Harangszó, 1928

1928-01-22 / 4. szám

1928. január 22

HARANOSZÓ.

27

A nemzet fenntartásában a legelső az egyház.

Herrmann kereskedelmi miniszter beiktatása Kelenföldön.

R

z 1924. évben önállósult kelenföldi evang. egyházközség 1928. január hó 15-én iktatta be ünnepélyes beiktató közgyűlésén a második cyklusra tisztikarát és egyháztanácsát. A beteg Sztits Gábor lelkész ' helyett Broschkó G. Adolf esperes apostoli szavakkal iktatta és üdvö- | zölte a megválasztottakat, a kerület részéről pedig személyesen dr. Raf- | fay Sándor köszöntötte a felügyelőt: Herrmann Miksa m. kir. keresk. minisztert és a másodfelügyelőt: Rock Bélát „Örömmel jöttem — úgymond a püspök — a kelenföldi gyülekezet új táborbaszállásához, látva a választók és a választottak lelkesedését, buzgólkodását, akará- ] sát. Ebben van a mi gazdagságunk, s bár sokat tettünk már a múltban is, sokat kell még építenünk a jövendőben, nem holt kövekből ez- I után sem, de az élő telkeknek kell egymás mellé sorakozniok. Felügyelő Úr őexcellenciája a bibliai ) drágagyöngy-kereskedő, mert íme a férfiakarás keménységével és határozottságával újra ideállt a gyülekezet élére, hogy utat mutasson a drágagyöngy-keresésben“. A püspök után a „Kelenföldi Evangélikus Nőegyesület“ nevében az elnöknő: Raksányi Zoltánné üdvözölte a megválasztottakat, kérve,

elkeseredni, amiatt a széltoló Jancsi miatt meg épen nem. Sok viselt dolgáról tudok én annak, sok leányt szerencsétlenné tett az már. Még jól járt, akitói csak a pénzét csalta ki. Ö.ü'jön, hogy megszabadult tőle."

De a Zsófi nem örült, sót mindegyre jobban erőt vett rajta a bizonyosság, hogy őneki — ha világ csúfjává lenni nem akar — össze kell kötnie a sorsát azzal az emberrel, még ha csakugyan lelketlen csaló volna is, még ha csupa szenvedés lenne is azután az élete.

Egy pár hétig még csak győzte erővel, reménykedéssel, átmatlan éjszakákon át sírva könnyeit, de aztán nem birta tovább és ügyetlen kézzel vezetve a tollat, levelet irt: „Holnap estére várlak a ligetben. Ha Istent ismersz, eljöjj bizonyosan!"

Ünnep se volt akkor, az asszonya engedet mét se kérte ki, mit törődött mo3t az ilyesmivel ? Csak egy kendőt dobott a vállára és ment, mint egy álomkóros.

Az ismerős fasorban, ahol ilyenkor alig jár valaki, óraszámra bandukolt föl és alá, már azt hitte, hogy el sem jön, akire vár, mikor az egyik fordulónál szembe került vele.

A kalapja helykén félrecsapva, cigaretta a szájában, vékony sétapálcát lóbált a kezében. immel-hmmal fogadta a leány félénk

Herr mar n Miksa kereskedelemügyi miniszter, kit vasárnap iktattak be a kelenföldi evang. gyülekezet felügyelői állásiba.

hogy ne csak formaság legyen ez az együttmunkálkodás a gyülekezet minden, de főként templomépítő munkájában, hanem az igazi támogatás.

Az üdvözlésekre a megválasztott tisztikar és egyháztanács nevében a Miniszter válaszolt: „Té- pelődve vettem tudomásul a bizalmat, szabad-e elvállalni egy tisztséget, mellyel munka járna, itt a gyülekezet templomépítése, s

köszöntését Zsófinak megremegett a szive, — másképen gondolta ezt a találkozást.

„Mit zaklatsz engemet?" mordult reá kedvetlenül „Egyéb dolgom is van, mint veled diskurálni Ha valami beszédem volna veled, úgyis híradással lennék."

