Harangszó, 1928
1928-09-09 / 37. szám
282 HARANQSZÖ, 1928. szeptember 9. Levél* Budapest, 1928. aug. 20. Igen tisztelt Szerkesztő Úr, Kedves Barátom! A mellékelt költeményt azzal a kéréssel küldöm, hogy azt a „Harangszó“-ban közölni szíveskedjél. Minthogy a „Harangszó“ első száma annak idején az én versemmel indult, óhajtanám, hogy ez a versem, amelyet utolsó versemül szántam, szintén a „Harangszó“-ban jelenjék meg. Igaz tisztelettel és szeretettel üdvözöl őszinte barátod-' Sántha Károly. Kiáltó szó! Gödöllőn mindezideig nincs evangélikus templom, pedig nemcsak ev. hívek számánál, de a hely fontosságánál fogva is indokolt volna Gödöllőn az ev. templom mielőbbi felépítése és önálló egyház létesítése. Nemcsak a gödöllői hittestvérek lelki szükségletét volna hivatva ez kielégíteni, de nagy érdekek fűződnek ahhoz, hogy Gödöllőn az evangélikus egyház képviseltesse magát. A Magyar Lutherániának egyetemes érdeke volna ez! Nagy örömünkre szolgál, hogy — mint értesülünk — a gödöllői alig 400 lelket számláló gyenge gyülekezet a múlt mulasztásait pótolva templomot épít. Anyagi eszközeik azonban immár teljesen kimerültek. Magukat a végsőkig megterhelve hozzánk fordultak, hogy a Harangszó előfizetőihez juttassuk el segélykiáltásukat: „Jer- tek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát!“ Szeretettel kérjük a Harangszó előfizetőit, olvasóit és barátait, hogy jószívük és tehetségük szerint juttassanak pár fillért a gödöllői testvéreinkhez, hogy templomukat felépíthessék. Olvasóink az adományaikat közvetlen a Templomépítési Alaphoz Gödöllőre küldhetik. Csekszámlá- juk száma: 57.038. Adakozzatok jószívvel a gödöllői evangélikus templomra! Epilógus. Méltóségos és főtisztelendő Kapi Béla ev. püspök urnák mély tisztelettel és szeretettel ajánlva. (1840-1928) Énekeltem, imádkoztam S az eget a földre hoztam — Énekelve, imádkozva Megcsendült Szent Dávid kobza. Énekelvén, imádkozván A jő Isten így szólt hozzám: Melléd adtam a Megváltót, Hogy életed legyen áldott. Szegényen jössz nagy Királyom, Jöttödet én úgy kívánom — Nincs hely, hová lehajtsd fejed, Az ég a Te méltó helyed. Kormánypálcád törékeny nád, Tövisből van a koronád, Trónod szívünk s az égi hon, Töviseden nyit liliom. Liliom a tövisek közt, Hervadt ág én a hívek közt, Engemet nem bánt a bánat, Istennél a bűnbocsánat. Áldom Atyám bő kegyelmét, Szent Fiának nagy szerelmét, A Szent Lélek segedelmét. Mely felülmúl minden elmét. Titkon oldik elme-nagyság, Együtt mélység és magasság; Ha szomorít a sír mélye, Vígasztal az ég reménye. Kóstoltam a mennyet itt lent Gyermekszívvel félve Istent, Az Úrtól jött szent izenet: Boldog, ki hisz, remél, szeret. Ha a pap hű és nem béres, A nyáj is az Istenéhez a cél felé együtt mennek, röme ez földnek, mennynek. Áll a Krisztus keresztfája, Gondolatban hullj alája, A szent vérnek minden cseppje Enyhe balzsam égő sebre. Temetésre harang kondul, Van-e élet a síron túl? A sír így szól: soha többé! A hit mondja: mindörökké ! Élek-halok Szent könyv érted! Betűd öl, de lelked éltet; Olvasván szent Bibliámat Nem kísért bűn, nem sért bánat. Olvassátok a Szent Könyvet, Eltöröl az minden könnyet, Könyvek-könyve, térdre esve Szívom mézed reggel-este. ... Estém itt, jöjj csendes álom, Szebb életre hív halálom — A test lesz csak szálló köddé, Él a lélek, él örökké! Sántha Károly. Akik az evangélium után vágyódnak. Irta: dr. Schlitt Gyula. 