Harangszó, 1928
1928-07-29 / 30-31. szám
1928. július 29. HARANQSZÓ. 235 Dr. Hittrieh Ödön, a budapesti ev. főgimnázium nyugalomba vonult igazgatója. 14 évig állott az intézet élén s azt a virágzás magas fokára emelte. küldöttségei és a Szeretelház, amelyet ő alapított, vezetett és fog vezetni ezután is. A nyugalombavonult espereslelkész nagyszámú tisztelőinek sorához csatlakozunk mi is és szí- vünk-lelkünk' minden meleg kívánásával kérjük Istennek megáldó kegyelmét további életének nyugalmi éveire! Ad multos annos 1 ( ó -f) Adakozzunk a Harangszó terjesztésére. OLVASSUK A BIBLIÁT! Isten Igéje. II. (Mit cselekszik Isten az Ő Igéjével.) Júl. 30. Kijelenti Magát általa. János 5.1», 14.8—io. Isten kijelentette magát a természet életében, a történelem folyásában és a lelkiismeretben. De legérthetőben mégis az 0 írott Szentigéjében szól hozzánk. A keresztyén ember a természetben és a történelemben mindenütt meglátja az Isten keze-munkéját, lelkiismeretében állandóan hallja az Ő helyeslő, vagy tiltó szavát, de ha azt akarom megtudni, hogy ki az Isten az én számomra, akkor a Szentíráshoz kell fordulnom, amely nem más, mint hivő lelkek bizonyságtevése a számukra Önmagát kijelentő Istenről. Júl. 31. Hívogat vele. Máté 221-1—io. Isten sokféleképpen hívogathatja Magához az emberi. Hívogathat úgy is, hogy megáld, úgy is, hogy szenvedéssel sújt, de legérthetőbben mégis az ő Igéjével szól hozzánk és hívogat minket. Ebből a szempontból Isten Igéje eleitől fogva végig nem más, mint az emberekhez intézett hívogató szó, amelyet mindig ugyanaz a refrén zeng át. meg át: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan.“ Egy szent toborzó az Ige, amely néha csendesen kopogtat szívünk ajtaján, néha sürgetően dörömböl, de mindig ugyanazt mondja: „Kész minden, jertek el a menyegzőre“. Nem igazi keresztyén az, aki nem hallja meg Ige hívó szavát, Aug. 1. Nyugtalanságot okoz vele. II. Kir. 22.1—13. Mint a tisztító szélvész, amely megzavarja az iszaposalju mocsár kísérteties halígatásu, miazmés csendjét, úgy hat az Isten Igéje a bűn nyugvópárnáján tespedő emberi lélekre. Azelőtt azt hittem, hogy minden rendjén folyik az életemben és meg voltam elégedve magammal, mikor azonban reáhull életemre Isten Igéjének leleplező sugárözöne, akkor meglátom, hogy mi vagyok, azzal szemben, aminek lennem kellene. Egyszerre úgy érzem. mintha vádlottak padján ülnék, ahol régi bűneim, régi mulasztásaim úgy állanak előttem, mint meg annyi kemény vádolás. S a szívemben valami nagy nyugtalanságot érzek. Nem igazi keresztyén az, aki soha sem érzett ilyen nyugtalanságot. Aug. 2. Meghasonlást támaszt vele. Máté 10.34. Csodálatos eszköze Istennek az Ige. Hívogat vele magához, de amikor felfigyelünk a hívó szóra, nem teszi fejünk alá az önelégültség kényelem vánkosét, hanem akkor a szelíd hívó szóból elevenbe vágó éles fegyver lesz, amely meghasonlást támaszt a mi életünkben, meghasonlást önmagunkkal és a bűnnel. Isten Igéje mint egy tükör megmutatja lellj.em- nek szánalmas torzó alakját és egyszerre valami nagy önelégedetlenséget érzek. Nem igazi keresztyén az, aki soha sem érzett még ilyen önmagával való elégedetlenséget I Aug. 3. Megítél