Harangszó, 1928

1928-07-01 / 27. szám

XIX. évfolyam. 1928. július I. SnrkcutA-kUdiMratal i SZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. flikkbdóhlnUI i .Luther-TArsuág* kSnyr- kareskedíse Budapest, vm., Srentktriljt-u. Sl/a. i „habaitoszo“ clfifixatéai irt negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 401. Csoportoe küldéssel 10*/e-oe kedvesmény. Amerikába egésa évre 2 dollár; as utédéllamokba negyedévre 1 P 00 fill. 27. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántüll Lüttier-SzövetsöQ. Az Országos Lather-NzSvet- ség hlzatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő­kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkéss és tanító. MeoJelenlK minden vasárnap. Megelégedés. Márk ev. 8.8. „Evének azért, és megelégedének ; és felszedék a maradék darabo­kat hét kosárral“ . . . így hangzanak a nagy kenyér-csoda ^elbeszélésének utolsószavai. T óbb | ezer ember födi szükségét, testi éhségét, Jézus hét megáldott kenyér szétosztásával verte el, s ez a ha­talmas cselekedet csodálatos a mi szemünk előtt. De jól jegyezzük meg azt is, hogy megváltó Meste­rünk, mielőtt a földi kenyeret meg­szegte volna, előbb hallgatóinak I éhező lelkét elégítette meg az élet kenyerével, örök igéjével!... Mert az a pusztában vándorló sokaság elsősorban is azt a belső éhséget érezte, amely nem földi kenyér, de kegyelem vígasztalás, békesség után epekedett olyan erővel, hogy a testi élet szükséget, a szomjúsá­got és az éhséget, egészen elfelej­tette még ott a napégette föld lan- kasztó útján is. Ez a 4000 ember jó bizonysága annak, hogy aki Is­ten igéjét szereti, azt szereti az Isten; aki leikéről gondot visel, annak leikéről,, sőt testéről is gon­dot visel az Úr; aki először Isten országát és annak igazságát keresi, annak megadatnak mindenek 1 . . . j Vagy mi talán még sohasem tapasztaltuk, hogy Isten igéjének egy-egy szava, a bibliának egy fejezete, vagy zsoltára, mennyire megelégített és megerősített ben­nünket 1... Éppen azért, ha a nagy pusztaságnak, ennek a földi életnek szükségei támadnak elle­nünk, ha reánk szakadnak a meg­élhetés gondjai: kihez mehetnénk vigasztalásért, hol kereshetnénk erőt az élet terheinek hordozására ? ... Siessünk mi is oda, ahol a 4000 ember egykor testi-lelki meg­elégedést talált, hisz minden idők­re szól az ígéret, „aki hozzám jő, bizonnyal el nem vetem“... Té­ged sem bocsát el, míg meg nem elégített! Ha Jézussal élünk, nyugalmat és békességet találunk, nem ro­hanunk tehát nyugtalanul a világ­ban, hogy szívünk éhségét olyan kincsekkel csillapítsuk, amelyek mulandók: nem vágyakozunk a világ hiú örömeire sem, mert mint megelégedett, hálás emberek Isten­ben leszünk gazdagok és a zsol- tárossal így teszünk vallomást: „Az Úr az én hű pásztorom És megtart oltalmában, Azért meg nem fogyatkozom Semminemű javéban. Engem ő maga legeltet És szent beszédével éltet Gyönyörűséges helyen. Jóvoltod s irgalmasságod Megelégít engemet, A te anyaszentegyházad Így dajkálja lelkemet; Javaival így végtére Besegít a dicsőségbe Hozzád mennybe Jézusom.“ Ámen « Dészvétteljes fájdalommal emléke- zel keresztyén testvérem azok­ról a kínos bilincsekről és a lélek­nek amaz elképzelhetlen szenve­déseiről, amelyeket Üdvözítőd a mennyei Atya akaratában meg­nyugodva emberfeletti türelemmel te éretted elviselt. De mikor ezekre a gondolatokra elszorul szíved és a lelki szemeid előtt lefolyó borzal­mas események talán könnyekkel áztatják borús arcodat: vájjon meg­hallod-e a lelkiismeretnek kebled­ben megszólaló szózatát, mely emlékeztet tégedet azokra a bilin­csekre, a melyek a te akaratodat gyakran, talán naponta, rabságba ejtik ? Mert körülötted jár a kisértő szüntelen, néha tetszetős álarcban mutatkozva, de akárhányszor va­lódi alakjában is és szívós igye­kezettel próbálja a jámborságot és hűséget az igazak útjáról eltéríteni. Fáradhatlanul suttogja füledbe, hogy ne elégedjél meg akár testi, akár lelki tulajdonaidra nézve a természet adományával, hanem igyekezzél mesterséges uton-módon szebbnek, erősebbnek, belesebb­nek látszani, úgy önmagad, mint mások előtt, mint a mennyi szép­séggel, erővel, bölcseséggel a gondviselés megáldott. A hiúság lelke képmutatásra ösztönöz. Be­köszönt hozzád vigyorgó arccal a mohó haszonlesésnek, telhetetlen önzésnek aranykoronás, gyilkos fegyverrel övezett lovaggal s hí­zelgő szavakkal igyekszik elhitetni, hogy csak az aranyborjú imádá- sával juthatsz el a boldogság temp­lomába. Azt suttogja varázssza­vakkal, hogy ahol haszon és ké­nyelem kínálkozik, ott ne jusson eszedbe sem a becsületérzésnek, sem a hazaszeretetnek vagy az egyházad iránti hűségnek, sem semmiféle nemes érzésnek tiltó parancsa. Rózsaillatos kelyhet nyújt feléd az érzéki élvezetek virágkoszorus tündére s folyton megújuló örömeiket, mámornak és álomnak hódító édességeit Ígérve testednek és lelkednek egészségét szolgáló törvények megszegésére késztet. Megjelenik melletted a hatalmaskodásnak, uralomnak vá­Magábaszállás. Irta: Sass János.

Next

/
Thumbnails
Contents