Harangszó, 1928
1928-08-19 / 34. szám
1928. augusztus 19. HARANQSZÖ. 259 Nánife Pál a pápai ev. egyház pénzügyi bizottságának elnöke. Lapunk melegszívű jóbarátja. Indítványára a pápai egyház a Harangszó fenntartására állandó évi 50 P segélyt szavazott meg. magát élni egy-egy ünnepi hangulatba vagy egy szép jézusi példázatnak eszmei intencióiba. Lehet valaki kiváló theológus, rendszerező elme, komoly és tiszteletreméltó vallás-pedagógus vagy pszihológus; ismerheti elejétől végéig az egyház jogi szervezetét, elévült vagy fennálló kánoni rendjét; világíthat maga előtt a theológiai tudományosság egész zsenijével, — de ha nem válik életté önmagán és önmaga nem tudja, hogy . . . hogy olyan nem jó személy volt . . . Boldog: Biz az is megtörténhetik, meg is történik, hogy mondják. Erzsi (székre roskad, zokogva) ■' Jaj, Istenem ! . . . Jaj, Istenem ! . .. Ilonka (kívülről dalol) '• Elment az én rózsám Idegen országba ; Azt izente vissza. Hogy menjek utána. Hogyha én azt tudnám : Melyik utón ment el, Azt én felszántanám, Aranyos ekével. Azt én be is vetném Apró szemű gyönggyel. El is boronálnám Sűrű könnyeimmel. TIZEDIK JELENET. Bálint, előbbiek. Bálint (felkötött jobbkarral, fejét lehorgasztva jön, borongón, öntudatlanul dudorászva): ...... Azt én által másokon az, amit hirdet és tanít, ott az elet mindig sántikálni fog. Mert az élet nemcsak teória, hanem gyakorlat is. A világmindenség is úgy állott elő, hogy Isten a maga örökszép teóriáját praxisba vitte át, realizálta: életté tette. A jelszavak és a kegyes mondások hangoztatása sem jelentenek még igazi Krisztushoz-szegődést és életújulást. Sokszor tapasztaltuk már, hogy jelszavakkal nem lehet messzire menni. A jelszavak legtöbbször csak e világ fejedelmének kiakasztott cégérei, melyek mögött egészen más kapható. (Folyt, köv.) OLVASSUK A BIBLIÁT! Pál apostol levele a zsidókhoz. Aug. 20. Zsid. IV. 14—V. 3. Krisztusban van főpapunk ! Van olyan főpapunk, aki megindul gyarlóságainkon, aki az emberi természet nyomorát megtapasztalta — bár bűnbe esett, és könyörül rajtunk. Ö állandóan képviseli ügyünket Atyja előtt, meghozta büntörlő áldozatát értünk a keresztfán és a saját élete főpapi áldozatát a mindhalálig való engedelmességben. Ragaszkodjunk tehát vallásunkhoz, amelynek ö a középpontja, akiben van bűnünk bocsánata. Csak Önála nyerhetünk irgalmat és kegyelmet. Minél inkább érzed tehát Testvérem gyengeségedet, annál inkább siess az egy Főpaphoz: Jézushoz. Aug. 21. Zsid. V. 4—10. Isten az ő fiát adta nekünk főpapul, csak ő egyedül vezethet el az Atyához, ő igazán az Isten főpapja. Ö a mi drága képviselőnk, aki sírva és kiáltva kérte az Istent érettünk. Aki. — hogy Te és én megmeneküljünk a halálból, — engedelmesen ürítette ki áldofelszántanám, aranyos ekével. . .