Harangszó, 1928
1928-09-16 / 38. szám
290 HARANQSZÓ 1928. szeptember 16. Levél. Nagy tiszteletű Szerkesztő Úr! Már több éve, hogy a HARANGSZÓ-t előfizetés nélkül kaptam. Szegénysorsom nem engedte meg, hogy tartozásaimat leróhattam volna a Harangszó iránt. Szegénysorsbeli, sokgyermekes apa vagyok. Ebben a drága világban igen sokszor nélkülöznöm kell a rendes ruházatot is. De bízom a jövőben, hogy majd máskép fordul sorsom. A Harangszó nekem igen kedves olvasmányom; sajnálnám, ha meg kellene tőle válnom. Mióta énnekem jár ez a lap, minden évfolyamot összegyűjtöttem, magam összefűztem, egybekötöttem. Ezen soraimmal arra kérem önöket, szíveskedjenek a lapot küldeni továbbra is, nem fogok hálátlan lenni irántuk. Tisztelettel Hegedűs Ferenc földmíves. jenzéssel fogadott beszéd után véget ért a jubileumi ünnepség s megkezdődött az egyházkerület évi rendes közgyűlése. A püspöki jelentés felolvasása és tudomásulvétele után különösen a jogakadémia ügyének tárgyalását kísérte nagy érdeklődés. Egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, hogy táviratot küld a kultuszminiszternek, akit sürgősen fölkér arra, hogy a miskolci jogakadémiára fölvehető hallgatók számát megfelelően emelje föl és a tanszabadság akadá- , lyait mielőbb hárítsa el. Sántha Károly f 1840—1928. Miután, eldalolta utolsó dalát a Harangszónak, mely valamikor az ő versével indult meg, fogadta előbb még nagyrabecsült barátjának, Kapi Béla dunántúli püspöknek látogatását budapesti lakásán s vele hosszasan, jókedvűen elbeszélgetett : eljött az est, az utolsó est, jött a csendes álom, s Sántha Károly, anyaszentegyházunk büszkesége, dalos pacsirtája örökre elaludt. A lant ketté tört, elhallgatott szent Dávid kobza... Sántha Károly elmúlásával mérhetetlen gyász, pótalhatatlan veszteség érte egyházunkat. Életével, lelkipásztori működésével, irodalmi munkásságával halhatatlan nevet vívott ki magának. A nagynevű Akik az evangélium után vágyódnak. Irta. dr. Schlitt Gyula. 4 „Köszönöm Rónay uram, hogy oly nagy figyelmességgel van a hazát érhető bajokkal szemben, de ez ügyben nem tudok segítségére lenni. Oly nyavalya ez, mennél jobban védekezünk, annál jobban terjed. Ha lecsukjuk az illetőt, lutheránussá teszi a többi foglyot, ha egyedül zárjuk egy cellába, egész éjjel énekel s reggelre még az őrök is Luthert dicsőítik. S ha kivégezzük, ez a legrosszabb. Imádkozva megy a vesztőhelyre, de úgy, hogy az egész résztvevő személyzet a kivégzett hitére tér. Hagyják az egészet. Ha Istentől van e dolog, úgy hiába van minden ellenmunka, ha pedig emberektől van, megszűnik magától. Tisztelettel Szabóky András alispán. Majd a szájuk maradt tátva Rónay uraméknak. Egymás szemébe néztek, mint azok, kik közösen egy harmadikat akarnak fogni s mikor azt hitték megvan, akkor veszik észre, hogy egymást fogják. „Ez gyávaság“, szólal meg a plébános. ev. lelkészek sorában a legelsők között foglal helyet. Élete valóban egy nagy találkozás volt a Krisztussal, kinek teljesen foglyul adta magát. A Krisztust dicsőítette napnap után, szebbnél szebb verseiben, énekeiben dalos leikével, mindnyájunk nagy lelki gyönyörűségére. Krisztusért szolgálta egyházát s egyházáért Krisztusát. Sántha Károly Kecskeméten 1840. október 22-én született, több helyen