„Én azt gondoltam —*

„Ejh, sokat gondol az ember, aztán mégis máskép lesz. Én is azt gondoltam, hogy rövidesen a magam ura lehetek, de mire a pénzt nagynehezen ideadtad, elütötték a kezemről a jó üzletet".

„Jaj nekem, most azután mi lesz?"

„Hát semmise lesz, az épen a baj I Te persze a pénzedet félted, mindig utáltam benned, hogy annyira a fogadhoz verted a garast. Ha épen tudni akarod, ebben a pillanatban az sincsen meg, elvitte a makkhetes, mikor szerencsét próbáltam a kártyán, Mit meregeted úgy reám a szemedet? Ne busulj. visszakapod azért az utolsó fillérig. A gazdám leánya belém habarodott, csak rajtam áll, hogy lagzit üljünk — a hozományból azután először is téged fizetlek ki. így jár az ember, ha ilyen közönséges nővel kikezd.."

„Ne haragudj, Józsi, hiszen én nem hánytam semmit a szemedre. Hadd ülök le egy kicsit ide a padra, nagyon remeg a lábam. Sötét van már, vagy csak az én

nekem minden percemet á hivatalom foglalja le, amikor alig érint- kezhetem a gyülekezettel, a munkát mások végzik el!? Az elfogadáshoz a szívem késztetett. Nem tudok és nem akarok ipegválni e gyülekezettől, hol magasztos szép pillanatai voltak életemnek, akár az istentiszteletek alatt, akár mikor itt a tornateremben összegyülekeztünk tanácskozásra, hogy megépítsük a díszesebb hajlékot a jóságos Istennek. Az elfogadáshoz billentette a mérleget az ész is. Mert épen magas helyről kell vallomást tenni amellett, hogy a nemzet fenntartásiban a legelső az egyház. Értékelni kell az egyház munkáját, az Ige viszi feltartóztathatatlanul az emberiséget a szebb jövendő, az l6ten országa felé. Akik ennek a gondolatnak az élő lelkiismeretei, azok a megmarad- hatás horgonyai, s akkor teljesül az ima, a drágalátos, szép, régi nagy MagyaTországért. Köszönöm, hogy bizonyságtevésre alkalmat adtak.“ Üdvözli az egyház gyöngyeit: a nőegyesületet, az új munkatársakat, a másodfelügyelőt, aki megmutatta eddig is, hogy ideális lélekkel, Isten segítségével, minden elintézhető. Végül is az Isten áldását kéri az egyházra. Az esperes záróimájával, s a Himnusszal végződött a meghitt ünnepség.

Gyüjtellnk előfizetőket és adakozzunk a,Harangszó' fentartására.

szemem világa veszett el? Ne hagyj itt, már jobban vagyok, látod, nem is sírok. Nézd, a pénzzel én már nem is törődöm, arról van szó, hogy te azt ígérted, hogy feleségül veszel engemet."

„Te meg elhitted? Hát nincsen tükör a szobád falán?"

„Elhittem Józsi, olyan szentül hittem a szavadnak, mint a Szent-írásnak. Tudom én, hogy csúf az ábrázatom, de a szivem — hidd el — hűséges, jámbor szív, az egész világon se találsz különbet"

„No, azért majd kihevered azt a kis csalódást. Legalább megtanultad, hogy nem muszáj készpénznek venni a legénynek minden szavat I*

M,t csúfolsz engemet? Elég csúfság vagyok magamnak Is. Nem könyörögnék én itt elölted, hanem elbuldosnám, hogy még a madár se hopa hírt felőlem, de már nem lehet. — Értsd meg hát, hiszen nem merem kimondani! Hadd legyek a hites feleséged, ha azután soha többet reám se nézel is, ha mindennap megversz is, ha kutyádnak tartasz is, csak ne vethesse soha a gyerekem a szememre, hogy ö énmiattam lett a világ söpreje, — törvénytelen gyerek —" reáborult a pad hátára és vézna testét megrázta a hangtalan zokogás.

(Folyt kör.)