óhítatos csendbe, mint a fiát vesztette tigris : Gazemberek 1 a lányomat „lopjátok.“ Berontott a pajtába. A plébános utána. A gyülekezet meghökkent, de mozdulatlanul áll s várja elszántan a fejleményeket. Ez már nem a jobbágyok szolgalelkü tömege, hanem a Krisztusban erősekké lett hitvallók gyülekezete, kik inkább készek az Istennek engedelmeskedni, hogy sok dolga lesz nálad a tűznek. És ami a tisztátalan helyébe a tisztát hozza, — Gol- gothónak. Okt. 11. A kettő összefügg. Máté 25. 14—30. Az, hogy mire indít minket Jézus szeretete, nagyon szoros kapcsolatban van azzal, hogy mit nyerünk általa. Igaz, hogy Jézus ingyen ad. A talentumokat minden előzetes fedezet és bérösszeg nélkül adja ki az egyeseknek. De azok a dolgok, melyeket az úrtól kapunk, csak bizonyos körülmények között lesznek nyereségesek. Akik azt mondják: én képtelen vagyok áldást venni az Igéből, én nem tudok bizonyságot tenni Jézusról, azok előtt zárva marad minden. De akik engednek a hívásnak, az Ígéretnek, a biztatásnak, az igénynek, mellyel az Úr feléjük fordul, azok hihetetlenül sokat nyernek. Okt. 12. Amire szükséged van ma. Máté 11, 25—30. Nem tudsz a Sátánnak oly nagyon kicsit engedni, hogy előbb, vagy utóbb nagyon sokat ne vesztenél el vele. Aki Jézusnak enged, a fordítottját tapasztalja. A nyereségek nem lesznek mind egyszerre nyilvánvalókká. De senki nincs, aki Jézusnak enged, hogy ne nyerne azonnal békességet. Erre pedig ugy-e nagy szükséged van. És ez csak a kezdet I Nyersz még: igát a földi dolgokhoz, mely- lyel könnyebbé válik minden terhed hordozása — és a mennyei dolgokba olyan betekintést, mint még soha. Okt. 13. Amire szükséged van az Ítélet napján. Máté 25, 31—34. Jézussal olyat is nyersz, amire te magad nem is gondolnál, hogy valaha szükséged lesz. Bármennyire készülsz is az Ítéletnapjára, meg fog lepni, hogy az Ur Jézus mily nyereség lesz akkor számodra. Akkor majd nem győzői hálót adni azért, hogy őt elfogadtad, Néki engedtél, s parancsolatával, szeretetével éltél I Óh milyen jó lesz 1 Okt. 14. Amit szem nem látott. Jelenések 21, 1—7. A nyereségek sora földi utad szegélyén nem fér el. Az Ítélet napján sem merül ki. Ami azután jő, még több meglepetést hoz. Amit szem nem látott I ^z új égre és új földre, a mennyei Jeruzsálemre csak ezt lehet elmondani. És ez nem----- ■ ■ t n em az embereknek. István úgy áll, min- a gránitoszlop, mely várja a villámcsapást Meg sem mozdul. Rónaynak szeme közé néz. Rónay csak ennyit morzsol ki fogai közül István felé : „Tolvaj 1“ „Tolvaj vagyok, sajnos. Az Isten igéjét lopom a nép számára.“ „A lányomat lopod I a lányomat I“ Ilonka ki eddig fejlehajtva állt, most megszólal: „Ne bántson édes atyám senkit, itt mindenki ártatlan.“ ' „Mit keresel itt? Ki hozott ide?" „Az Istent keresem édes atyám s a Megváltóm hivott ide.“ A plébános közbevágja : „Megbabonázták e leányt, tudja az okos Falussy, mit csinál ?“ „Megbabonáztak leányom. Hagyd itt ezt a bűntanyát, jöjj atyáddal I“ Ezzel odafordul Rónay a tömeg felé : „Ezek az ártatlanok I összeesküvők, lázadók vagytok. Csürhe nép, összebújnak s uruk ellen támadnak.“ „Itt a bibliamagyarázó“ — mutat a plébános gúnnyal István felé — „a művelt eretnek.“ „Lesz gondom rá“ ordítja Rónay. (Folyt, kör.)
