Harangszó, 1928
1928-06-10 / 24. szám
186 HARANQSZO. 1928. június 10. sötétségébe, hogy még ott is meg- gyujtsa az örök fáklyát! Ő emelte fel kezét messze nyugaton, hogy rámutasson a letiport országra: emberek, kiknek lelkében él még az Igazság, idenézzetek! És amikor a lelkem tengere fölött tombolt az indulatok viharja, följajdult a zokogás, már-már sü- lyedezett az önmérséklet hajója is s félájultan tekintettek az alvó Jézusra a békesség, a türelem és a szeretet — akkor Krisztus fölébredt, kitárá karját a tenger fölé és szólt: csöndesülj tenger! A vihar elült, a nap kisütött, a madarak boldogan énekeltek s a béke, türelem és a szeretet rajongva vették körül fehér fejedelmük sugárzó alakját. Ne keresd Jézust a történelmi idők messzeségében — ő mondta: „én tiveletek maradok mind e világnak végezetéig.“ Ámen. Az orosz ifjúság körében az Istentelenek pártja a Sowjet „Anti- religi Osnik“ c. lapja szerint körkérdéseket tétetett fel, amelyek a következők voltak? Hiszel Istenben? Imádkozol? Jársz templomba? Mindhárom kérdésre tagadó választ vártak s ehelyett az ifjúság váratlanul nagy százaléka odanyilatkozott, hogy mindhárom kérdést igennel válaszolta meg. Annál súlyosabb ítélet ez az erkölcstelen rendszerre, mert a szavazók az igazi proletári- átus gyermekei közül kerültek ki. Megtérés. Irta: Somogyi János. 6 Halk köszöntés után a beteghez ment, megfogta annak jóságos kezeit és megcsókolta. És könnyes szemmel szolgáltatta ki annak az utolsó vacsorát... Imádsága után a beteg tiszta, szelid tekintett! szemeivel könyörgön nézett rá s halkan susogta ... — »Jöjjetek ide ... hozzám utoljára ... igy ni. ., most kéz a kézbe ... nézzetek egymás szemébe... legyetek boldogok... én most elmegyek, de ott fenn szószólótok leszek az Istennél... ne ... ne ... ne hagyja elveszni az én édes... jó leányomat .. .* — S mindketten csókot leheltek a szenvedő kedves kezére... aki úgy látszott, hogy jótékony álomba szenderUI. És Bártfay keresetlen szavakkal szólt a leányhoz: — Katinka, ha az Isten egy ilyen édesanyát magához szólít, pótolhatatlan veszteség, de nigyje el nekem, ö az Isten országában sokkal boldogabb lesz, mint itt a földi tövises életben ... Bármi következik is be, nyugodt legyen, ha valami baj éri, ott vagyok mindenkor maga mellett 1 Csendben búcsúzott 8 ment. A folyósón találkozott Tornyayval, aki gőgösen nézett el felette s egy szót sem szolt a száraz köszönésen kivtll... Amerikában, kettős cél szolgálatában. Kapi Béla püspök amerikai útja. 8 A püspök missziói körntján további állomások Acron, Buffaló, Philadelphia, Betlehem és végül ismét New- york voltak. Acron. Acronban különös fénnyel és méltósággal ment végbe a gyülekezet meglátogatása március 25-én, ahová magyar ev. társaival, nemzeti színű szalagokkal és zászlókkal díszített autókon érkezett a püspök. Az ünneplőbe öltözött gyülekezet Zimmermann Rezső lelkésszel az élén a templomhoz vezető lépcsőzeten várta a főpásztort és kíséretét. Pelejthetetlen szép ünnepség keretében avatta fel itt Kapi püspök az új ev. templomot! Utána a Magyar Házba vonult az egész ünneplő sokaság és pedig ]ó amerikai szokás szerint zárt sorokban, zászlókkal, virágokkal díszített táblákkal. A Magyar Ház küszöbén Tarnóczy Béla, ez a kiváló tollú, izig- vérig hű magyar ember fogadta. Magyar szeretettel tárja fel előtte a Magyar Ház ajtaját — mondta — magyar lélek hűsége tegye a benne való tartózkodást ál- dottá. A Magyar Ház falait dunántúli egyházkerülethez tartozó vármegyék címerpajzsai díszítették. Tornyay bement felesége szobájába 8 akkor látta csak, hogy itt van, ütőit a halál órája ... Valami nyugtalanság szállt az ö kőszivére is, talán