Harangszó, 1928
1928-09-02 / 36. szám
1928. szeptember 2. HARANGSZÖ, 275 Az épülő kaposvári ev. templom és lelkészlak tervrajza. A tervrajzot Sándy Gyula műépítész, műegyetemi tanár készítette. tani, hanem boldognak érzi magát, mert tudja, hogy Isten kezeiben van élete, halála. De folytatta tovább az ismerőse : tegyük föl, hogy Isten maga mondaná, hogy határozz, akkor mit tennél? Akkor habozás nélkül úgy szólt az asz- szony, arra kérném az Istent, hogy nála legyen a határozás, legyen meg az ő szent akarata. Templomépités Kaposváron. Éppen 12 esztendeje, hogy a Kaposváron élő evangélikusok az egyházkerületi közgyűlés határozata folytán önálló egyház- községgé alakultak. Künn a világháború vérzivatara dúlt, az élet korbácsa keményen verte az embereket, a nyomorúság tövisei véresre szurkálták a lelkeket, megtépáztak egyházakat, intézményeket. És ez a maroknyi kis evangélikusság mégis elindult a szervezkedés utján. Gyenge volt, nem volt semmije, csak Istenbe vetett hite volt erős. Mindenekelőtt is egy alkalmas hely után kellett néznie, ahol istentiszteleteit tarthatja és a szentségeket kiszolgáltathatja. Isten megsegítő kegyelme folytán maga Kaposvár r. t. város vezetősége jött az újonnan alakult egyház segítségére s ideiglenes használatra átengedte egyházunknak régi tűzoltó laktanyáját, amelyben a földszinten az imaházat, az emeleten pedig a lelkészlakot helyeztük el. Ez az épület azonban csakhamar kicsinynek bizonyult, úgyhogy az egyház szükségét érezte annak, hogy a templomépítés gondolatával foglalkozzék. Az első teendő volt a tőkegyűjtés, Azonban a magyar tragédia, a trianoni átok háromszor is földre sújtott bennünket. Évek során összegyűjtögetett pénzünk háromszor semmisült meg a hadikölcsönök és értékpapírok elértéktelenedése és a pénz devalválása folytán, úgyhogy 1925-ben negyedszer is újra kellett kezdeni a tőkegyűjtés áldozatos munkáját. Maguk az egyházközség tagjai Isten Szentleikétől érintve szinte versenyezve hozták áldozatukat az egyház oltárára, úgyhogy a 12 év alatt 180-ról 360-ra emelkedett adófizető egyháztagok, akik többnyire vagyontalan hivatalnokok és szegény napszámos emberek, akiket magukat is sújt az élet, akiknek véllaira súlyos anyagi gondok nehezednek, 3 év alatt önkéntes adományokból 12.400 P-t fizettek be egyházközségünk pénztárába ezen szent célra. Ezen kívül az építés céljaira felveendő amortizációs kölcsön fedezésére 1927. ápr. 1-től kezdve 100°/c-os pótadót szavaztak meg, amely eddig szintén a templomépítési alapot gyarapította. De segítségre jött az „Ne beszéljen bolondokat! gondoskodtunk mi arról. Nincs hatalom, mely ideerőszakolhatná az eretnek tanokat s nincs alattomosság, mely bármi utón is ide lophatná azokat, őrt áll itt minden szervezet, minden hatalom. Nincs rá eshetőség. Börtön is van, kötél, de pallos is. Jaj annak, ki ilyenek hirdetésére merne vetemedni.“ „Azt mondják az angyalok viszik szét ennek a Luthernek iratait s mintha az Isten is oldalára állna és segítené, oly gyorsan terjed világszerte ez a ragály. Mondják, nincs ellene védelem.“ „Hagyja 1 ügyesen kigondolt szavak a gyáváknak ijesztésére. Ide hozzák a mi falunkba azok az angyalok'“ Már-már dühbe gurul a plébános. „Istentelen szándékai vannak, őszent- ségét meri támadni, szabadságjogokat emleget a nép előtt, szájuk elé rakja az ab- rakos tarisznyát. De lenne itt felfordulás 1 az ördög sem bírna ezzel a csőcselékkel, ha megnyílna a szeme. Egy okos paraszt rosszabb, mint hetenként kétszer jégeső.“ „Ne búsuljon, Rónay uram! a mi falunkat kikerülik azok az úgynevezett angyalok, legyen nyugodt I“ „Én gyilkolni tudnék plébános úr, ha valaki megrontani merészelné nálunk a régi jó, nyugodt erkölcsöket és saját lányom lenne az.