Harangszó, 1927

1927-11-06 / 45. szám

1927 november 6 már az ő drága vére hullásával előre meg­fizetett a te lelked gyógyulásáért Nov. 11. Akik nem mennek a lakomára. Lukács 14.18—so. A vendéglőkben gyakran rendeznek nagy lakomákat s mily szégyen az, aki a meghívást nem fogadja el. A szent vendégfogadóban minden nap és minden vasárnap készen áll az Úr által elkészített lakoma s mily sokan vannak, kik evangéli­kusoknak kereszteltelek meg és viselik ezt a gyönyörű nevet, de földi érdekeikre hivat­kozva, ökörvevés, szánlóföldmegné?és, há- zasodás, lustálkodás ürügyei alatt nem mennek el a lakomára, nem látogatják az istentiszteleteket. Nov. 22. Akik elfogadják a lakomái meghívást. Máté 22. ío. A hivatalosok nem mentek el a lakomára, de az utcák koldu­sai, a csonka-bonkák, a szegények eljöttek és elfogyasztották az ételeket. Hányszor fordul elő, hogy azok, akik az egyházban tisztséget viselnek, akik büszkén hangoz­tatják evangélikus nevüket, csak a szájukon hordozzák az evangéliomi nevet, de volta- képen nem éhezik az evangélicm áldott lakomáját. De ott vannak hívatlanul is a publikánusok. a bűnbánók. Jaj a meghívást elutasítóknak, jaj a harangszót meg nem hallóknak. Ezek nem látják meg a mennyei vacsorát, kirekesztetnek az örökéletből. Beh boldogok a lakomán megjelenők, a választottak, mert ők érzik bűneiket, szom- juhozzák az isteni irgalmat és kegyelmet, ök haláluk után hivatalosak lesznek a mennyei lakomára, az örök életre. Nov. 13. Boldogok a templomlátogatók. 84. zsoltár 5. v. .Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szünte­len." Akinek öröme van avagy fájdalma, akit kirabolt az élet, megsebzett a gond, menjen el az Úr hajlékába, ott kap vigasz­talást és erőt. A legértékesebb tartózkodási hely a templom. Ez ama szent vendégfo­gadó, amely mindig nyitva áll az éhező lelkek számára. Az a nagy kérdés, hogy elmondhatják-e magukról a magyar evan­gélikusok : Uram szeretem a Te házadban való lakozást ? Őszintén merjük-e énekelni szép énekünket: „Örül mi szivünk, mikor ezt halljuk; a templomba megyünk, hol Úr Istennek szent igéjét halljuk." Tátral Kiro,r. Papnék konferenciája Október 26-án tartotta konferen­ciáját, illetve alakuló ülését az Evan­gélikus Papnék Országos Szövetsége Budapesten, a dunántúli egyházker. püspöke, Kapi Béla feleségének vezeté­sével. Megnyitó imát Kiss István püspök felesége, megnyitóbeszédet pedig Kapi püspökné mondott, majd a Szövetség megalakulása következett. Főtitkárrá Blatniczky Pálné, a cinkotai főespe­res feleségét, titkárokká Kemény La- josnét, Irányi Kamillnét, Novák Rezső- nét és Marcsek Jánosnét választották. Pénztáros Kirchknopf Gusztávné dr., jegyző Lábossá Lajosné lett. Az első konferenciai előadást Deák János egyetemi tanár felesége tartotta. »A papnék Krisztus szolgálatában* cím­mel. Fábián Imréné a lelkésznék gyakorlati teendőire mutatott rá. A HARANQSZO. sxentmártoni Radő Lajos jelsöházi tag, a vasi közép egyház­megye új felügyelője. közös étkezésen délben jelen volt Ihmels szászországi püspök felesége is, akit a magyar papnék nagy ün­neplésben részesítettek. Délután foly­tatódott a konferencia. Novák Rezsőné a papné olvasmányairól és lelki éle­téről értekezett. Kovács Andor főes- peres felesége »Különbségek a falusi és városi papné hivatásából» dmmel beszélt. Raffay Sándor dr. püspök felesége mondott záróimát, majd Knpi püspök gyönyörű beszédét hallgatta meg a lelkésznék gyülekezete. