Harangszó, 1928
1928-01-15 / 3. szám
18 HARANQSZÓ. 1928 január 15 abból, meg az életnek sok ezer példájából láthatod, hogy ezeknek végok veszedelem s halál — míg az Istent félők jutalma az örök élet! — Nemcsak Herkulest, hanem minden egyes embert, egyes családot, nemzetet oda állít az Úr arra a válaszúira, ahonnan kétfelé ágazik az út, az egyik az a széles, amelyen sokan járnak s a sátán csábító szavaira figyelnek, a másik az. a keskeny, amelyen a választottak mennek Krisztus vezérlete mellett. A 139. zsoltár szavaival kérjük az Urat: „Kisérts meg engem erős Isten és lássad az én lelkemet, próbálj meg engemet és lásd meg az én gondolatimat és lásd meg, ha bosszúságodra való úton járok-e és hordozz engemet tökéletes úton.“ H. P. Abaújszántó. A gyámintézet a múlt évi nagy sze- retetadományát Abaújszántó kapta, a »Hegyaljának« sok megpróbáltatáson átment kicsi egyházközsége. Abaújszántó 1796-ban keletkezett, amikor is az artikuláris czekeházai egyház szerepét vette át, amelynek addig leányegyháza volt. Épületei egy részét is ezen egyház épületeinek eladásából szerezte, míg a másik részét hívei áldozatkészségéből emelte, azonban ezeket még használatába sem vette, már is tűzvész martalékává lettek. Azután csaknem egy évszázadon át küzdött az elemekkel, A Mikó Zsófi sora. Életkép. Irta: Farkas Mih&lyné. 3 Hit lehetett az ilyenre haragudni, még ha elkapta és megszorongatta is a pénzt kínáló kezet? A Zsófi pedig — maga se tudta jószerével, hogy miért — az ünnep ő cipőjét húzta föl és a tükör előtt kötötte föl a kendőt a fejére, mikor husért ment. A legény pedig nem azért volt olyan hires nagy kópé, hogv ilyesmit észre ne vegyen. És egyszeresek — a többi leányok nagy irigységére — különös figyelemben kezdte részeltetni a Zsófit. Igaz ugyan, hogy akkor már tájékozódva volt az iránt, hogy ez a jámbor leányzó elsején nem a boltokat járja, hanem a takarékpénztárba viszi a havi fizetését. „Van-e már ismerőse, galambom ? Hogy nincsen? Hogy lehet az? Ilyen szemrevaló, derék leánynak ? Különben nekem sincsen. Ha tréfálkozva eljár is a szám, az mind csak szóbeszéd. De ha kedvemrevaló párom akadna, azt tudnám szeretni Isten igazában 1" Így a legény, mézes-mázos bészéddel, mint ahogy a madarász halkan fütyörészve léprecsalja az óvatlan madárkát. mert 7-szer égett le iskolája, 4-szer harangozó háza, 2 szer paróchiája, egyszer pedig a temploma. 1881-ben pedig árvíz tette tőnkre összes épületeit, úgy hogy soha sem tudta kiheverni az egyik csapást, máris utól- érte a másik. Ezekhez a csapásokhoz még a »hegyaljai nyomorúságok« is hozzájárultak — melyek mint a múlt század végén fellépett peronoszpora is — híreit is alaposan megtizedelték. Ezek a körülmények voltak okai nyomorúságának, mert ezek döntötték össze mindig terveit Ezért készült több mint egy évszázadon át arra, hogy templomához tornyot építsen, amely tervét a háború is elodázta, mert addig keservesén összegyűjtött pénzét hadikölcsönbe fektette s így a háború végén ismét fillér nélkül állott düledező épületekkel és elszegényedett hívekkel. A Mindenható azonban akkor sem hagyta ell Amerikába szakadt testvéreink segítsége, híveink példás áldozatkészsége s jótékony intézeteink támogató keze nemcsak épületeit hozta rendbe, de régi vágya is teljesedésbe ment, amikor kis templomához tornyot építhetett. Ez az öröme sem lehetett azonban zavartalan, mert bár az építés megkezdése előtt a már említett forrásokból összes fedezete meglévőnek látszott, az építésből mégis 50 millió korona adóssága maradt, amely összeg a'fundámentom kiásásánál tátongd két ősrégi sír betömésére és vasbeton boltozattal való Egy vasárnap