“ „Milyen zaj ez 7“ Ugrik fel a plébános és figyel. S valóban valami különös lárma jött az út felől. Nehezen megrakott szekerek nyekeregnek, ostorcsattogás hallik s vadul kiálló emberi hangok szólítják ismeretlen nyelven az állatokat. Közbeszól egy-egy keréknek vonyító nyikorgása is. „Ezt megnézzük“, szól Rónay s már indulnak kifelé az útra. Egy tiz-tizenkét magasra rakott szekérből álló karaván haladt az utón. Turbános alakok hajtják rikoltozva a fáradtan cammogó állatokat. A Falussyék házával szemben levő terebélyes fa előtt az utszélre hajtanak, kifognak s a gyepre verik a sovány gebéket. Egy-kettőre ott van a falu népe. Először a gyerekek jönnek futva, majd idősebbek, különösen az asszonynép. Ez kíváncsibb. A plébános s Rónay is közelebb jönnek. A lipcsei világvásárróí jön ez a karaván. Keleti kereskedők: törökök, arabok, perzsák. Lipcsébe vitték eladásra a csoda szép keleti cikkeket: gyöngyöt, elefántcsontot s a drága szőnyegeket s onnan hozzák az európai iparművészet termékeit. Már kinél\ egyházmegye, egyházkerület, egyetemes egyház és a gyámintézet is. Nem kevésbé Kaposvár r. t. város, amennyiben azt az épületet, amelyet eddig is használatra átadott, nekünk ajándékozta, hogy templomépítésre értékesíthetjük, azonkívül telket adományozott templomépítéshez; Somogy vármegye először 1.600 P-t, azután 328 □ -öl telket adományozott, amellyel a város által ajándékozott telket nagyobbította meg. A kultuszkormány is hozzájárult az építés fedezéséhez 800 P-vel. De hathatós támogatásban részesítette templomépítésünket Kaposvár társadalma, amely vallásfeleke- zeli különbség nélkül adta oda adományát a legkisebbik egyház újonnan építendő oltáréra. így gyűjtögetett össze az egyház 3 év alatt 36.000 P-t. Az egyház tagjai ezenkívül még 2.500 P-t ajánlottak fel, amelynek befizetése folyamatban van. Ez a nagy áldozatkészség és bátor hit kitermelte a maga gyümölcsét. Ez év kora tavaszán az egyházközség megbízást adott Sándy Gyula műépítész, műegyetemi tanárnak, hogy az ajándékozott területre, amely a város legszebb részében van, készítse el a templom és lelkészlak terveit úgy, hogy fronttal az előtte levő újonnan készített 8 katasztrális hold terjedelmű gyönyörű parkra nézzen. A terveket Sándy Gyula magyar-román stílusban készítette, amely a hazai evangélikusságnak egyik legszebb temploma lesz. Az építkezés aug. közepén vette kezdetét s a templomnak okt. 15-ig tető alatt kell lennie és 1929. ápr. 30-ig be kell fejezni. Amidőn röviden vázoltam a kaposvári templomépítés történetét, végül hálós köszönetét kell mondanom egyházam nevében mindazon gyülekezeteknek, amelyeknél kérésünk meghallgaltatásra talált s egyházközségünket áldozatkész munkájában adományukkal támogattuk. Mi elmentünk a teljesítőképesség végső határáig, amennyiben ezen nagy önkéntes áldozatok mellett egyházközségünk 50.000 P amortizációs kölcsönt is felvesz. Ezzel a templom és lelkészlak külső felépítésének költségei fedezetet is találnak ; de még mindig nem tudjuk, honnan fedezzük a berendezést. Az üres falak még magukban nem elégjék is a tátogató tömegnek. Az utolsó kocsiról magyarul kiáltoznak. Odatódul a tömeg, Ez magyar kereskedő. Különösen könyveit ajánlja. Köztük Luthernek munkáit, Nagy ékesszólással magyarázza ezeknek jelentőségét. Tűzzel beszél a németországi nagy vallási mozgalomról, mely szabaddá teszi a gondolatot s méltóságába helyezi az embert. Valahányszor kiejti Luther nevét, leveszi kalapját. Lelkesedése átragad az egész tömegre s csakhamar levett kalappal hallgatják az igét. Ez mór nem kereskedő, ez lutheránus hittérítő. A nép lázba jön. Mintha mór is jobban lótna. Az új eszmék megértetik velük ólmaikat s látják a kibontakozás útját: a szabad, a tiszta élet felé. Majd a kocsiját szedik széjjel a megváltó iratokért. Nem értik bár, hisz német Írások, de legyen belőlük, mert a nép műveltségéért harcolnak s lelkűk üdvösségéért. Rónayt, mint a derült égből a villám, úgy éri az eretnek tanoknak e tomboló vihara. Szinte magánkívül kiáltja : „Itt vannak az angyalok I plébános úr itt vannak az angyalok I“ A nép nem érti e kitörésnek valódi értelmét s biztatásnak veszi. Olaj a tűzre. A kereskedőt akarják hallani.