Harangszó, 1928

1928-09-02 / 36. szám

1928. szeptember 2. HARANGSZÖ, 275 Az épülő kaposvári ev. templom és lelkészlak tervrajza. A tervrajzot Sándy Gyula műépítész, műegye­temi tanár készítette. tani, hanem boldognak érzi magát, mert tudja, hogy Isten kezeiben van élete, halála. De folytatta to­vább az ismerőse : tegyük föl, hogy Isten maga mondaná, hogy hatá­rozz, akkor mit tennél? Akkor habozás nélkül úgy szólt az asz- szony, arra kérném az Istent, hogy nála legyen a határozás, legyen meg az ő szent akarata. Templomépités Kaposváron. Éppen 12 esztendeje, hogy a Kaposváron élő evangélikusok az egyházkerületi köz­gyűlés határozata folytán önálló egyház- községgé alakultak. Künn a világháború vérzivatara dúlt, az élet korbácsa keményen verte az embereket, a nyomorúság tövisei véresre szurkálták a lelkeket, megtépáztak egyházakat, intézményeket. És ez a marok­nyi kis evangélikusság mégis elindult a szervezkedés utján. Gyenge volt, nem volt semmije, csak Istenbe vetett hite volt erős. Mindenekelőtt is egy alkalmas hely után kellett néznie, ahol istentiszteleteit tarthatja és a szentségeket kiszolgáltathatja. Isten megsegítő kegyelme folytán maga Kaposvár r. t. város vezetősége jött az újonnan ala­kult egyház segítségére s ideiglenes hasz­nálatra átengedte egyházunknak régi tűz­oltó laktanyáját, amelyben a földszinten az imaházat, az emeleten pedig a lelkész­lakot helyeztük el. Ez az épület azonban csakhamar kicsinynek bizonyult, úgyhogy az egyház szükségét érezte annak, hogy a templomépítés gondolatával foglalkozzék. Az első teendő volt a tőkegyűjtés, Azonban a magyar tragédia, a trianoni átok három­szor is földre sújtott bennünket. Évek során összegyűjtögetett pénzünk háromszor sem­misült meg a hadikölcsönök és értékpapírok elértéktelenedése és a pénz devalválása folytán, úgyhogy 1925-ben negyedszer is újra kellett kezdeni a tőkegyűjtés áldozatos munkáját. Maguk az egyházközség tagjai Isten Szentleikétől érintve szinte versenyez­ve hozták áldozatukat az egyház oltárára, úgyhogy a 12 év alatt 180-ról 360-ra emel­kedett adófizető egyháztagok, akik több­nyire vagyontalan hivatalnokok és szegény napszámos emberek, akiket magukat is sújt az élet, akiknek véllaira súlyos anyagi gondok nehezednek, 3 év alatt önkéntes adományokból 12.400 P-t fizettek be egy­házközségünk pénztárába ezen szent célra. Ezen kívül az építés céljaira felveendő amortizációs kölcsön fedezésére 1927. ápr. 1-től kezdve 100°/c-os pótadót szavaztak meg, amely eddig szintén a templomépítési alapot gyarapította. De segítségre jött az „Ne beszéljen bolondokat! gondoskod­tunk mi arról. Nincs hatalom, mely ide­erőszakolhatná az eretnek tanokat s nincs alattomosság, mely bármi utón is ide lop­hatná azokat, őrt áll itt minden szervezet, minden hatalom. Nincs rá eshetőség. Bör­tön is van, kötél, de pallos is. Jaj annak, ki ilyenek hirdetésére merne vetemedni.“ „Azt mondják az angyalok viszik szét ennek a Luthernek iratait s mintha az Isten is oldalára állna és segítené, oly gyorsan terjed világszerte ez a ragály. Mondják, nincs ellene védelem.“ „Hagyja 1 ügyesen kigondolt szavak a gyáváknak ijesztésére. Ide hozzák a mi falunkba azok az angyalok'“ Már-már dühbe gurul a plébános. „Istentelen szándékai vannak, őszent- ségét meri támadni, szabadságjogokat em­leget a nép előtt, szájuk elé rakja az ab- rakos tarisznyát. De lenne itt felfordulás 1 az ördög sem bírna ezzel a csőcselékkel, ha megnyílna a szeme. Egy okos paraszt rosszabb, mint hetenként kétszer jégeső.“ „Ne búsuljon, Rónay uram! a mi falun­kat kikerülik azok az úgynevezett angyalok, legyen nyugodt I“ „Én gyilkolni tudnék plébános úr, ha valaki megrontani merészelné nálunk a régi jó, nyugodt erkölcsöket és saját lányom lenne az.