Harangszó, 1928

1928-01-15 / 3. szám

1928 január 15. HARANGSZÓ. 21 egészséges és boldog Eszter Jézus születése napján kedves meglepetést készít üldözött szegény bittestvérei­nek. összegyűjti őket házában és behozatja a feldíszített fenyőt, amely körül eléneklik a karácsonyi éneket s míg Mária asszony jövőbe látó lélekkel elmondja a karácsonyfa szim­bólumát, a magasból felhangzik az angyalok kara és térdre hullva hall­gatják a boldog gyermekek. Ha kedves hittestvéreink óhajtják a darabot előadni, szívesen kölcsö­nözzük. Az első felvonás mint hús­véti jelenet külön is megállhat. Belmisszió Veszprémben. Veszprémben az ádventi időszak minden vasárnapján liturgikus esti istentisztelet volt. Advent első, má­sodik és negyedik szombatján pedig a Leányegyesület rendezett vallásos estéket, melyeknek meghívott szóno­kai Novák Rezső ajkai lelkész, Novák Rezsőné és Irányi Kamill székesfehér­vári lelkész voltak. Ugyancsak Irányi Kamill lelkész a balatonalmádii hívek között is tartott istentiszteletet és osz­tott űrvacsorát. Az ádventi időszak harmadik szombatján, december 10 én a Leányegyesület sikerült kulturestét rendezett a színházban, mely ez al­kalomra szépen megtelt. A műsor legkiemelkedőbb pontja volt Jánossy Gábor országgyűlési képviselőnek, a szombathelyi gyülekezet felügyelő­jének alkalmi beszéde, a »Magyar lélek újjászületéséről«. Az est egyébként az irredenta gondolat jegyében folyt le, amennyi­ben Müller Mici »Ve victis« című szavalata, Hermann Ká*oly budapesti zeneművész tárogatón, majd zongo­rán előadott saját szerzeményű és kuruc dalai, különösen pedig Gö- möry Károlyné által igen ügyesen és hatásosan rendezett irredenta színmű, »Karácsonyest a nagy magyar tél­ben«, erősen hazafias és irredenta tartalmúak voltak. A kulturest tiszta jövedelmét ev. gyermekek karácsonyi megajándéko­zására fordította a Leányegyesület. Az ádventi vallásos estéken sza­valatokkal szerepeltek: Zauner Kató, Netratics Annus, Jakab Erzsiké, Bod- laky Györgyi, Gazsi Mariska; éne­keltek : Biró Mili, Gömöry Mária, Mesterházy Mária, Bodlaky Györgyi; orgonán játszott: Gömöry Mária, hegedűn játszottak: Libertiny Jenő, Gömöry Károly, Gutay József, Zauner László. A kulturesti irre­denta színműnek szereplői voltak: Kis János szülőháza az emléktáblá­val Rábaszentandráson. Vallomás. Soha meg nem bánt hivatással Isten igéjét hirdetem, Amit hirdetget gyarló ajkam, Szilárdan, szentül elhiszem. A hitem azért rendületlen, Mert két templomban áldozom, Nekem nem elég egy szentegyház, Én kettőben imádkozom. Kicsiny templomnak szószékéről A híveket tantlgatom, A természet nagy templomában Magam is Istent hallgatom! Szentantalfai Nagy Lajos. Csomay Irma, Bodlaky Magda, Tóth Lajos, Mesterházy József, Bankó János, Mesterházy Mária, Buthy Erzsi, Biró Mili, Milhoffer Ele­mér. Itt említjük meg, hogy a Leány­egylet a reformáció emlékünnepén is rendezett vallásos estét, melynek szónoka Zsupanek Sándor katona­lelkész volt, vonós- négyest játszottak énekszólóval: Libertinyi J., Zauner L., Gömöry K. és Gömöry Mária, szavalt: Thallmann Hilda. A legutolsó ádventi vallásos est persely]övedelmét a szarvasi evang. árvabáznak kül­dötte el a Leányegyesület. Az evang. leányegylet karácsony­kor Gömöry Károlyné vezetésével a városi kórház evang. betegei számára karácsonyfát állított fel, melynek égő gyertyái mellett a betegek úrvacsorát vettek. Ugyancsak karácsonyfát állí­tott és ajándékot osztott a leányegye­sület a nőegylet segítségével az elemi iskola tanulóinak is, templomi ünne­pély keretében, melyen Dákay Ilonka imát mondott, Magyar Pali és Czi- ráky Ilonka szavaltak, Gömöry Ká­rolyné pedig szép szavak kíséretében kiosztotta az ajándékokat. K*ptak a gyermekek könyvet, ruhát, cipőt, édes­ségeket, az egyik egy szemüveget. A sok szép ruhaneműből jutott az ev. egyház szegényeinek és a kór­házi betegeknek is. Egy szegény csa­lád liszt, zsír, cukor stb. adomány­ban részesült. Itt említjük meg, hogy ez évben a Leány egyesület 40 ev. beteget látogatott meg a kórházban, gondosan figyelye arra, hogy a lélek­ben szomjazók úrvacsorában része­süljenek. Ellátták őket az ev sajtó termékeivel, egy-egy jobb falattal, ruhaneművel, olyan is akadt, akinek a kórházból való kijövetele után ál­lá. t szerzett a Leányegyesület, míg az elhaltakat minden esetben elkísér­ték a temetőbe. Karácsonykor a fog­házi letartóztatott — hála Isten csak kettő — evangélikus foglyok szintén részesültek az Úri Szentvacsorában. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Az Atlanti óceánon Woodend kör­nyékén — mint annak idején jelez­tük — elsülyedt az amerikai flotta S. IV. nevű tengeralattjáró hajója. A katasztrófa hírére a helyszínére sietett az amerikai flotta sok hajója, hogy a tengeralattjáró egyik kama­rájába menekült s még életben levő 6 matrózt megmentse. A tenger mé­lyén fekvő tengeralattjáróhoz a bú­várok le is ereszkedtek s a hajó acélbordáira mért kalapácsütésekkel, — Morze-jelekkel beszélni is tudtak az életben maradt matrózokkal, de hiába volt minden, megmentésükre tett kí­sérletek sorra kudarcot vallottak. Az Egyesült Államok rádióállo­másai a tengerészeti minisztérium kérésére a katasztrófa napján egy üzenetet továbbítottak előfizetőiknek, amelyben arra kérték őket, imád­kozzanak az elsülyedt S. IV. tenger­alattjáró életben maradt matrózainak megmentéséért. A kongresszus az napi ülése szintén imával kezdő­dött, melyet állva mondottak el a kongresszus tagjai. Az amerikaiak S. IV. tengeralatt­járó elsülyedése kapcsán újból tanú­ságot tettek Istenbe vetett bizodal- mukról, élő hitükről, imádkozó lel­kűkről. Ne szégyeneljünk imád­kozni mi sem I Forduljunk buzgó imáinkkal Istenhez mindennap. Nem­csak a veszedelem idején, amikor igen sokszor már késő, hanem ami­kor még jól megy dolgunk s legkevésbbé sem keservetesek és nyo­morúságosak a mi életünk esztendei­nek napjai. Végtére is az imádság a hívő lélek legdrágább kincse.

Next

/
Thumbnails
Contents