“ Jónapot, tekintetes úr. Boldog (elébe siet, úgy áll, hogy ne láthassa Erzsit) : Isten hozta... Soha jobbkor. De nini 1 mi történt a kezével? Bálint: Semmi, tekintetes úr . .. semmi, éppen semmi. Csak egy kicsit megütöttem. Boldog: Fát vágott ? Vagy máskép, úgy véletlenségből ? Bálint: Semmi az egész, csak egy kicsit megbüntettem. Tudja, tekintetes úr úgyis, hogy miért? Erzsi (zokogása megakad, megdöbbenve les Boldog mellettj Boldog: Ejnye, atyámfia, ostobaságot ne csináljon 1 Csakis szeretettel lehet a legsötétebb foltot is letörölni. Bálint: Hej, tekintetes úr, ha én azt a gyilkos, sötét foltot letudnám valaha törülni, ami a szívemet, lelkemet fojtogatja . . . Erzsi (emelkedik fel ültéből.) zásának ürömpoharál. Ha szereted őt ezen megváltó áldozatéért. — úgy kövesd Őt. Miként Ő letette akaratját, tedd le Te is és kövesd Őt az ő engedelmességében. Aug. 22. Zsid. V. 11—VI. 8. Rendkívül komoly tanítás ez részedre is kedves Testvérem. Bizony tej kell a gyermeknek. — és jó jel az, ha tejet kér. Ám nem képzelhető cl, hogy megnövekedvén. — tovább is folytonosan csak tejen éljen. Szép az. ha örülünk az ige intésének és tanításának és ha utána vágyódunk. Ennél azonban nem állhatunk meg. Aki elfogadja az ige tanítását és megalázkodik annak világosságában. azt az Úr kegyelme mind mélyebbre és mélyebbre vezeti a megismerésben. Aki ellenben csak olvas és tanulmányoz, de szívét nem nyitja meg és így élete is üres marad, az konoksága által újra feszíti meg a Krisztust, élete nem áldott, hanem hanyatló, majd pedig megvetett és előbb-ulóbb a kárhozat bélyegét magán viseli. Így jár mindenki, aki, noha ismeri az igazságot, — ahhoz meg nem tér teljes szívével. Aug. 23. Zsid. VI. 9—20. Az Úr ismer bennünket. Intésre mindegyikünknek szüksége van, óm az Úr áldása kész azok részére, akik az ő nevét szeretik és nevét cselekedeteik által (engedelmesség I) dicsőítik az emberek között. Aki Krisztus követésében ezen istenes utón jár, az bizton reménykedhetik, és az Úr kettős áldást ad reá : hogy áldott lesz élete önmagában és hogy sokasodik, vagyis áldás lesz mások részére is. Ezen kettős áldást az Úr Ígérete és esküje biztosítja. így tehát ezen kettős Ígéret alapján a legnagyobb áldást is elnyerjük : hogv főpapunk és utegyengetőnk utón lesz nekünk is bemenetelünk a szentek szentjébe. Mely boldogság 1 Aug. 24. Zsid. VII. 1—10. Krisztus a legnagyobb főpap, akinek minden aló van vetve. Melchisédek, a Krisztusra utaló magasztos főpap elfogadta Ábrahám hódolatában Izrael népének hódolatát, tehát a főpapok hódolatát is. Békesség és igazság díszítik Krisztus főpapi méltóságát, aki előtt minden térd meghajoljon. Miként Boldog: Le, fiam, letudja. Bizonyosan letudja, csak akarni kell. Bálint: Átkozott legyen az az órám, amikor először számba tettem azt a szennyet. Nem teszem soha, soha többé. Hiszem, hogy erős tudok lenni. És igyekezek oly tiszta lenni, mint az én jó, kis feleségem. (Nagyot sóhajt.) Haj, tekintetes úr, már minden késő... vége az én boldogságomnak 1 Erzsi (felzokog ismét s előjön): Bálint 1 Édes uram 1 Bálint: Erzsi! Te itt! (Átöle i.) Boldog (kinyitja az oldalajtót): Kicsiségek, merre vagytok ? 1 UTOLSÓ JELENET. A gyermekek, Ilonka, Gabi és előbbiek. Gyuri (utána a többi, ámulva, bámulva jönnek): Édesanyám, édesapám 1 (A kisebbek édesanyjukba fogózkodnak.) Márika: Ugy-e ? Mégis igaza volt a jegyző bácsinak?!
