Harangszó, 1927
1927-12-25 / 52. szám
1927. december 25. HARANQSZÖ. 445 az örömnek, de hol van a Szeretet? Van. Csak szükebb világba vonult, behúzódott a családba, a tűzhelyek mellé, mintha félne a nagyobb közösségektől. Alig, alig mer a családi kör határain túlra menni. És hol a béke? Valahol az is meghúzódott. Oh, hisz annyiszor megcsúfolták a nevét a legutóbbi esztendők során. Gyilkos írások, öldöklő diktátumok fölé írták a nevét s amíg a világ egyrésze pőrén, üres kezekkel harcol a kenyérért, addig a másik fele állig fegyverben néz farkasszemet a veszendőnek ítélt fegyvertelenekkel. Emitt jajszó, könny, rongyok és koldustarisznya, amott a kérlelhetetlen arany gőgje, ágyúk és tankok frontvonala. Hol hát a béke? Meg van-e köztünk, veszendő népek közt ? Jaj, ne keressük, hisz a magunk keze is ökölbe-szorul önnön véreink ellen. De valahol mégis meg kell lennie, hiszen ősi rendelés, hogy legyen, csak keresnünk kell. S a reménység? Talán ez az egyetlen, ami megmaradt tizenhárom szörnyű esztendő után is. Ez az egyetlen pont, amelyet kétezer évvel ezelőtt a Gyermek didergő teste mellé odatett a Teremtő a jászolbölcsőbe, vigaszául a világnak: ez az egy megmaradt. S nekünk, magyaroknak, ez a mostani csak a reménység ünnepe lehet. Csonka ünnep, Szeretet és Béke nélküli ünnep, mégis fogadjuk nagy szeretettel, magunkbaszállás- sal, áhítattal. S amíg csengenek karácsony harangjai, menjünk el a testté lett ige jászolbölcsőjéhez, fogjuk kézen, induljunk el a magunk portáján, a magunk országán át a világba s keressük, szüntelen keressük azt, amit elvesztett az ember: keressük meg a Reménység mellé a Szere- tetet s a Békét. S meg is találjuk! OLVASSUK A BIBLIÁT! Még egy! Még — egy ? Dec. 26. Még egy kísérlet. Márk 12. í—s. Nem volt Néki terhére, tudta, hogy milyenek az emberek, mégis elküldte. A tapasztaltak után mennyi kockázat volt ebben I Mennyi jóindulat kellett ahhoz a várakozáshoz: „A Fiamat meg fogják becsülni 1“ Ez a bizalom nem az embereknek, hanem az egyetlen, szerelmes Fiúnak szól. Nincs senki, akinek bűne felett ne tudna győzni. Nincs szív, melyet ne tudna meghódítani. Karácsonyfa alatt. — Nézd, a széni fa, fénylik, ragyog!... Itt vannak a kisebb-nagyobb Testvéreid körösköriil, — A te szíved mért nem örül? Mért nem nézel te is rája?. . . — Mert a szívem nagyon fájna. — Mért fájna ? Ki nyúlna hozzád ? — Óh nekem ott nincs orvosság! — Óh dehogy nincs! Minden, amit Itt látsz s itt fénylik, villanik, — Ezek között, alatt, felett, Mindenen az fénylik, lebeg -, Elsőtől az utolsóig Mindenkit az vidít, gyógyít, — Tudod, mi az? Nem érezed? Jézus lelke: a szeretet! PETRO\ICS PÁL. Ha még téged nem hódított meg, akkor e mostani karácsonyban próbál. Lehet, hogy ez az utolsó kísérlete. Engedj hát Néki! Dec. 27. Még egy felsóhajtás. Lukács 19.41—44. Ha el tudsz csendesedni, akkor ma már megláthatod, hogy mit jelentett a mostani karácsonyod. Az Úr részéről még egy kísérletet, hogy észre vétesse, magát teveled s győzzön bűnöd felett. És a te részedről ? Elzárkózást ? Vagy boldog élet- átadást ? Ó mily jó, ha az Urnák nem kell még egy felsóhajtással elmenni melletted, mint a süket és vak Jeruzsálem mellett! Dec. 28 Még egy fogyatkozás. Lukács 18.18— 87. A gazdag ifjúnak az volt a baja, hogy sokat tett, de semmit sem adott. Aki nem tud adni, bármily derék is egyébként, annak egy nagy fogyatkozása van. „Egy fogyatkozást megengedhet mindenki magának a mi amúgy is tökéletlen világunkban!