Harangszó, 1928
1928-05-13 / 20. szám
1928 tnálus 13 HARANQSZÖ 155 A south-bethlehemi ev. templom Amerikában. Ebben a templomban hirdette az élet igéit Kapi Béla püspök mdicius 29-én. A püspök a gyülekezet vend tagjaitól ez alkalomból egy úrvacsorái kelyhet kapott emlékbe. A bethlehemi magyarok jórészt a győrmegyei Csikvdndról kerültek át tengeren túlra. Virágjaikat a bethlehemi kórház magyar betegeinek vitte el a püspök. elnevezték Jubilate, Cantate, Ro- gate ormoknak. Akinek füle vagyon a hallásra, hallja, mit mond a lélek a gyülekezeteknek Rogate vasárnapján. Emberek: az imádkozásban álhata- tosak legyetek! Amerikában, kettős cél szolgálatában. Kapi Béla püspök amerikai útja. önmagát, időt, fáradságot nem kiméivé, vállalkozott szíves-örömest a nagy útra és vett részt ez év tavaszán Kapi Béla dunántúli püspök egyetemes egyházunk képviseletében a newyorki Kossulh szobor leleplezési ünnepélyén. Mivel a püspök az ev. egyetemes egyház kiküldötteként vett részt a nagyarányú ünnepségen, nála a nemzeti misszió mellé határozott tartalmú egyházi misszió is járult. Az alkalmat felhasználva u. i. érintkezést keresett az amerikai ev. egyház központi vezetőségével és meglátogatta a magyarhoni ev. gyülekezeteket, ez által felbecsülhetetlen szolgálatokat tett egyházunknak, hazánknak egyaránt. A március 15-iki ünnepség. Kapi püspök beszéde. Az amerikai magyarságnak csodálatos arányú részvétele mellett folyt le márc. 15 én a sroborlekp’ezési ünnepség; de résztvett azon az amerikai állam s New- York város hivatalos hatósága is, úgyhogy az ünnepély amerikai nemzeii és egyetemes newyorki ünnepség volt. Az amerikai szónokok nemcsak Kossuth Lajos történelmi egyéniségét méltatták, hanem elismeréssel nyilatkoztak az egész magyar nemzet történelmi múltjáról és hivatásáról. Az ünnepély programmján egyházunk a rőm. kath. egyház után osztatott be. Sajnos, a róni. kath. egyház kiküldöttje sem beszédét nem tarthatta meg, sem egyháza koszorúját nem helyezhette a szoborra, mely körülmény a róm. kath. egyház tagjaiban is megdöbbenést váltott ki. E körülmény folytán Kapi Béla püspök az egyházak képviselői közt első helyen szólt. Beszédében Kossuth Lajost, mint a nemzeti szabadság és az emberi méltóság világtörténelmi héroszát ünnepelte, kinek dicsőségét öregbiti az a körülmény, hogy nemcsak hazája földjén, hanem a szabad Amerika földjén is hirdeti a történelem örök igazságait. Beszédét a következő néhány rövid mondattal fejezte be: .Legyen ez az ércszobor világtörténelmi igazság örök prédikátora. Prédikálja az otthoni csonka Magyarországnak, hogy mit vár tőle az emberiség. A világ legnagyobb nemzetén keresztül prédikálja a nemzetek összességének, hogy mit vár az ezeréves, megcsonkított Magyarország a hatalmas nemzetektől. Prédikálja nekünk, otthon élőknek, hogy minden hazaszeretet a nemzet szolgálásánál kezdődik és az emberbecstt- lésnél válik teljessé. Prédikálja az amerikai magyaroknak, hogy megőrizzék és megnöveljék a magyar nép becsületét s megőrizzék a régi édesanya iránti hűséges szere- telüket. így lesz Kossulh Lajos szobra az életéért küzdő magyar nemzet szobra s ércajkáról nem a múlt tragédiáinak kórusa csendül meg, hanem a jövendő diadalok himnusza. A magyarországi evangélikus egyetemes egyház hódol ezekkel a szavakkal Kossuth Laj03 történelmi nagysága előtt s ezzel a hódolással teszem le a szobor talapzatára egyházam koszorúját.