Harangszó, 1928
1928-04-29 / 18. szám
140 HARANGSZÖ. 1928. április 29 Valami a babonáról. Irta: Kiss Samu. 2 A 13-as szám mellett talán leg- rémségesebb a babonás emberre nézve a péntek; amelynek rossz hire egyesek szerint onnan ered, hogy az Isten e napon teremtette az embert ; s mikor látta az emberi gonoszságot, felkiáltott: »Bánom, hogy embert teremtettem.< Mások meg a nagypéntektől származtatják baljós- latú eredetét, amikor a világ Megváltója keresztre feszíttetett. Százakra megy a babonás szokás e nap körül, melyekből hadd álljon itt egy néhány mutatónak. Pénteken kezdett és végzett munkán nincs szerencse. Aki pénteken nevet, vasárnap sir. Pénteken éh-gyomorra túsz* szenteni nagy veszedelmet jelent. — Pénteken útra kelni, kész szerencsétlenség. Aki pénteken fekszik betegágyba, többé fel sem kel. Pénteken sStótt kenyér keletien marad. Pénteken mosott ruhától kiütést kap az ember. Aki pénteken fűt be előszór télire, annak leég a háza. A kis gyerek ha pénteken kapja az első fogát, a tejfoga után sohase nő több foga. Amelyik kis gyermek pénteken kezd beszélni, hebegő lesz ; ha éppen meg nem némul. Ha az űjesztendő péntekkel kezdődik, az az év terméketlen lesz. Kotlós tyúkot pénteken megfiltetni nem jő, mert megzápul az alája rakott tojás... stb. stb. Bgy szóval úgy meg van a szegény péntek babonás hírrel verve, hogy akárhányan kitórólnék még a kalendáriumból is. Nálunk a milleniumi kiállítás megnyitása, 1896. május elsejére volt kitűzve, de minthogy az pénteki napra esett, tehát másodikén, azaz szombaton nyitották meg... Azután ki tudná elősorolni mind azt a temérdek babonát, mely a 13-as szám és a pénteki nap mellett még széltében el van terjedve. Egy vaskos kötetet lehetne tele írni velük. Csak általánosságban utalok azért az egyes babonás napokra, állatokra, növényekre és kövekre. Babonás napok: a Szentgyörgy napja, mely a péntekkel ellentétben a különféle szerencsék napja; a Szilveszter és újév, mely kettő főleg a szerelmesek napja; a karácsony, melynek minden órájához egész rakás balhit van kOtve; Luca-nap. Több kevesebb babona fűződik még Pál fordulásához, András-nap éjjeléhez, nagyszombathoz, virágvasárnaphoz. Babonás állatok: a fecske, gólya, kakuk, Ibolya dal. 2ebeqényi nagy erdébe, beh szíréinél Kimenni. Napsugaras domboldalén, RéR ibolyái Keresni. Becézgelni, simegalni, selyem-bársony szirmai!, Isién! hinni, imádKezni, e Kis oirág meglaníl. 0 a lanasz legKedoesebb hirneKe, YirágRelyhe drága illallal lele. Mini a lélek szerelele: fenn szárnyal a magasba, ßik ibolya, lelKi szépség: legszebb erem számodra. Stollné Hudy Ilona. kuvik, szarka, kigyó, gyik, ebihal, béka, macska, kutya, malac, disznó, ló, bika. Babonás fűvek: a vasfű, beléndek, ökörfarkkóró, négylevelü lóhere, kutyatej, farkasalma. Babonás kövek: a gyémánt, kárbunkulus, gránát, opál. Van ezeken kívül egy sereg másféle babona. íme egy pár közismertebb: Kést, tűt, ollót adni vagy elfogadni nem jő, mert az elszúrja, illetve elvágja a barátság, vagy szeretet kötelékét. Pappal, külOnOsen görOg pappal vagy kapucinus baráttal találkozni szerencsétlenséget; míg a cigánynyal, vagy kéményseprővel való találkozás szerencsét jelent. Ha valakinek a bal tenyere viszket pénzt kap, ha a jobb pénzt ad ki. Ha valakinek a jobb szeme viszket, sírni fog; ha a bal viszket, öröm éri. A jobb fülcsengés rossz hírt, a bal OrOmhirt