“ „Milyen zaj ez 7“ Ugrik fel a plébános és figyel. S valóban valami különös lárma jött az út felől. Nehezen megrakott szekerek nyekeregnek, ostorcsattogás hallik s vadul kiálló emberi hangok szólítják ismeretlen nyelven az állatokat. Közbeszól egy-egy keréknek vonyító nyikorgása is. „Ezt megnézzük“, szól Rónay s már indulnak kifelé az útra. Egy tiz-tizenkét magasra rakott szekérből álló karaván haladt az utón. Turbános alakok hajtják rikoltozva a fáradtan cam­mogó állatokat. A Falussyék házával szem­ben levő terebélyes fa előtt az utszélre hajtanak, kifognak s a gyepre verik a so­vány gebéket. Egy-kettőre ott van a falu népe. Először a gyerekek jönnek futva, majd idősebbek, különösen az asszonynép. Ez kíváncsibb. A plébános s Rónay is közelebb jönnek. A lipcsei világvásárróí jön ez a karaván. Keleti kereskedők: törökök, arabok, per­zsák. Lipcsébe vitték eladásra a csoda szép keleti cikkeket: gyöngyöt, elefántcsontot s a drága szőnyegeket s onnan hozzák az európai iparművészet termékeit. Már kinél­\ egyházmegye, egyházkerület, egyetemes egyház és a gyámintézet is. Nem kevésbé Kaposvár r. t. város, amennyiben azt az épületet, amelyet eddig is használatra át­adott, nekünk ajándékozta, hogy templom­építésre értékesíthetjük, azonkívül telket adományozott templomépítéshez; Somogy vármegye először 1.600 P-t, azután 328 □ -öl telket adományozott, amellyel a város által ajándékozott telket nagyobbította meg. A kultuszkormány is hozzájárult az építés fedezéséhez 800 P-vel. De hathatós támo­gatásban részesítette templomépítésünket Kaposvár társadalma, amely vallásfeleke- zeli különbség nélkül adta oda adományát a legkisebbik egyház újonnan építendő oltáréra. így gyűjtögetett össze az egyház 3 év alatt 36.000 P-t. Az egyház tagjai ezenkívül még 2.500 P-t ajánlottak fel, amelynek befizetése folyamatban van. Ez a nagy áldozatkészség és bátor hit kitermelte a maga gyümölcsét. Ez év kora tavaszán az egyházközség megbízást adott Sándy Gyula műépítész, műegyetemi tanár­nak, hogy az ajándékozott területre, amely a város legszebb részében van, készítse el a templom és lelkészlak terveit úgy, hogy fronttal az előtte levő újonnan készí­tett 8 katasztrális hold terjedelmű gyönyörű parkra nézzen. A terveket Sándy Gyula magyar-román stílusban készítette, amely a hazai evangélikusságnak egyik legszebb temploma lesz. Az építkezés aug. közepén vette kezdetét s a templomnak okt. 15-ig tető alatt kell lennie és 1929. ápr. 30-ig be kell fejezni. Amidőn röviden vázoltam a kaposvári templomépítés történetét, végül hálós kö­szönetét kell mondanom egyházam nevében mindazon gyülekezeteknek, amelyeknél ké­résünk meghallgaltatásra talált s egyház­községünket áldozatkész munkájában ado­mányukkal támogattuk. Mi elmentünk a teljesítőképesség végső határáig, amennyi­ben ezen nagy önkéntes áldozatok mellett egyházközségünk 50.000 P amortizációs kölcsönt is felvesz. Ezzel a templom és lelkészlak külső felépítésének költségei fedezetet is találnak ; de még mindig nem tudjuk, honnan fedezzük a berendezést. Az üres falak még magukban nem elég­jék is a tátogató tömegnek. Az utolsó ko­csiról magyarul kiáltoznak. Odatódul a tömeg, Ez magyar kereskedő. Különösen könyveit ajánlja. Köztük Luthernek mun­káit, Nagy ékesszólással magyarázza ezek­nek jelentőségét. Tűzzel beszél a német­országi nagy vallási mozgalomról, mely szabaddá teszi a gondolatot s méltóságába helyezi az embert. Valahányszor kiejti Luther nevét, leveszi kalapját. Lelkesedése átragad az egész tömegre s csakhamar levett kalappal hallgatják az igét. Ez mór nem kereskedő, ez lutheránus hittérítő. A nép lázba jön. Mintha mór is jobban lótna. Az új eszmék megértetik velük ólmaikat s látják a kibontakozás útját: a szabad, a tiszta élet felé. Majd a kocsiját szedik széjjel a megváltó iratokért. Nem értik bár, hisz német Írások, de legyen belőlük, mert a nép műveltségéért harcolnak s lelkűk üdvösségéért. Rónayt, mint a derült égből a villám, úgy éri az eretnek tanoknak e tomboló vihara. Szinte magánkívül kiáltja : „Itt vannak az angyalok I plébános úr itt vannak az angyalok I“ A nép nem érti e kitörésnek valódi értelmét s biztatásnak veszi. Olaj a tűzre. A kereskedőt akarják hallani.

Next

/
Thumbnails
Contents