vele. Zsid. 4. is. Aki készségesen engedi, hogy Istennek Igéje belépjen életébe, az tapasztalni fogja, hogy az az Ige lassanként szigorú Ítélő hatalommá lesz fölötte, amely észreveszi, szémon- kéri és elitéli a bűnt, még annak legfinomabb rezdüléseit is. Röntgen-sugár az Ige, amely bevilágít a lélek legtitkosabb redői- be is és megmutatja a kóros tüneteket ott is, ahol a testi szem semmi bajt nem lát. Nem igazi keresztyén az, aki templomi igehirdetés hallgatása közben, vagy otthon, mikor csendesen Bibliája fölé hajol, sohasem érezte még, hogy zug felette az Isten Igéjének bűnt kárhoztató Ítélet szava 1 Aug. 4. Megtisztít vele. János 2 . ia—w. Olyan az embernek az élete, mint a hajdani jeruzsálemi templom bűnbarlangja, ahonnét Isten dicsérő ének helyett a tülekedő anyagi érdekek vásári zaja hallatszik. Szükség van templomtisztításral Szükség van arra, hogy Valaki suhogó ostorral kezében kiűzze az ember megszentelődésre hivatott élet-templomából a bűn kufárait 1 S ezt végzi el Isten az Ö Igéjével. Nem igazi keresztyén az, aki nem élte még át Márika (lehorgasztott fejjel, mélyen elszomorodva néz a padlóra) : Jaj, Istenkém!... Nem is gondolja jegyző bácsi, milyen nagy baj van nálunk . . . igen nagy baj! Gyuri: Az ám: megverte édesapám édesanyámat, aztán sírt édesanyám s elment és elvitte Bálint- kát is. Márika: Hallgass te! Neked mindig jár a szád. Gabi (el.) Boldog (barackot nyom Gyuri fejére): Mit beszélsz, te Gyuri?!... Hej, te Gyuri, te csak beszélsz — beszélsz, azt sem tudod, hogy mit? Gyuri: De meg — Boldog: Nem úgy van, te kotnyeles Gyuri. Te nem tudod, mit beszélsz, mert nem tudsz semmit. Márika már jobban tud, többet tud. Ugy-e, kis Márika? Márika: Igen, jegyző bácsi. Boldog: Nahát: látod, ez a kis Márika tudja, hogy édesapád csak játékból, tréfából ütögetett édesanyádra. Gyuri: Hiszen eltörött az ostornyél. Boldog: El ám, mert el volt törve, el volt repedve. Érted, te kis lötyögő ? Gyuri: Sírt édesanyám és elment. Boldog: Csak mutatta, hogy sír. Magában pedig mosolygott, nevetett. Gyermekek (felcsillanó örömmel) : Ugy-e ? 1 Gyuri: Miért ment el akkor ? Boldog: Azért ment el, mert próbára akart tenni benneteket, hogy szeretitek-e, hogy megsiratjá- tok-e, hogy hazavárjátok-e ? Érted, te kis silapos Tamás? Márika: Óh, jegyző bácsi, igaz ez ? 1 Boldog: Persze, hogy igaz, már hogy is ne volna igaz. Még olyant gondolni is, hogy a ti jó anyátokat megverje a ti jó apátok. Azt még gondolni sem szabad . . . Búsulni sem szabad . . . Legyetek vígak, mint én. Hej, olyan kedvem kerekedett, hogy eladnám jókedvemben ezt a házat, pedig nem is az enyém, hanem a községé. Táncoljatok, daloljatok, édesanyátok akkor már holnap otthon lesz... De gyertek, mosdjatok meg előbb, mert masza- tos lett az epertől a szátok. Szép sorjában. Gyere, Jancsikám 1 (El valamennyien.) HETEDIK JELENET. Gabi, Ilonka. Gabi (jön): Azt izente vissza, visszajő tavaszra . . . (íróasztalához ül.) Ilonka (mosolyogva): Kukuccs! Ne segítsek? Gabi: Segítsen, aranyos Ilonka, az Isten is megáldja érte. Ilonka (Boldog helyére ül): Azt hiszi, nem tudok? Gabi: Dehogy hiszem, dehogy. Sőt inkább azt hiszem, hogy igen is tudna segíteni. (Folytatjuk.)
