Harangszó, 1928

1928-07-08 / 28. szám

220 HARANGSZÓ. 1928. július 8. Végül melegen üdvözölte a köz­gyűlésen megjelenteket és ezek sorában Kovács Sándor dr. egye­temi tanárt. Ezután a közgyűlés szentmártoni Radó Lajos elnöklé­sével megkezdte a közgyűlés pro­gramjának folytatólagos tárgyalását. Meleg elismeréssel adózóit úgy a lelké- szi, mint a tanítói karnak az elmúlt köz- igazgatási évben teljesített buzgó szolgála­tukért a belmisszió és a közoktatásügy terén. Üdvözölte Szentgotthárdot iskola- építése alkalmából. Az üresedésben levő egyházmegyei törvényszéki bírói állásra megválasztotta Beyer János dr. orvost, kőszegi felügyelőt, iskolavizsgálónak pedig Gerő Andor kissároslaki földbirtokost. Bankett a Sabáriában. Délben a Sabária nagytermében 100 terítékes ebédre látta vendégül a közgyűlés tagjait az új felügyelő, aki az első fogás után a kormányzóra mondott felköszöntőt. Felköszöntőt mondottak még Kapi Béla püspök, Zongor Béla esperes. Schneller Aurél, Czipott Géza, Rónai B. Gyula dr., Ko­vács Sándor, Ajkay Béla dr.. Varga József, Jánossy Gábor országgyűlési képviselő stb. Az egyházmegyei közgyűlés keretében tartotta ugyancsak rendes évi közgyűlését az Egyházmegyei Gyámintézet Ajkay Elemér és Czipott Géza szentgott­hárdi lelkész elnöklésével. Gyámintézeti célokra az elmúlt közigazgatási évben a vasi közép ev. egyházmegye gyülekezetei­ben összesen 1143 pengőt gyűjtöttek. Leg­többet gyűjtött Szombathely és Szentgott- hárd. Szombathelyen egy lélekre 148 fill, gyámintézeti adomány esik, Szentgotthár- don egy lélekre 58 fillér. Gyémintézeti segélyben részesültek az építkező Szent- gotthárd és Sárvár. A közgyűlést megelőző napon gyámin­tézeti ünnepség volt a templomban, mely­nek központjában Kovács Sándor dr. egye­temi tanár gyönyörű előadása a keresztyén egyház igazi lényegéről állott. Az estélyen Boldog: Mi a csoda ?! Azzal a legjobb, a legderekabb asszony­nyal ? 1 Azzal a legszebb, legigazibb magyar menyecskével?! Bálint: Úgy a: az asszonnyal. Boldog: Ne mondja! Azzal a minta asszonnyal ? ! Azzal a csoda asszonnyal ?! Lehetetlen, Bálint gazda. Azt nem tudom elhinni. Bálint: Igen megmakacsolta ma­gát. Boldog: Mit ? 1 A szép Erzsi asszony?... Miben makacsolhatta meg magát? Bálint (kitérve az egyenes felelet elől): Megbiz’a, úgy megmakacsolta magát, hogy még beszélni sem le­het vele. Boldog: Dehát miben, barátom? Nem akar jó turóscsuszát főzni? Bálint: Főzésben nem volt soha semmi baj . . . Abban semmi. Boldog: Vagy tán nem akar több gólyát látni a háznál? Szeresd anyádat! Egyszer egy anyával négy fia — Vad, gyilkos ellen elől futva — Egy gyenge csónakra ültek fel, Zord, viharzó, rémes éjjelen. Rohan az ár, a hullám harsog, Üvölt a szél és dörg a mennybolt — — Lelkeket rázó, szörnyű hangok! — Az erő fogy... és szólt az anyjok: „Nehéz a csónak, közel a vég, Énnélkülem partra juttok még. Értetek éltem és a halál Érettetek most készen talál I“ Ó anyai hűség, szeretet — Nagyobb nótádnál nincs, nem lehet! * * * Sűlyed a csónak, nagy a teher. Nő a veszély, zúg minden elem: A föld, víz, levegő és az ég — S egyik fiú . . . a folyóba . . . lép. Rémes sikoly s tovább foly az ár, A könnyűit csónak partra talál. Villám villan s vakító fénye Célt mutat a küzdő elébe. A szél csitul s nem rohan az ár — Anya imája égbe talál — És a megmenekült kis család, Búzgón dicséri az ég Urát. Szereted-e így anyádat te, Mint ahogy e gyermek szerette 7 I Kristóf Kálmán. közreműködtek ifj. Unger Ödön egyetemi hallgató, László Béla városi tisztviselő, Takó István s. lelkész és a Protestáns Kör vegyeskara, Kiss Gábor igazgató-tanító, karnagy vezetésével. Az ünnepségen az oltári szolgálatot Varga József sárvári lel­kész végezte. Bálint: Azt se. Az éppen nem. A gyerekeket szereti. Hét van már, úgy is tudja tekintetes