volt lelkész, 1876 óta Sár- szentlőrincen és a hatvanas évektől kezdve szorgalmasan Írogatott szépirodalmi folyóiratokba is. így Arany János „ Koszorú“‘jának is munkatársa volt. Verseivel több pályadíjat nyert. A Dunántúli Énekeskönyv, mintegy száz énekét tartalmazza, a magyar Ágendában pedig százhúsz imádsága jelent meg. Nevezetesebb művei: Egyházi költemények, Világosság, Köl„Én úgy látom, maga az alispán is lutheránus“, vélekedett Rónay. „Rónay uramnak kell itt talpára éllani. Ennek a falunak ön az ura. Mutassa meg, ha a hivatalos hatalmak nem mernek cselekedni, ön rendet csinál a maga portáján. S tudom ön képes rá 1 Csak a tized részével az ön erélyének dicsekedhetne az alispán, úgy nem tenné magát nevetségessé.“ A plébános tudta, hogy lehet a gőgös embereket akár a falnak is vezetni. A hízelgés nem tévesztette el' a célzott hatást. A plébános által felemelt zsilipeken az önteltség mérge áradt Rónay ereibe. Arca lángbaborult s az asztalra vágott öklével, csak úgy rengett bele a szoba. Szinte ordította : „Majd rendet csinál az öreg Rónay, ha az alispán úr gyáva hozzá. Látni akarom, ki mer velem szembehelyezkedni.“ „Most Rónayra ismerek, a nagy urra, kinek van hatalma s fel is tudja azt használni, ha kell — csepegtette tovább a mérget a plébános — nem féltem már falunkat, ember állt a gátra. Most már nyugodtan térek pihenni.“ Felállt s távozni készült. Rónay bort töltött az eddig üresen maradt poharakba s szívélyesen kínálta a plébánost temények, Szent hangok, Olajfalevelek, Hárfahangok, Háborús idők imádságos könyve, A világháború végén. Őrangyal címen ifjúsági imádságos könyvet adott ki és ezzel a művével érte el egyik legnagyobb sikerét. Évek óta gyöngélkedett, de még a legutóbbi napokban is fogadta látogatóit. Szept. 6-án nagy öröm érte az agg költőt: egyik régi, kedves barátja, Kapi Béla dunántúli ev. püspök, kereste föl Kriszti na-téri lakásán és Sántha Károly még hosszasan és jókedvűen elbeszélgetett a püspökkel. Késő este azután karosszékében ülve hirtelen szívbénulás lepte meg és csöndesen elaludt Egy fia és két leánya gyászolja. Temetése szeptember 9-én, vasárnap d. u. X órakor ment végbe Budapesten a farkasréti temetőben. Legyen emléke örökké áldott. „Ezt megisszuk munkánk sikerére!“ Megéri — nevetett a plébános — ivott s magéra hagyta Rónayt. „Kegyetlen leszek, mint a tigris, de lutheránus az én kenyeremből nem eszik“, e szavak esküként hangzottak Rónay ajkáról. VI. István szemére nem jön álom. Ezek a könyvek vaslénccal kötik az asztalhoz s nem engedik leleküdni. Belefurja magát Luther világába, mint a bányász a földbe az arany után. E világban más a munka, más a cél. mások az emberek. A világot kormányzó Isten is más, itt valóban tökéletes lény, ki igazságosan intézi a népek sorsát. Olvasás közben többször homlokára üt: „Mily ostoba is voltam. Itt élek a romlottság hátán, hol üzletileg kezelik a lélek sorsát s nem látok. Keresem az üdvösséget s a pénztárcámon át gondolom megtalálni. Óh szent együgyüség 1 az Isten nevében mennyi pénzt loptak már ki az emberek zsebeiből, hány embert juttattak maguk előtt a pokolba, kinek számára a bűnös tanok alapján a mennyországot hirdették biztosítottnak. Itt a sátán tartja kezében a gyeplőt. De megnyílnak a szemek 1 A vak-