* De itt másról van szó. Abban, hogy Jézus tanitványa lehess, nem szabad lenni még egy fogyatkozásodnak sem. Dec. 29. Még egy megmunkálás. Lukács 13. í—» Ha az embertől túl sokat kívánnak, csak mégjobban elzárja a szívét. Oh, csak érezd soknak 1 De értsd meg azután azt is, hogy minden feddésben s megtérésre hívó szóban az Úr végtelen nagy szeretete van. Nem ökölbe szorított, csukott marokkal fedd. Mire egy feddés elérkezik hozzád, úgy el van készítve minden, mint az operációknál nagv metszések után. Dec. 30. Még egy ébresztés. Jelenések 2.18— 89 Lehet, hogy te is lelki nyereséggel zárod az évet, mint a Thiatirabeli gyülekezet angyala. Utolsó cselekedeteid már többek az elsőnél. Végül már minden nap olvastad a Bibliádat. De vájjon nincs-e szükséged még egy ébresztésre 1 Elhanyagoltad azokat, akikkel együtt élsz. Családban, munkahelyeden, a szomszéd s a gyülekezet számára nem lettél kovász. Mikor lesz nálatok házi áhítat, ha az 0 lángtekintete még most is fel nem ébreszt? Dec. 31. Még egy visszatekintés, 91. Zsoltár. Mivel akarod tölteni az esztendő utolsó napját? Olyan ez a nap, mint egy hegycsúcs, melyre csak egyszer mehetsz fel. Töltsd ezt a napot az Ur előtt, a megtett útra visszatekintve. Mered-e összeszámlálni azt, amit elhibáztál? Ha nagyon fáj a szived a múlt évad alatt, akkor siess rejtőzz el a kereszt tövénél. Fogadd el a múltat elfedezö drága vért, s az új életet! Jan. 1. Még egy meghívás. Máté 11. ao—30. Múltat és jövendőt, magad és mások életét vizsgálva hamarosan rájössz, hogy nincs fontosabb dolog, mint Jézus hívását elfogadni. Ne gondold, hogy hasznát veszed Jézus Igéjének, ha hivását el nem fogadod. Az év 365 napja ugyanannyi örvény. Egész biztos, hogy a sátán is intéz hozzád már ma még egy meghívót! Melyiket fogadod el ? Minél tovább élsz, annál nélkülözhetetlenebb lesz számodra Jézus békéié. „Mi más lesz az utad! Nem léssz többé magad I Fogadd el öt 1* Uáaci Aladár. Jubileumi ünnepség Orosházán. Az orosházi nőegylet és leányegylet f hő 12-én ünnepelte fennállásának 10 éves örömünnepét. Délelőtt 10 órakor istentisztelet volt, amelyen Kovács Andor esperes mondott hálaadó imát. 11 órakor vette kezdetét a jubileumi díszközgyűlés, amelyen megjelent dr. Kovácsics D..ZSÓ Békés vármegye főispánja is s kíséretében ott voltak Kiss László főszolgabíró, Torkos Kálmán szolgabirő és Serbán Jenő szolgabiró. Kiküldöttek, küldöttségek nagyszámban jelentek meg, ezzel is jelét adva annak az elismerésnek és megbecsülésnek, amellyel ev. egyházunk ez egyesületei iránt viseltetnek. A főispán napirend előtt, szép beszéd kíséretében, előadva, hogy özv. Torkos Kálmánná nőegyleti elnök, Kovács Andorné alelnök és Domanitzky Irén leányegyleti elnök miniszteri kitüntetésben részesültek, átadta nevezetteknek a miniszteri elismerő leiratot. A titkárok: Kovács Andor a nő- egylet, Kálmán Rezső a leányegylet 10 éves működését ismertették. Megörökítették jegyzőkönyvben a jubiláló örömünnepet. A küldöttségek üdvözölték a jubiláló egyesületeket. Kovács Andor esperes tolmácsolta a betegsége miatt el nem jöhetett püspök üdvözletét. Este 8 órakor műsoros estély zárta be az ünnepséget. Az estély kiemelkedő pontja Gregersen Lujza magyar prot. Nőszövetségi főfitkár, nagyszabású előadása volt. A prot. nő hivatásáról beszélt a gyülekezeti életben. Beszéde komoly, emelkedett, lelkes volt. Az egylet nyugodtan tekinthet vissza eddig befutott útjára. Isten vezérelje, segítse a jövendőben is még fényesebb sikerekhez.