jegyző úr. Él, hal értük. A tűzbe, az oroszlán­ketrecbe menne értük. Boldog: Hát akkor nem értem, nem tudom elgondolni, miben ma­kacsolhatta meg magát?! Bálint: Elment a Kati nénjéhez. Boldog: Oh, hogy a kakas csípje meg magát, Bálint! Ha elment a szép menyecske a Kati nénjéhez, majd visszajön a Kati nénjétől. Ilonka (távolabbról dalol): Elment a galambom, Üres a kalicka. Azt izente vissza, Visszajő tavaszra. Bálint (felugrik, mint akit darázs csípett meg.) Boldog (Gabihoz) ■' Gabi öcsém, figyelmeztesse a kislányomat, hogy most is behallatszik a nótája. Gabi (fürgén el.) Folytatjuk. OLVASSUK A BIBLIÁT! IV. Isten erőt ad. Júl. 9. A harcra. Efezus 6. u—n. v. A kér. embernek állandó harcot kell vívni a bűn ellen. Vannak, akik ezt nem látják be ; ezek máris hatalmába kerültek a bűn­nek. Vannak, akik belátják, de nem tud­ják felvenni a harcot, mert magukban erőtlenek. S vannak, akik bátran szembe­néznek a gonoszság hatalmával. Ezek nem a maguk, hanem Isten erejével küzdenek. — Hova tartozom én ? A gyáván félreál­lok, a tehetetlenek, vagy a bátran küzdők közé ? Kinek az erejére számítok a harc­ban ? Csak a magaméra ? Akkor elbuktam 1 Vagy felfedeztem már az egyetlen erőfor­rást az Isten Igéjében ? Akkor bátran néz­hetek az ellenség szemébe. Isten erőt ad 1 Júl. 10. A kitartásra. I. Kor. 10. is—is. v. Aki Istennel küzd a Sátán kísértései ellen, az nem csüggedhet el. A kér. em­ber magatartásénak egy szembetűnő vo­nása az, hogy csüggedetlen, kitartó tud lenni. Erre a kitartásra is Isten ad erőt, ha Istennel él az ember. — Ha az életem Istenben való élet, akkor nem csüggedhe­tek, nem eshetem kétségbe, nem inoghatok meg, mert mellettem hangzik állandóan a biztató szó : ne félj, én veled vagyok ! Is­tennel való együttlétem boldog érzése kí­sér utamon ; megerősödöm, bátorrá leszek, hitem pislogó tüze újra fellángol, s kitar­tóvá tesz a bűn kísértései között. Érzem ezt mindig? Júl. 11. A győzelemre. 60. Zsolt. 14. v.) Aki kitartó a harcban, azt Isten győzelemre segíti. Isten terve a győzelem kivívása a világ gonoszsága felett. Engem is győze­lemre vár. Ha Vele küzdők, nem is lehet küzdelmemnek más eredménye, csak a győzelem. Isten terve szerint én nem lehe­tek a bűnnek nyomorult legyözöttje, hanem győztes harcos, kire az örökélet győzelmi koronája vár. Mennyi erőt és kitartást ad­hat nekem az a gondolat, hogy győzni fogok, s a győztesek karával zengem a dicsőítő éneket Isten trónja előtt. Állandóan él bennem ez a fenséges tudat ? Minden igyekezetem, munkavégzésem, ennek a győzelemnek a kivívására irányul ? Júl. 12. Az uralkodásra. I. Mózes 1 . se. v„ 8. Zsolt. 4—lo. v. A teremtéskor, úrrá tette az Isten az embert. Az egész világ szépségével, gazdagságával az embert szol­gálta. Milyen döbbenetes, hogy az ember eltaszította magától ezt a kitüntetést és szánalmas szolgájává lett a bűnnek. Isten terve csak a Krisztus által nyert valósulást újra, amikor az ember felszabadult a bűn rabsága alól, s teljes szabadságot nyerve önmagának s a világnak urává lett. — Ura tudok lenni mindennek, amit Isten ad nékem ? Erkölcsi méltóságom tudatában járok ezen a világon s nem tesz rabszol­gájává semmi bűnös csábítás, vagy szen­vedély ? Tudok uralkodni magamon, a gondolataimon, érzéseimen és akaratomon ? Júl. 13. A szolgálatra. I. Tim. 1 .12—re. I. Kor. 9 . »9—»3. Isten nagy szeretete min­dennek urává tett, de ez a szeretet min­dennek szolgájává is tesz. A kér. ember tud uralkodni, de tud szeretetből szolgálni is. — Nekem szolgálnom kell Istennek és embertársaimnak. Isten számit a szolgá­latomra abban, hogy parancsait megtartom, s aszerint élek, igyekszem másokat is ilyen Isten szerint való életre nevelni. Az embe­rek is számítanak szolgálatomra abban, hogy szeretetből segítem, tehetségem sze­

Next

/
Thumbnails
Contents