Harangszó, 1928
1928-05-06 / 19. szám
148 lángoló magyar szivét 8 a Krisztus tudományának megismerése mellett, a magyar kultúrának megismertetése érdekében veti latba széleskörű tudását s folyton égő lelkesedését. Kápláni éveit Pápán és Sárvárott töltötte. Itt választják meg 1902-ben rendes lelkésszé. Innen hívja maga mellé Gyurátz Ferenc Pápára püspöki lelkésznek s a nagy püspöknek nyugalomba vonulásával 1917 jan. 28-án a gyülekezet rendes lelkésszé választja. Gyurátznak lépett örökébe. Ez örökséget megtartani volt kitűzött célja 8 e célhoz vezető életnek tartalma volt a munkáknak terhe. S ő helyt állt. Mily feöny- nyen röppen el ajkunkról e szó: Helyt állt! pedig e helytállás a buzgalom izzó kohójában felolvadt folytonos cselekvésekké, melyek lassan, titkon kikezdték életének gyökerét. Két évvel ennek előtte egy végzetes betegség lopódzott megviselt szervezetébe s óráról-órára vájta testében a setét lépcsőket, melyek sírjához vezették. Apr. 25 én távozott körünkből. E két év szeretett családja számára az aggodalmaknak, a titokban elhullatott könnyeknek voltak esztendei, egyháza szempontjából pedig e két év az önfeláldozó krisztusi szolgálatnak diadslutja volt, mely fennen hirdeti: A jó Pásztor az ö életét adja juhaiért. Minden fájdalmak dacára boldog az a család, mely ily igékkel tudja vigasztalni magát. Apr. 27-én Pápa városa gyászba öltözött, hogy utolsó nyugvóhelyére kisérje Mesterházy Lászlót, az ev. lelkészt. Sírtak a kicsinyek, könnyeztek a nagyok. A kicsinyek a nagyok zokogó fájdalmán keresztül sejtették, hogy mit vesztettek; a nagyok pedig a kicsinyek sejtelmes könnyein keresztül meglátták, mily drága kincstől kell megválniok. A néma koporsó felett megszólal csendesen az orgona lágy melódiája, suttogva beszél az elárvult szivekhez s megnyílnak szent énekre: „És mikor eltemetik, könnyek közt emlegetik.“ (574. ének.) Mint a balzsam, folyik szereteti püspökünk ajkáról a vigasztalás igéje. (Ján. jel. 3. n—iá) Mesterházy László a hűség mártirja, de az önfeláldozása nem a megsemmisülés de a kemény, istentelen szivek nem érzik a bajt, elnéznek felettük s az örömmámor közepette meghalt a szivük I Csak két lélek állt könnyes szemmel, imádkozva a kastély ablakában, Tornyay felesége és leánya, Katinka. Rabok voltak a lezárt kastélyban, akiknek nem volt akarata, akiknek a szivük majd megszakadt a látványtól, amit az ablakból láttak... Először az asszony rohant be a mulatozók közé... szegény, törődött, érző szívű asszony. Sírva kiáltott : — Pál 1 Pál! van nektek szívetek ?!... mikor odakünn a tűz hamvaszt, perzsel mindent, ti dorbézoltok idebenn? Jöjjetek, segítsünk rajtuk!... — Nincs segítség I hangzott a válasz. Megérdemlik a sorsukat) Alighogy kimondta ezt, lánya futott be s könyörgő kézzel kérte őket a segítségre, mire Tornyay harsány, durva hangon kiáltott. — Vissza a szobátokba ! egy síró hangot nem akarok látni, egy Tornyay szeméből nem szabad könnynek hullani! Égjenek csak ott künn azok a nyomorultaki Az én szememben nincs náluk mentség! — „Istentelen!* — hangzott az asszony ajkán a szó ... s ájullan rogyott össze s leánya felemelve öt bevitte szobájába, ahol sírva, zokogva ápolta a vergődő édesanyát, kinek lázálmai egész éjjel tartottak, és nem ment utánuk senki sem a dorbézoiók közül... csak a kacaj, HARANQSZO. Uram segíts! Uram, te látod telkemet, Bennem te olvasol, Látod, földi gond hogy temet, Szivem miként hajol, Mint csábit, hogy von a világ S alszik bennem az égi láng! Uram, segíts, emelj, ne hagyj! telkedből önts belém! Szivembe szent erődből adj! Ne tántorodjam én, Nyerjem meg földi bús tusán Mennyben ragyogó koronám! SZABÓ LAJOS. jegyében folyt, mert elhullatott vercjlék- cseppjei az áldásnak lettek vetömagvává, egy-egy elfolyt vércseppje áldozat volt s az el-eimaradó szívdobbanásai, melyek a halál jöttét jelezték, értéket, kincset szórtak közénk, mely kincs az ő hűséges lelkének lénye s ez most is folytatja lázas munkáját és segíti építeni az Urnák láthatatlan templomát. Oszloppá lett előttünk az ő munkája, melyre az Isten Irta fel fénylő betűkkel a nevét. E név örök fényében él az elhunyt munkája. Az Isten nevével megpecsételt szolgálat vigasz számodra gyászoló család, minekünk pedig biztatás a tehernek további hordozására. Beláthatatlan menet kíséri a