délután kimenőt kért a Zsófi. Eddig még sohase tette ezt. Ha a a temp ómból megjött, levetette az ünneplő ruháját s az énekeskönyvében lapozgatott, vagy eltett-vett, rendezgetett estig a saját kis szobájában. A tekintetes asszony megütközve kapta föl a fejét. Mint a kopó távolról a vad szimatját, megérezte ő is a közelgő veszélyt. „Hát hiszen, mehetni, elmehetsz* — felelte kelletlenül. ő még mindig tegezte a cselédeit — „mert hiszen jussod van hozzá. Csak aztán baj ne érjen. A minap is láttalak a kapuban trécselni azzal a széltoló mészáros legénnyel, annak pedig a szeme se jól áll. Nem vagy már süldő-leány, vigyázhatsz magadra!* A Zsófi pedig hallotta is, nem is a szigorú figyelmeztetést, csak ment dohogó szívvel, nagy magabiztában a találkozóra. Az utca sarkán már várt reá a Jizsi, uras, szürke ruhában, séiapálcával a kezében, puha-kalappal a fején, akárcsak egy nagyságos úr. És ilyen finom gavallér létére nem res- telte karonfogni az egyszerű leányt, és úgy mentek együtt a szép tavaszi napsütésben, a sok ünneplő, vidám városi nép között, ki a ligetbe. Milyen gyönyörű is volt ott. áthidalására kellett, amely munkálatok nélkül a tornyot nem lehetett volna felállítani... Akkor még re mélte az egyház ennek az adósságnak mielőbbi kifizetését... de azóta * megnehezedett felette az idők járása, mert a »Hegyalja« népe már negyedik esztendőn át olyan nehézségekkel küzd, hogy lakosai nem egyikének asztaláról még a mindennapi kenyér ' is hiányzik Ezért szaporodnak az S egyházadó hátralékai s ezért kell ál- landóan segélyért folyamodnia. Ezeket a súlyos terheket pedig egyenesen elviselhetetlenné tette 128 éves templomának középső boltozata kinyílott, összeomlással fenyegetvén azt. Rendbehozatala 5000 pengőt igényel, amelyet az a 350 lélek a hegyaljának mai nyomorúságai között nemhogy összehozni lenne képes, de még köl- csönképpen sem tud felvenni, hiszen rendes kiadásai mellett, még a régi tartozásainak kamatait sem képes fizetni. Ezért fordult kiáltvánnyal az egy- 1 ház vezetősége Evangélikus egyházunk minden vezető tényezőjéhez, az államhoz, jótékonycélu intézeteinkhez 1 és mindenkihez, hogy segítsenek rajta! Mert ha templomán az előírt mun- 1 kátétokat sürgősen végre nem hajt- 1 hatná, annak esetleges összeomlása • egy régi és hitbuzgó kis gyülekezet összeomlását vonná magaután, mert templom nélkül annak hívei lassan, teljesen szétszóródnának. Adataik a Haragító Hallására, \ A fik és a bokrok mind virágban álltak, i piros tulipán-ágyak tarkították a zöld pá- 1 zsitot és zen«;, kacagás, vidám zsivaj hangzott mindenfelől. Sokat nevettek a bábszínházban a Paprika Jancsi mókáin s felültek az ördőg-motollára is. Szerencse, hogy a 4 legény olyan erős karral fogta a derekát, mert még kiszédült volna szegény Zsófi az aranyos sránkóból, amint olyan szélvészsebességgel repült. A Józsi fizette bőkezűen mind a költségeket Utóbb ők is leültek a vendéglő előtt 1 egyik kis terített asztalhoz s jó ozsonna 1 mellett bizalmasan elbeszélgettek. Nem volt semmi titkolni való a leány . eddigi életében. Az édesanyja már nem él, az apj 1 nem törődik vele, a mostohája még j annyit se. De mivelhogy nem számíthat reájuk, összerakosgatott minden fillért, amit a keresményéből megtakaríthatott. Most már szépecskén van együtt, mert már régóta szolgál. A legény elmondta, hogy ö is árva, se apja, se anyja. Számottevő vagyont hagytak reá a szülei, ha kézhez vehetné, rögtön önállósíthatná magát. Csakhogy az a nagy baj épen, hogy megszállott területről való és temérdek időbe és herce-hurcába kerül, mire mejd a jogos örökségét kiutalják. Ezért nem is mondhatja el Zsófikának mind-
