Harangszó, 1928

1928-07-08 / 28. szám

218 HARANQSZÓ. 1928. július 8. letiport nemzetnek az életmezején is még valamennyire megmaradt, a nemzet ifjúsága. Hogy ezt a tenyérnyi zöld virányt a hitetlen­ség, az erkölcstelenség, a haza- fiatlanság, az ideáltalanság sor­vasztó szelei be ne temessék si­vatagfövénnyel, — de hogy virul­jon, ahogy virulnia kell, hogy minden egyes ifjú lélek olyan legyen, mint egy kellemesen illa­tozó tiszta, szép és ép virág, gyö­nyörűsége Istennek és embereknek, — és hogy a virágból gyümölcs érlelődjék, az az édes gyümölcs, mely már nem is más, hanem maga az eped ve várt jobb kor, mely csak a mostani ifjúság szép erényeiből sarjadhat ki, — ez a nevelés magasztos, szent feladata, ez a mi feladatunk, a mai kor érett és öregedő nemzedékének feladata és ennek a feladatnak a mi részünk szerint való elvégzé­séért mi vagyunk felelősek Isten és a történelem előtt. A másik pont, melyre nézve ugyancsak egyre szélesebb körök­ben alakul ki egyértelmű belátás, az, hogy a jobb jövendő elérése és biztosítása végett első sorban olyan világos fejű és acélos aka­ratú vezetőkre van szükség, akik­nek szeme előtt tiszta, határozott vonásokkal áll egy valóban jobb jövendőnek a képe s akik egyúttal birtokában vannak olyan lelki energiának, mely őket arra képe­síti, hogy mások akaratát fölénye­sen tömörítsék egy közös célki­tűzésre. A hivatott vezetők után való kiáltás egyre több helyről hangzik fel és keres, bár, sajnos, nem mindig talál megfelelő kielé­gülést. Ki tagadhatná, hogy mindegyik felfogásban, abban is, mely a jobb jövő kérdését a nevelés kérdésé­nek tekinti, — és abban is, mely a jobb jövő érdekéből első sorban vezetőket, irányításra, szervezésre, alkotásra, péídaadásra hivatott egyéniségeket sürget, egy-egy elemi igazság nyilatkozik meg. De ha ez így van, aminthogy így van, akkor épen a mi korunkban a leg- magasabbrendü feladattá válik a jövendő vezetőinek, egy új nem­zedék nevelőinek nevelése. Hittudományi karunk minden munkájával ennek a jobb jöven­dőre irányuló eszményi célgondo­latnak a szolgálatában áll, amikor azoknak a lelki kiművelésén és felfegyverzésén fáradozik, akik arra lesznek hivatva, hogy népünket oda vezessék minden egyéni, tár­sadalmi és nemzeti életujulás végső forrásához, minden igazi jövendő­építés legbiztosabb fundamentomá- hoz, a tiszta valláshoz, a tiszta erkölcshöz, a tiszta evangéliomhoz a vezetők vezetőjéhez és a pász­torok pásztorához, az élő Krisztus­hoz. Ezen hivatásteljesítésében nyújt hittudományi karunknak testvéri segítő kezet magyar evang. anyaszentegyházunk, amikor hit- tudományi karunk hallgatói szá­mára otthont épít, — amely tehát nem csupán diáklakás akar lenni, hanem olyan lelki otthon, melyben a szent tudománnyal foglalkozó ifjak megérzik az anyaszentegyház, a lelki édesanya szeretetének él­tető, nevelő, áldó melegét. Ezért a sok áldozattal járó se­gítő munkáért mondok hittudo­mányi karunk nevében, de egyút­tal Erzsébet tudományegyetemünk­nek és Rector Magnificusának ne­vében hálás köszönetét ifjúságunk legnagyobb jóltevőjének, magyar­honi evang. egyházegyetemünknek, élén báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő ur Öméltó­ságával, aki nemes egyéniségében szinte megszemélyesíti evangéliumi anyaszentegyházunk lelki értékeit, — de köszönetét mondok egyúttal nagyérdemű polgármesterével élén Sopron szab. kir. város áldozat­kész közönségének is azért a nagylelkű adományért, mellyel ennek a magasztos célú intéz­ménynek a létrejöttéhez a maga részéről hozzájárult. Isten oltalmazó és áldó kegyelme nyugodjék a soproni Evangélikus Theologusok Otthonán! Az evangélium. A szenvedés nélküli evangéliumban a mennyben lesz részünk. Itt a földön azonban az evangélium a szenvedéssel van együtt. Evangélium nélküli szenve­dés a gyötrelem helyén, a pokol­ban van. Elment az én Rózsám... * Népszínmű egy felvonásban. Irta : Csite Károly. SZEMÉLYEK: Zsoldos Bálint, Erzsi, felesége, Márika gyermekei, Ágota Gyuri Misi Bözsike Jancsika Boldog Pál, jegyző, Ilonka, unokája, Gálos Gabi, gyakornok. Idő: jelen. Történethely: falu. Minden jog fenntartva. Szín: falusi jegyző irodája. * Műkedvelők a darab előadási jogát 2 pengő szerzői díj lefizetésével szerezhetik meg. Összes da­lok kottái 30 fillér, kapható az előadási engedély ok­irattal együtt Csite Károly Írónál Körmenden. ELSŐ JELENET. Boldog. Gabi, Ilonka. Boldog (öreg jegyző, íróasztalá­nál ül, hosszú számoszlopot ad össze.) Gabi (fiatal legényke, másik író­asztalnál ír nagy buzgalommal.) Ilonka (kívülről dalol vidáman): Házam előtt van egy nagy fa, Piros kendő lobog rajta, icaca ! Kedves rózsám rákötötte, Egy pár csókot kapott érte, icaca ! Boldog (elhibázta az összeadást, öklével az asztalra üt, úgy folytatja dolgát.) Ilonka: Piros kendő úgy ellobog, Az én szívem úgy eldobog, icaca ! Istenem I csak este lenne, Kedves rózsám erre jönne, icaca I Boldog (ismét hibáz, fejcsóválva folytatja tovább a számolást.) Ilonka: Aztán neki megmondanám : Itt az idő, kedves rózsám, icaca! Elmehetünk esküvőre, Eskü után menyegzőre, icaca I Boldog (felugrik, az asztalra csapja az iratot, kiszól): Hé, kis­lányom . . . Ilonkám, gyér’ ide! Ilonka (csinos, fiatal leány, ke­zében vasalóval, beszökell): Paran­csol valamit, nagyapácskám? Boldog: Nem, kis Ilonkám, én nem szoktam parancsolni, hanem csak kérni. Vasalsz ? Ilonka: Igen, nagyapa, vasalok. Boldog: Nem végezhetnéd azt kint az udvaron? Szépen süt a nap. Ilonka: Nem lehet most kint vasalni, mert fuj a szél. Boldog: Tán akkor távolabb egy kicsit. Mondjuk a konyhában. Ilonka: Ott sem lehet, nagyapa, megfájdul nagyanyának a feje a szénszagtól. De miért akar nagyapa az előszobából elküldeni ? Boldog: Mert bajt csinálsz itt, kislányom.

Next

/
Thumbnails
Contents