a halál szele csapta meg lelkét, de izgatottan szólt leányához... — Katinka I küldj az orvosért 8 nem távozott azon éjjel el a beteg mellől. S amint ott állt a nagy, büszke ember ... egyedül a bűnös és az áldozat... a beteg felnyitotta egy pillanatra szemeit, megborzongott 8 kérve ... könyörögve csak annyit mondott ... Pál... Pál... légy jó ... s ujjaival integetett hozzá ... többé egy szó sem hagyta el ajkát... beállott a haldoklás órája... Mire Katinka az orvossal visszajött, teljesen öntudatlanul feküdt s minden percben várták a halált... Katinka asztalára borult 8 úgy zokogott... még az orvos szemeiből is hullottak a könnyek, csak Tornyay állt keményen, összeszokott ajakkal 8 ha érzett is már valami nyilalló, fájó érzést a szivében, mégsem tört meg semmit sem az ő kőszive. Az óra éjfélt kong, a beteg felriad ... ott vannak mind az ágynál, a cselédek berohannak, mindenki sir, zokog... s a beteg édesanya utoljára még egyszer felemelkedik ... s csak annyit... súg lázasan... ott... ott... ott... s azzal lehanyatlott párnájára és vége... más bűneiért. Lelke Istenhez tért az örökkévalóság honába Buffaló. Körútját egy napra megszakítva, a püspök megtekintette a Niagarát is. De onnan már sietve robogott autón Buffalóba, hogy meglátogassa az ottani magyar ev. gyülekezetünket. Itt is résztvettek ünnepségünkön az amerikai egyház vezetői s a ref. gyülekezetek lelkészei s többféle alakban éreztették szeretetflket a püspökkel. Buffalóban felkereste a püspököt Ewers lelkész, az egyház nemzetiségi osztályának elnöke, kit a philadelphiai egyházkerület vezetősége küldött eléje. Philadelphia. Márc. 28 án Philadelphiában mindenek előtt Phadteicher presidentnél, az ötszáz gyülekezetét számoló philadelphiai egyházkerület elnökénél tett látogatást, itt megmutatták a nyolcemeletes egyházi központi épületet, amelyben különböző hivatalaik vannak elhelyezve. Van külön nyomdájuk és nagyszabású könyvkereskedésük. A m. évben több, mint harmincmillió vallásos nyomtatványt, lapot, folyóiratot, könyvet satöbbit bocsátottak ki. Ifjúsági lapjuk hetenkint 110 ezer példányban jelenik meg. Múlt évi forgalmuk 750 ezer dollár volt. Phadteicher elnöknek és közvetlen vezető munkatársainak kíséretében megtekintette a várost, majd látogatást tett a theologián és szemináriumban, ahol lunch ot adtak tiszteletére. Nagyon kedves és meghitt étkezés után gyors ütemben elszedték az asztalokat, amelyek körül körülbelül 80 vendég Ki tudná leirni azt a rettenetes fájdalmat, melyet Katinka érzett... Lelkének fele szállt a sírba s mikor édesanyja halódó szemeit lefogta, kérte a halált maga is ... Toll nem képes leírni ily fájdalmat, csak szív tudja azt érezni... Szegény, szenvedő leány, elvesztette vigasztaló édesanyját, egyedül maradt, árván, elhagyottan abban az elátkozott házban. ... A harangok zsongnak-bongnak ... Ott áll a koporsó a fekete katafalkon, zokogás, sírás mindenütt... ott van Miklós- vár népe künn az udvaron, együtt siratják lelkészükkel a titkos jótevőt, aki titokban sok-sok szenvedő könnyeit törölte le ... És Bártfay beszédében újra kimondotta. A végzet keze lebeg e ház felett... Áldozat volt e kedves női lélek, aki megérdemelte volna a boldogságot s helyette töviskoszorút kapott az élettől! De Isten mindent tud és lát s bűnhődik az is, aki őt a sirba vitte 1 S a hatalmas Tornyay e szavak alatt fölvágta fejét s büszkén nézett szét a tömegen, mintha csak azt mondaná kérkedve, majd meglátom, hogy ki az, aki meg merne büntetni engemet. De feje újra visszagörnyedt... a koporsóra tekintve érezni kezdte, hogy van mégis valaki, aki rendelkezik az ö élete fölött is, hogy az öröm, élvezet, mámor
