Harangszó, 1927

1927-02-06 / 6. szám

44 HARANOSZÓ. 1927. február 6. OLVASSUK A BIBLIÁT! Felelősség a lelkekért. Febr. 7. Nem magamért vagyok felelős. Ezékiel 3.17—is. Az emberek nem vigyáz­nak a lelkűkre. A bö'cs Isten azzal akarja rászoktatni azokat, akik a maguk lelkére sem tudnak vigyázni, hogy vigyázzanak, hogy más lelkeket is rájuk bíz. A felelős­ség érzése átalakítja az embert. Aki tudja, hogy figyelik öt, például tekintik s utánoz­zák, az tudja, hogy nem szabad neki akár­hogy élni, akármit beszélni. Hogy fénylik az én világosságom azoknak, akik a házam­ban vannak ? (Máté 5.15 ) Febr. 8. Minden lélekért felelős vagyok. Máté 28. is—so. |ézusnak nem elég egy pár lélek. Neki minden nép kell. S ezt nem csak a tanítványainak mondja, nem csak a papoktól követeli, hanem minden hívőtől. Törődöm e én a keresztyénség terjedésé­vel ? Még pedig nem csak úgy passzióból, mert érdekes a kül- és belmisszió, hanem kötelességből, mert egyénileg is felelős vagyok a misszióért Febr. 9. Bizonyságot kell tennem. Máté 10.27. Isten, aki a kötelességeket kiszabja, mindig ad képességet is a kötelességek teljesítéséhez. Csak olyat követel az em­bertől, amihez lehetőséget adott, de azt azután megköveteli. A lelkekért is azért vonja Isten felelősségre az embereket, mert képességet adott minden embernek a lelkek megmentésére. Az egyik ilyen képesség a bizonyságtétel. Nem minden ember lúd szónokolni, de az igazságról bizonyságot tenni igen. A mai Ezen! lecke még arra is megfelel, hogy ha valaki arról panaszkod­nék, hogy néha szerelne bizonyságot tenni Krisztusról, de nem tudja, mit mondjon. A mondani valókat is megkapom a csendes órákban. Hirdefem-e majd ma? Febr. 10. Keresztyén életet kell élnem. Máté 23.24—28. A bizonyságtevésnek csak akkor van értéke, ha a szavak mögött élet is van. Jézus bizonyságtételéről azt jegyezte meg a nép, hogy úgy beszél mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Nem lehet az embereket tartósan becssp íi kegyes szavakkal. A képmutatókról előbb vagy utóbb lerántja az álarcot az éle», vagy az emberek. Nincs oly rejtett dolog, ami egyszer napvilágra ne jusson. Micsoda szégyen azután egy ilyen leleplezés. Febr. 11. Adakoznom kell. Róma 12.13. A lelkekért s lelkeken végzett munkának A szeretet. Ma nevetsz rajt, mert gyenge egymaga Hív harcra szédítő,.világot, Hintesz gúnyt felé. Űzöd, kergeted,-----­— De holnap várod, visszavárod. Aztán keresed földön és égen Önvád tűzén emésztve lelked. Leszel koldus, meggyalázott érte.-----­— De Jajja nő, egyre nő benned, Orkánba tör és ragad végtelen Világok sejteímin bátran át, . , . 5 a gyenge Űzött örök erőveí Teremt számodra új, szebb hazát, 5 hirtelen valami élni kezd benned, Melyért od'adnáf mindent gondtalan,, Valami legyőz és mégis te győzöl; — Valami néked szolgáf boldogan. Valami csókof és csókja ihletés. El nem felejti soha nevedet. Ez a kigúnyoít, de győztes valami:-----­A z érted égő örök Szeretet. MAGASSY SÁNDOR. is vannak anyagi feltételei. Magának a munkának is és azoknak a személyeknek is, akik egész életüket e munkára szentel­ték. Azonkívül még minden komoly keresz­tyén munka szociális segítést is végez (Jikab 2 . 15—16) Isten ezen pénzszükség­leteinek forrása a mi zsebünk Beletette oda mindazt, amire srüksége van, csak nem szabad a magunk szükségleteire el­sikkasztanunk. Mi az arány kiadásaimban az Isten és az én szükségleteim között? Febr. 12. Imádkoznom kell. Efezus 6. is— 20. Szavam bizonysága csak szűk körre terjed ki, életemre már több lélek figyel fel adakozásaimmal messze levő telkekhez is elérhetek, de az imádságaim hatásának gyűrűje a végtelenségig hullám­zik el. Milyen az imádságaim látóköre? Csak a saját testi szükségleteimet látja, vagy a saját lelki szükségleteimet is észre­veszi már? Csak a hozzámtartozóimért, vagy a lelkészemért és a gyülekezetünkért is imádkozom már? Hát a külmisszióért? Mi a tartalma számomra ennek a kérés­nek : „Jöjjön el a te országod“ ? Febr. 13. Mit felelek a felelősségre vo­násra? Eiekiel 3.19. Magyar történeti egyházainknak az az egyik nagy hiánya, hogy tagjaiból egyénileg kiveszett a lel­kekért való felelősség érzése s az ebből folyó munka, az egyetemes papság elvének gyakorlati megvalósítása. Megborzadva fognak egyszer felébrenni arra, hogy a kötelesség alól Isten nem az eredménye­ket, hanem a hűséget méri. De mit fogok én felelni egyes lelkeknél: elég hűségesen tettem-e nekik bizonyságot szavammal, életemmel, áldozatos szeretetemmcl s imád­koztam-e hűségesen értök? Turóczy Zoltán. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Főként Németországban ismert Baumgarten Ferenc vagyonának magyarországi részét teljes egészében magyar irodalmi célokra hagyta. Hoz­závetőleges becslés szerint az irodalmi célokat szolgáló hagyaték 12—15 milliárd koronára vagyis egymillió pengőre tehető. A hagyatékot kizáró­lag az elhunyt végső akaratának megfelelően szabad felhasználni. Ez az irodalmi hagyaték abban kiilöm- bözik minden eddigi irodalmi alapít­ványtól, hogy mig eddig már meg­jelent munkákat jutalmaztak az ala­pítvány kamataiból, addig Baumgar- ten Ferenc hagyatékából gondtalan megélhetést biztosítanak azoknak, akik minden társadalmi vagy politikai áramlattól függetlenül kizárólag szép- irodalmi vagy tudományos munkát akarnak alkotni. A magyar irók e nagy mecénása is evangélikus anyaszentegy- házunknak volt a sarja, miként oly sok kiválósága a magyar társa­kell Bukovinába. A nép sírva hallgatta. A kurátor is két nagy könnycseppet törült ki a szeméből. Aztán levette a fövegét s előre lépett. — Hát ha nem marad velünk, mi mégis magával maradunk. Megyünk mi is a tisz­telendő úrral. Az Isten majd csak megsegít ott is bennünket I Hasztalan volt minden beszéd, úgy tör­tént ahogy azt a kurátor mondta. Amit le­hetett, eladtak, amit pénzzé nem tehettek, azt kocsikra rakták s a falu fele elindult az ismeretlen útra, az új hazába. Egy helyütt jó legelőre akadtak. Falu­nak, lakott helynek hire-hamva sem volt a környéken. Ez bizonyára gazdátlan terü­let, jó lesz hát nekik. Letelepedtek hát és birtokba vették a földet. Ujfalusy megtudta, hogy a föld a Cser- novici kath. püspöké Küldöttságét menesz­tett hát oda, hogy kérjék el a területet. A püspök kegyesen fogadta az embe­reket. Kikérdezte őket, kik és mik volná­nak, honnan jöttek ? S amikor már mindent tudott, nyájas szóval egyezett a kívánsá­gukba. — Nektek adom fiaim azt az egész te­rületet minden dézsma, minden robot nél­kül. Sőt majd még templomot is épittetek nektek. Az emberek arca csak úgy ragyogott az örömtől. — Az bizony jó lesz. A püspök kegyesen folytatta. — Aztán majd papot is adok nektek s azt én fizetem. A küldöttség egyik tagja szerényen meg­szólalt : — Köszönjük alásan, de papunk már van. A püspök nagyot nézett. — Ügy? Hát milyen hifüek is vagytok ti? — Kálvinisták lennénk. A püspök némán nézte a küldöttséget. De aztán újból megszólalt. — Nos, nem baj, nem tesz semmit. Amit mondtam, azt megmondtam. A bir.ok a tielek. Elmehettek. Az emberek siettek a jó hírrel haza. Jöttük hirére, a nép mind egybesereg- lett 8 amikor értesüllek az eredményről, lerepültek a süvegek a fejekről s felhang­zott a nép ajkán a zsoltár. — Te benned bíztunk eleitől fogva ... Ujfalusy megáldotla a népet s felhívta őket a közös munkára, a falu felépítéséhez. — Az Isten velünk volt" eddig, hívjuk hát segítségünkre ezután is. Isten segíts! Isten segíts! És édes testvéreim, ha fel­épül a falu, Istensegít3nek kereszteljük el! A nép rázúgta a az ament. S aztán kezdetét vet'e az építkezés. E'sőnck a papház készült el három szo­bával ; a negyedik imateremnek szolgál majd egyelőre. Aztán közös erővel felépí­tették az özvegyek házát, majd az elöljáró­két 8 végül sorra a magukét. S rövid há­rom hónrp múlva ott állott messze Buko­vinában a magyar falu — Istensegíts.

Next

/
Thumbnails
Contents