Harangszó, 1928
1928-09-23 / 39. szám
1928. szeptember 23. HARANOSZÓ. és teljes egészében vissza akarta állítani a középkort: Loyola. A régi középkor vissza nem jöhet többé soha — és ha a restaurált középkor még egy ideig hatalomra is tesz szert, többé a régi fényt és hatalmat el nem éri — és minden szervezettsége dacára érheti egy újabb — talán még nagyobb katasztrófa, mint a 16. században, ha idejekorán el nem szakad Loyola és Liguori szellemétől. Elérheti az a sors, melyet Zichy Mihály megfestett a Messiás című képében, melyet ott őriznek a debreceni kollégium könyvtár termében.'* (Folyt, kör.) EGYRÖL-MÁSRÓ1. A mindennapi életből. Rendelet a gabona- és takarmányfélék forgalmiadójának eltörléséről. A szeptember 5-én tartott minisztertanács határozatának megfelelően a gabona- és takarmányfélék általános forgalmiadójának eltörléséről, illetve átmeneti fölfüggesztéséről a pénzügyminiszter a következő rendeletet adta ki: Az 1921: XXXIX. t.-c. 37. §. 12. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 1. Nem esnek általános forgalmi adó alá: a) a búza, rozs, kétszeres és árpa eladásából származó bevételek ; b) mindennemű széna, továbbá a takarmányozási célokra szolgáló nyers szalma és nád eladásából származó bevételek; c) további rendelkezésig a tengeri, zab, takarmány, borsó, lóbab, bükköny, malombükköny, konkoly, rostaalja és mindennemű korpa eladásából származó bevételek. Ugyancsak ideiglenesen mentesülnek az általános forgalmi adó alól a vámtarifa 175. tétele alatt fölvett és a jegyzett rovat rendelkezései alá eső takarmányozási célokra szolgáló melassz, a 177. tétel alá tartozó kilúgozott répaszelet, friss és szárított, a 178. tétel alá tartozó mindennemű olajpogácsa, őrölve is, extrahált olajos magliszt, a 179, tétel b) pontja alá tartozó másféle törköly, a 180. tétel alatt fölvett moslék, a 181. tétel alá tartozó malátacsira és a IX. tarifa- osztályban nem említett növényi eredetű hulladéktermékek takarmányozási célokra és végül az ebtápszerek kivételével a 182. tétel meg a középkort különböző korképek alakjában, melynek dicsőítése divattá vált napjainkban, mely kor a pápaság születésének, megerősödésének és világi hatalmának a kora volt. A tudós alaposságával találóan mutat rá ebben a részben mindenekelőtt a középkornak elhajlására az ujtestamen- tomtól az ó-testamentom felé és így a ceremoniális törvények felül- kerekedésére az erkölcsi törvények fölé. „Látszólag — úgymond dr. Sze- berényi — a középkorban oly fokot ért el a vallásosság, aminőt azelőtt és azután so,hasem. A templomok megteltek. Úton-útfélen keresztek és a Krisztusra emlékeztető jelvények voltak. Imák és zsolozsmák hangzottak. De ez a vallásosság csak külsőleg volt nagy. Ha olvassuk a középkor utolsó farsangi mulatságait, arra a nézetre jutunk, hogy akkor képesek voltak a szent dolgoknak oly pro- fanizálására az emberek, aminőre nem képes ma még a legelvetemültebb istentagadó sem." „A középkor vallásosságát megdöntötte a kereszténység legnagyobb prófétai szelleme: Luther Sántha Károly, sárszentlörinci pap korában.