* A szobor-leleplezési ünnepélyen az amerikai evangélikus lelkészek majdnem teljes számban, Luther-köntösben résztvettek, résztvett továbbá elejétől végig dr. More- head president és Ramer János szuperintendens. Egyházunk koszorújának felirata: .Kossuth Lajos halhatatlan emlékének a magyarországi evangélikus egyetemes egyház*. A szalagokat múzeumban fogják elhelyezni. (Folyt. k9v) * S „Buzgó szavad, édesanyám, Mintha még most is hallanám : Maradj velünk ml Krisztusunk, Mert már az éj felé vagyunk 1“ elveszett örökre, mindörökre ... ... Tornyay felriad ... zokogást hall. Feltápászkodik. Véres szemeivel átmegy fia szobájába, ahonnan a sírást hallotta s ott látta zokogó feleségét. Megszólal-e benne végre a szív? Kőből van ez s a kőből sohasem lesz arany 1 Megrázza az asszony vállát. — Mire való ez az érzékenykedés, miért sir ? — Nincs megelégedve életével ? Hej, különben asszonysirás sohasem számit! Az asszony büszkén feláll... remegve, de lángoló arccal mondja ki életében az első átkot. — Az Isten megbüntet téged, te büszke Tornyay. megbüntet istentelen- ségedért... nézd, fiadat elüldözted házadtól, leányod hervad a bánattól, mint a sápadó liliom 8 én közelgek a koporsó felé, de vigyázz, Isten szeme mindent lát és hali, ő ledönti a porba a leghatalmasabb kősziklát isi — Hahahal Isteni hol van az? láttad-e már te gyeugeszivü nő ? Mit árthat nekem az, aki nincsen 1 Itt van. az Isten! Ragyogó, csillogó kincs, arany I Öröm, mámor, élvezet ! Ha annyira szeret téged az Isten, miért tett ily korán öreggé, beteggé, hát ily kegyetlen a te Istened? ... Rajtam a te lelked szántotta a mélységes barázdákat I Isten azért büntet engem is, mert nem voltam erŐ3 veled szem- qsn. Megérdemlem... Csak ne hozz szenvedést, átkot gyermekeinkre. Miattad szenvednek ők is 1 — Szenvedjenek! Miért olyan gyávák ? Miért nem szállnak szembe az Isten kezével I Nézd ezt a fejet, ez sohasem hajolt meg Isten előtt s mégis az enyém az erő, a jókedv, vidámság, pénz. vagyon... minden ... minden ? 1 Legyen a szívük kőből, mint az enyém! — Eljön még a koporsó... a halál teérted is 1! — Hatalmammal azt is széttöröm, semmivé teszem 1 — Ember! Az Istennel akarsz megharcolni, porba fogsz hullani, mint egy féreg, csúszva, mászva könyörögsz még Istenhez kegyelemért 1 — Sohasem I — S Tornyay becsapta az ajtót, távozott siró feleségétől, hogy alvó cimboráit felkeltse s tovább folytassa tivornyázó életéti Tornyayné sírva ment be Katinka szobájába s elmondta a történteket s most már ketten siratták az elkárhozott férjet és apát s az elveszett fiút, testvért. ... Repült... vágtatott az idő villám- gyorsaságban ... Mindennap elhozta a maga tivornyáit... Mindennap egy újabb gyöngyszem volt az ifjú lelkész, számára 8 míg fent a kastélyban a zaj, dáridó, kártya I árta, lenn a kunyhókban várták a Názáret ézust a szegénység fiai... ... Szent karácsony este lett... Égő, lobogó szivek édes, boldog érzéssel vitték haza a templomból a legszebb, legdrágább karácsonyi ajándékot, a kis Jézust 1 Karácsonyfák kedvesen csillognak minden kicsiny hajlékban... a boldogság jött el ebbe a kis faluba végre ... Bártfay kis lakában is boldogság van. Özvegy édesanyja jött öt meglátogatni s ami legkedvesebb örömet okozta neki, az, hogy már végleg itt marad nála! Érezheti újra édesanyja simogató kezét, buzdító szavát... s az anyai szó melegénél haladhat tovább kitűzött célja felé ... Öröm, békesség-boldogság mindenütt... S mi van ott fenn a fényes palotában ? Ott nincs karássonyfa, boldog mosolygó szívekkel körülvéve! Ott nincs békesség, boldogság, öröm, fagyos, szenvedő, néma két női arc a bibliát forgatta s keresik a balzsamot fájó sebeikre. És megtalálják, együtt olvassák: „Boldogok, akik simák, mert megvigasztaltatnak.* „Boldogok, akik háborgattatnak a nyomorúság idején)* S a lelkűk megnyugszik Isten akaratában. Ez a biblia az ő titkos karácsonyi ajándékuk, amelyet Bártfay küldött nekik titokban, beleírva szivének legszentebb sorait: „A szenvedés, a bánat könnye a legfényesebb, legdrágább gyémánt a világon*. És
