Harangszó, 1928
1928-07-01 / 27. szám
XIX. évfolyam. 1928. július I. SnrkcutA-kUdiMratal i SZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. flikkbdóhlnUI i .Luther-TArsuág* kSnyr- kareskedíse Budapest, vm., Srentktriljt-u. Sl/a. i „habaitoszo“ clfifixatéai irt negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 401. Csoportoe küldéssel 10*/e-oe kedvesmény. Amerikába egésa évre 2 dollár; as utédéllamokba negyedévre 1 P 00 fill. 27. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántüll Lüttier-SzövetsöQ. Az Országos Lather-NzSvet- ség hlzatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztőkiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkéss és tanító. MeoJelenlK minden vasárnap. Megelégedés. Márk ev. 8.8. „Evének azért, és megelégedének ; és felszedék a maradék darabokat hét kosárral“ . . . így hangzanak a nagy kenyér-csoda ^elbeszélésének utolsószavai. T óbb | ezer ember födi szükségét, testi éhségét, Jézus hét megáldott kenyér szétosztásával verte el, s ez a hatalmas cselekedet csodálatos a mi szemünk előtt. De jól jegyezzük meg azt is, hogy megváltó Mesterünk, mielőtt a földi kenyeret megszegte volna, előbb hallgatóinak I éhező lelkét elégítette meg az élet kenyerével, örök igéjével!... Mert az a pusztában vándorló sokaság elsősorban is azt a belső éhséget érezte, amely nem földi kenyér, de kegyelem vígasztalás, békesség után epekedett olyan erővel, hogy a testi élet szükséget, a szomjúságot és az éhséget, egészen elfelejtette még ott a napégette föld lan- kasztó útján is. Ez a 4000 ember jó bizonysága annak, hogy aki Isten igéjét szereti, azt szereti az Isten; aki leikéről gondot visel, annak leikéről,, sőt testéről is gondot visel az Úr; aki először Isten országát és annak igazságát keresi, annak megadatnak mindenek 1 . . . j Vagy mi talán még sohasem tapasztaltuk, hogy Isten igéjének egy-egy szava, a bibliának egy fejezete, vagy zsoltára, mennyire megelégített és megerősített bennünket 1... Éppen azért, ha a nagy pusztaságnak, ennek a földi életnek szükségei támadnak ellenünk, ha reánk szakadnak a megélhetés gondjai: kihez mehetnénk vigasztalásért, hol kereshetnénk erőt az élet terheinek hordozására ? ... Siessünk mi is oda, ahol a 4000 ember egykor testi-lelki megelégedést talált, hisz minden időkre szól az ígéret, „aki hozzám jő, bizonnyal el nem vetem“... Téged sem bocsát el, míg meg nem elégített! Ha Jézussal élünk, nyugalmat és békességet találunk, nem rohanunk tehát nyugtalanul a világban, hogy szívünk éhségét olyan kincsekkel csillapítsuk, amelyek mulandók: nem vágyakozunk a világ hiú örömeire sem, mert mint megelégedett, hálás emberek Istenben leszünk gazdagok és a zsol- tárossal így teszünk vallomást: „Az Úr az én hű pásztorom És megtart oltalmában, Azért meg nem fogyatkozom Semminemű javéban. Engem ő maga legeltet És szent beszédével éltet Gyönyörűséges helyen. Jóvoltod s irgalmasságod Megelégít engemet, A te anyaszentegyházad Így dajkálja lelkemet; Javaival így végtére Besegít a dicsőségbe Hozzád mennybe Jézusom.“ Ámen « Dészvétteljes fájdalommal emléke- zel keresztyén testvérem azokról a kínos bilincsekről és a léleknek amaz elképzelhetlen szenvedéseiről, amelyeket Üdvözítőd a mennyei Atya akaratában megnyugodva emberfeletti türelemmel te éretted elviselt. De mikor ezekre a gondolatokra elszorul szíved és a lelki szemeid előtt lefolyó borzalmas események talán könnyekkel áztatják borús arcodat: vájjon meghallod-e a lelkiismeretnek kebledben megszólaló szózatát, mely emlékeztet tégedet azokra a bilincsekre, a melyek a te akaratodat gyakran, talán naponta, rabságba ejtik ? Mert körülötted jár a kisértő szüntelen, néha tetszetős álarcban mutatkozva, de akárhányszor valódi alakjában is és szívós igyekezettel próbálja a jámborságot és hűséget az igazak útjáról eltéríteni. Fáradhatlanul suttogja füledbe, hogy ne elégedjél meg akár testi, akár lelki tulajdonaidra nézve a természet adományával, hanem igyekezzél mesterséges uton-módon szebbnek, erősebbnek, belesebbnek látszani, úgy önmagad, mint mások előtt, mint a mennyi szépséggel, erővel, bölcseséggel a gondviselés megáldott. A hiúság lelke képmutatásra ösztönöz. Beköszönt hozzád vigyorgó arccal a mohó haszonlesésnek, telhetetlen önzésnek aranykoronás, gyilkos fegyverrel övezett lovaggal s hízelgő szavakkal igyekszik elhitetni, hogy csak az aranyborjú imádá- sával juthatsz el a boldogság templomába. Azt suttogja varázsszavakkal, hogy ahol haszon és kényelem kínálkozik, ott ne jusson eszedbe sem a becsületérzésnek, sem a hazaszeretetnek vagy az egyházad iránti hűségnek, sem semmiféle nemes érzésnek tiltó parancsa. Rózsaillatos kelyhet nyújt feléd az érzéki élvezetek virágkoszorus tündére s folyton megújuló örömeiket, mámornak és álomnak hódító édességeit Ígérve testednek és lelkednek egészségét szolgáló törvények megszegésére késztet. Megjelenik melletted a hatalmaskodásnak, uralomnak váMagábaszállás. Irta: Sass János.