temetőbe. Koporsója előtt 25 lelkésztársa. Előttünk megszámlálhatatlan koszorú, csokor tavaszi virágokból, a szeretetnek könnyező gyermekei ezek, melyek a talán még itt megkeményedett szivek helyett sírnak. A simái dr. Mohácsy Lajo3 búcsúztatja könnyfakasztó szavakban a drága halottat övéitől, gyülekezetétől s a filiáktól, Takács Elek esperes tömör, oktató gondolatokban az egyházmegye nevében, Szutter Dániel a nóta hangzott a szobából: „Hej, sohase halunk meg ül“ Hát hol volt az Isten az ő büntető kezével ? Ott volt, ott lebegett közöttük ... Az Isten keze eléri mindig azokat, akik ellene támadtak! Vasárnap volt... a hfvek mind... mind ott voltak a templomban, a padok tömve s várták az új... édes érzés közepette Bértfay beszédét... Az első padsorban is ott ü't Tornyayné és leánya, Katinka, talpig feketében. Talán az elveszett lelkeket siratták... Felhangzott a zsolozsma, zengő, harsogó ének... Imádság, mélységes szívből jövő ... S már beszélt is az ifjú lelkész . .. Ajka átszellemült... arcán földöntúli mosoly, a lelke zengett... s mindenki! felemelt magához az Isten lelke mellé... S ott az első pádból egy sötét könnyes szempár könnyezve pillantott fel az ifjú felé... Szivében egy titkos... néma érzéssel, lélektestvéiüi fogadta az ifjú lelkészt ... s leikében hullámzó tenger gondolat volt... És már zeng újra az ének... s jönnek kifelé... a boldog, Istent lelt emberek ... És találkoztak... bent a lel- készi hivatalban ... anya és leánya titkos ajándékokat tettek le a jótékonyság oltárára ... a tűzkáro8ultak javára, amiről Tornyay nem tudott... Egymásra néztek igazgató őszinte fájdalomban remegő szép szavakkal a tanítók nevében. Egy szerető híve pedig megható módon a nőegylet, a zenepártoló egyesület nevében küldi sírjába a búcsúszót. Püspökünk megáldó szavaival utolsó útjára küldi, le a hideg sírba. S eltűnt elölünk a koporsó is. Az énekkar bús melódiája száll. Az omló göröngyök zajára feljajdul a szív 8 csendesen zokog a nagy gyülekezet egv bű lelkipásztor korai eltávozása felett, Nedves szemmel állunk s az elföldelt koporsóból feltör lelkének fénysugara, megtörik szemünknek könnyében s mint dicsfény ömlik el csodás színeibe bontott lelke á néma gyülekezeten s hallom még egyszer szavát: Szeretlek titeket. Isten veletek. Azt mondják az idő gyógyít, a bánat elenyészik. Én azt mondom e temetés után, a bánat kezdetben rohanó láva, mely éget, de idővel megkeményedik, éles tőrré kristályosodik, a szívbe szorul s tépi sírunkig a Isiket. Isten veled! Dr. Schlitt Gyu'a. 1928. május 6. Remete Antal, a szent életű férfiú egyszer meg akarta tudni, az Isten mennyire értékeli az ó keresz- tyénségét. Az Isten álmában egy alexandriai cipészt nevezett meg neki, mint aki a keresztyén szent életben vele egy sorban áll. A remete sietve felkereste a cipészt és lelki gyakorlatai és lelki adományai után érdeklődött. »Lelki gyakorlatok? Adományok ?€ — ámult a mester, — »Nem tudok róluk, csak azt mondhatom, bogy naponként szívesen és szorgalmasan imádkozom másokért és magamért és derűsen, vidáman végzem el napi munkámat « Adakozzunk a Harangszó terjesztésére. ... és megtalálták egymást... egy rsb kis madárka és a szabad óriás... a lélek óriása ... Érezték... tudták is ... hogy lelkűk egyesül, szivük dobbanása mily egyforma ... Hisz az élet utján hányszor és hányszor egyesül a szivek világa ... Katinka szobája a kastély keleti szárnyán volt. Két kis virágos ablaka mosolyogva intett a járókelőknek. A napsugár kora reggel ébredésre hívta őt s a napsugár testvérkéi, a virágok, illatukkal élesztgették. .. Da ő már éjjel nem tudott aludni... raj;ottak agyában a gondolatok, A sötét gór dók... atyja ridegsége ... rosszindulata ... édesanyja szenvedése ... a borzalmas tű ívész... a szívtelenség... mindmind könnyeket fakasztott szemébe ... s amint a napsugár bekukkantott virágos ablakán, ép akkor jutott el gondolatban ahhoz, ki mindnyájunknál különb volt, aki szivét, lelkét embertársainak adta, aki visz- szavezelte a népit Istenhez 1 A szenvedés neveli a hitet. Erőt ád az éleíküzdelemben. Katinkának szive meg- acé'osodoít a tövises életben. Tervezett... édes, szép reménnyel, hogy nem lesz ez mindig így, hogy atyja kérges szíve megtér az Istenhez... így múltak el a napok, hetek szomorúan, ábrándosán... * * * Folyt, köv)