3 IV. Ilonka is ott állt a tömeg között, őt is a kíváncsiság hozta ide ; s mikor hallotta, miről van szó, elemi erővel vitte az akarás a nevezetessé vált kocsi közvetlen közelébe, de úgy, hogy a jobbágyok közé bújva ne láthassa az atyja. Csak úgy falta a kereskedő szavait. Észre sem vette, hogy közönséges jobbágyok között tölong az előkelő urileány. Ily közel még nem állt paraszthoz, a jobbágynak arcét még nem iátta ily közelről soha. S mily szép volt az igaz evangélium fényében a munkától, a gondoktól csúffá gyötört arc I ezer s ezer gondolat volt odaírva a fonnyadt ráncok közé, mely gondolatok arany betűkben néztek le Ilonka jó szívébe. Te érted dolgozunk. a te gondjaidat hordják a mi vállaink, a mi verejtékünk a te aggodalmaskodásodnak könnycseppjei. S mi nem kívánunk mást tőled: tarts bennünket embereknek, kikért a Krisztus ép úgy ontotta vérét, mint te érted. Nem kívánunk mást tőled, csak szeress, fogadj mint testvéreket szívedbe. S ő szívébe fogadta a szeretet után sóvárgó jobbágyait. Az övéké volt egészen. Luther tanain át látta, hogy a Megváltó egyformán öleli keblére az urat s a jobbágyot. Mily boldog volt, hogy szót válthatott ezekkel az ő érte lezsarolt emberekkel. Mily kedves volt az a félénkség, mely- lyel közeledtek hozzá s mily boldogító tudat, hogy ez a félénkség mély szeretetet rejt magában. Itt van István is. Ép a kereskedővel beszélget. Ilonka Istvánnak véleményét szerette volna hallani az új dolgokról s fájó nyila- lást érzett szívében, mikor arra gondolt, hogy István másként vélekedhetik, mint ő. István egy csomó könyvet vesz át a kereskedőtől. Bizonyára Luther iratai. E gondolat megnyugtatja Ilonkát. Beszélni fog vele. De mit szól a nép ? Mit szól — ha meglátja — édesatyja ? Mit törődik ő most a világ előítéleteivel s atyjának parancsaival, mikor mennyei üdvösségéről van szó. A tömeg kezd oszlani, hívja az estéli munka. Csendben elvonul, halk moraj kíséri, mely új vágyakról s új szeretetről beszél. István még egyre tárgyal a kereskedővel. Nagyon bele vannak mélyedve. István arcéból csak úgy tüzelni látszik a hév. Beh 1 szeretné hallani Ilonka. Odamegy. A két férfi nem zavartatja magát. István kezet fog Ilonkával s örül, hogy érdekli az ügy. „Hitet követel az Isten — folytatja a kereskedő — ha megvagyok győződve arról, hogy Jézus én értem ontotta vérét s tudom, hogy Isten e szent váltság fejében fátyolt dob az én bűneimre s igaz gyanánt kezel, ha én ezt szent meggyőződéssel hiszem, akkor én más emberré lettem s óvakodni fogok ezentúl a jó Istennek ezt a hozzám való nagy kegyelmét a legkisebb mértékben is megbántani. E hit által felépített új emberből csak jó cselekedetek folyhatnak vagyis az új embernek élete fává lesz, mely gyümölcsét felkínálja a világ minden emberének, még az ellenségnek is. Minden cselekedet az Isten iránti szeretetnek következménye s így lesz jó cselekedetté. Ha nem hitből foly a tett. akkor értéke nagyon kétes. A farizeusok sok jót tettek, mégis vipera fajzatnak mondja Jézus, mert emberi hiúságból cselekedték a jót. Ha tisztán a jó cselekedet az üdvösségnek alapja, akkor a gazdag számára a mennyország biztosítva van, annyi jót tehet, amennyit akar, de amellett lehet a legnagyobb gazember. Az üdvösség alapja a hit. így leszünk egyformán alkalmasak a mennyország elnyerésére. Ez Krisztus