jelent. A levágott baromfi nehezen dOglik meg, ha sajnálják. Ha a leesett kés, villa, olló megáll a padlóban, váratlan vendég jOn a házhoz. Gyermekes háznál le kell ülni, mert külOmben elviszik a gyermek álmát. Ismeretes és a nép közt általános a gyermeknek szemmel való megverése s az abból kigyőgyftő szenes viz. A vadásznak nem jő szerencsét kivánni, mert akkor minden vad elkerüli a fegyverét Hát még az álomhoz fűződő sokféle babona, melyeknek jő vagy rossz voltára nézve az álmos könyvek adnak a hiszékeny, babonás embernek útmutatást... És Isten a megmondhatója, hány ezer meg ezer babona van még a babonák könyvében megírva. (Vígé.) Gooch, az Evangéllomi Világszövetség főtitkára Budapesten. H. M. Qooch, az Evangéliumi Világ- szövetség főtitkára, a kiváló angol egyház- politikus, igen érdekes előadást tartott a régi képviselőháíban. H. M. Gooch meghallgatására nagy közönség gyűlt össze Gooch főtitkár, dr. Victor János theológiai tanár tolmácsolásával beszélt. — Nagy- británia összes keresztyénéinek üdvözletét hoztam Magyarországnak — úgymond. — Mi, angolok, különösen az utóbbi időben elfeledhetetlenül megtanultuk, hol van a térképen Magyarország, viszont — ne kívánjuk, hogy megnevezzem őket — vannak egyéb államok, amelyekről nincsen ilyen maradandó benyomás. Ma abban a megtiszteltetésben volt részem — folytatta —. hogy fogadott Magyarország kormányzója és a magyar állami méltóságok olyan szívesek voltak hozzám, hogy a velük való érintkezésben szinte idehaza éreztem magamat. A főtitkár előadásának további részében természetesen csak általánosságban szólhatott előadásának legérdekesebb részéről, a megszállott területeken levő vallási kisebbségek helyzetéről. Ezt mondotta: — Erdélyben való utazásom alatt nagyon sok alkalommal hasznos betekintést nyertem az egvházi kisebbség életébe. Az Evangéliumi Világszövetség angliai központi tanácsa rajta lesz, hogy ezeknek a kisebbségeknek állapotán, sérelmein, jogos panaszain segítsen. Magyarország keresztvénei között impozáns és mélyreható lelki ébredés jeleit tapasztaltam és ez az idegent is nagy reményekkel és megnyugvással tölti el. A Népszövetség nemzetek közötti egyensúlyozó szerepére is kitért a szónok és hangoztatta, hogy a Népszövetség egyik megalkotója, az angol államférfi Lord Bryce szerint ez az intézmény mindaddig nem töltheti be hivatását egész eredménynyel, amíg az igazi keresztyén szellem be nem tölti. — Az estélyt közének után Udvarnoki András lelkész imája és dr. Barnát István felsőházi tag, a Magyar Nemzeti Bank alelnökének elnöki megnyílója vezette, a Bethánia Énekkar pedig korálékat adott elő. Bosszú. Délafrikában két pogány kaffer élt, akik halálosan gyűlölték egymást és csellel, erőszakkal ártani igyekeztek egymásnak. Az egyik egyszer találkozott az erdő sűrűjében a másiknak a leányával, megragadta, földre teperte és mindkét kezét lehasította. „így, most megbosszultam magam!“ — szólt elégedetten. Múltak az évek. A leány atyjával más vidékre költözött, ha- jadonná serdült és a keresztyén misszió tagjává lett. Egy napon reszkető, öreg, fehérhaju koldus állt meg a küszöbe előtt. A leány azonnal megismerte atyjának régi, halálos ellenségét. Szolgálója által édes tejet és kenyeret vitetett ki neki és amikor a koldus jóllakott, megjelent előtte a küszöbön, felmutatta csonka karjait és szólt: „így, most én is megbosszultam magam!“
