Harangszó, 1928
1928-04-01 / 14. szám
XIX. évfolyam. 14. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lntúer-Szöretság. Az OrHZHirON Lutlier-Szöiet. eég hlratBloa lapja. Kéziratok, előfizetés! dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhiratalának Szentgotth&rdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Jézus, nagy kínjaidra könnyezve gondolok, Ébressz e szent napokban bennem bűnbánatot. Hzerkesztő-kUdóhlratal: SZENTGOTTHÁRD. Vas vármegye. FlókkladóhlTatal: .Luther-Társaság“ könyv- kereskedése Budapest, VIII., Szentkirályi-u. 5l/a. A „HARANGSZO“ előfizetési ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fill. Barabbást-e vagy Jézust? Máté ev. 27.17—21. „Mikor azért egybegyűlekezének, monda nekik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek : Barabbást-e, vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak ... Azok pedig mondának : Barabbást.“ J ézusunk szenvedés történetének egyik legsötétebb vonása, legmegrázóbb és leglesújtóbb jelenete, amidőn a zajongó tömeg Barabbás mellé áll, és őt veszi védelmébe. Az a hálátlan, elvakúlt nép, amelynek Jézus az evangéliom drága igéit hirdette, amelyet vigasztalt, gyógyított, amelynek sebeibe öntözte az Isten beszédének enyhítő olaját és borát — ez a nép előbbre helyezte, védelmébe vette inkább Barabbást, a tolvajt, a gyilkost, mint a világ Megváltóját I.... Pedig mennyire világos, hogy ennek a népnek oda kellene magát vetni a főpapok és az írástudók közé, hogy megmentse jóltevő Mesterét; vagy legalább is segedelemért kellene kiáltani az égre, a mindenható Istenhez!... De a nép mást kiált: „Bocsásd el Barabbást!“... Ez a Barabbás pedig gyilkos volt... Ám, nehogy azt gondoljátok, hogy ez csak régi történet. Óh, nem! Ez a kiáltás végigszáll ma is a világon. Hányszor halljuk napjainkban is!... Amikor a megcsalt, félrevezetett tömeg, inkább hallgat a harcra tüzelőkre, mint a békesség Fejedelmére, amikor az elvakultak pártja gyűlölettel kiált: „Félre, félre a vallással, a keresz- tyénséggel! “... mindannyiszor a régi választás esik meg, mindany- nyiszor újra felhangzik: „Barabbást! Barabbást!“... Vagy amikor gúnyolódás, csúfolódás, és durva tréfa támad a legszentebb dolgok felett is, vagy ha gondolunk a szabadgondolkodók tanításaira, akik csak anyagot ismernek s lélekről tudni sem akarnak; ha eszünkbe vesszük az istentagadók kárhoza- tos elveit, nem látjuk-e megismétlődni a régi történetet, nem halljuk-e ma is a borzalmas kiáltást Jézus ellen — s Barabbás mellett!... De mindazoknak, akik Barabbás mellé állottak — akár a régi időkben, akár a mi napjainkban — két dolgot nem szabad elfeledni. Először azt, hogy az Úr — király és akármilyen örvénylő hullámok csapkodnak is, bármennyire dühöng a zivatar — a magasságok Úra nagyobb mindezeknél! És V alamikor a szégyen fája és a legrútabb megbélyegzés eszköze volt. A kereszthalál azt jelentette, hogy az elítéltet kivetette magából a társadalom is, az állam is, az élet is. A bűnös nem tudott vagy nem akart beletörődni a fennálló rendbe, ezért nem volt oka az élethez. Aki tehát össze- roskadt a kereszt alatt vagy elvérzett rajta, *z egy szégyenletes kudarccal fejezte be életét. Jézust keresztre ítélte a saját népe. Ezzel adta tudomására a világnak, hogy reá nincs szüksége s kivetette magából, mert fel akarta forgatni a régi életet. Nagyon sokan azt hitték akkor, hogy a gol- gothai kereszt Jézus végzetes kudarcává lett. De mi tudjuk, hogy Jézus keresztje a szeretet diadaloszlopa s a keresztyénség Jézus megváltói munkájának győzelmes történeti előretörése. És Jézus ezt már előre tudta. Ezért is nem vonta ki mamásodszor: Krisztus kősziklára építette az ő egyházát és a pokol kapui sem vesznek azon diadalt!... Igen, a Krisztus egyházának hívei, ha még annyian kiáltanak is Barabbás mellett, felemelik szavukat és szembe kiáltják: „Jézust el nem bocsátom, Mivel magát adta értem ; Nagy hálával őt áldom, Legyen övé teljes éltem. Ő én világosságom, Jézust el nem bocsátom. Nem bocsátom el soha, Mind a sírig néki élek; Sorsom jó, vagy mostoha Benne hiszek és remélek Szívvel, szájjal kiáltom : Jézust el nem bocsátom.“ ^ • gát a kereszt szenvedései alól. Tudta, hogy a fájdalommal hordozott kereszt lesz az a csodálatos hajtóerő, mely az emberiséget előre viszi nagy jövendője: a örök élet felé. Tudta, hogy a kereszt togja összekötni a földet a menynyel, a bűnös embert a kegyelem Istenével. S ma már sokan vannak, akik őszintén elmondhatják, hogy nem egyszer a kereszt szenvedései mutatták meg a jobb élet útját, — az Istenhez vezető útat. * Az emberek sokszor igen köny- nyen hajlandók apró kellemetlenségeiket és balsikereiket keresztnek nevezni; panaszolják, hogy életük „kálvária-járás“, sorsuk „tragikus“, mert senki sem akarja őket megérteni és törekvésüket méltányolni. Pedig ezeket a kereszteket többnyire maguk ácsolják össze maguknak egy-egy ballépésből vagy meggondolatlanságból. A kereszt. Irta: Magassy Sándor.