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Október 9-én avatták fel Csepreg- ben a csepregi járás Levente Egye­sületeinek vándorzászlóját s tartották meg e zászló elnyeréséért a járási leventeversenyt. Semmi újat nem mondunk vele, hogy egyházun­kat a verseny rendezősége erre az ünnepélyre nem hívta meg, habár a csepregi járás területén négy evang. lelkész és tizenegy evang. tanító működik, kik közül egy lelkész levente egyesületi elnök, öt tanító pedig hivatalos levente oktató s a járás területén levő evang. leventék száma meghaladja a 200-at. Két nappal a zászlószentelés előtt tartotta őszi értekezletét a soproni alsó egyház­megye lelkészi kara és a répcevidéki 389 tanítói kör Nagygeresden. Mindkét testület egész nagy elkeseredéssel tárgyalta egyházunk ez újabb sérel­mét s egyöntetűen elhatározta, hogy evang. leventeoktatóinkról is, leventé­inkről is elvárja, hogy olyan zászló- szentelési ünnepélyről is, versenytől is, melyen evang. egyházunkat mel­lőzték — távol maradnak, valamint hogy azt a zászlót, melyet csak egy felekezet papja áldott meg, csupán egyházi jelvénynek tartja, de közős hazafias jelvénynek nem ismeri el. Nem is jelent meg az ünnepélyen egy evangélikus levente sem. Úgy­látszik a zászló felett való gyűlöl­ködés ebben az országban, tradíció, csakhogy még nem régen meg a fekete-sárga zászlót gyűlöltük, addig ma már a szent jelvény, a három- szinü zászló körül folyik a nem általunk felidézett áldatlan harc. Emléktábla leleplezés Beleden. Bensőségteljes ünnepség keretében, szeptember 25 én leplezte le a beledi gyü­lekezet az ifjúsági egyesü'et által készít­tetett és adományozott, 48 hős emlékét megörökítő márványtáblát, melyet a templom bejárata fölé helyezett el. Az ünnepség is­tentisztelettel kezdődött, amelyen Farkas Elemér büki esperes-lelkész megható sza­vakkal rajzolta meg a különböző vallású hallgatóság előtt azt az á'dozatos szerete- tet, melyről az emléktábla és az azon aranybetükkel megörökített 48 hős neve beszél — az istentisztelet után a templom előtti téren folyt le a leleplezési ünnepély a következő műsorral: 1. Magyar Hiszek­egy. énekelte az ifj. egyesület énekkara. 2. Dávid Gyula szavalata. 3. Az emléktáb­lát a gyülekezetnek átadta Farkas E. espe­res. 4. Emléktáblát átvevő beszéd, mondta Puskás Jenő beledi lelkész. 5. Hősök em­lékére, énekelte az ifj. egyl. énekkara. 6. Pálfy Juliska szavalata. 7 Kovács Erzsi szavalata. 8. Bús magyarok imádkoznak, énekelte az énekkar. 9. Jánossy Gábor or­szággyűlési képviselő, felügyelő ünnepi be­széde. 10. Kovács Samu szavalata. 11. Ko­szorúk elhelyezése. 12. Hymnusz. Az ünne­pélyen testületileg résztvettek s az emlék­táblára koszorút helyezlek el a helyi és a szomszéd községbeli egyesületek s a hő­sökben hozzátartozóikat gyászoló családok koszorúival a koszorúk egész özöne borí­totta el a Mechle cég által készített szép kivitelű gránit márványtáblát. Külön is ki­emelendő, hogy az emléktáblát az ifjúsági egyesület saját kezdeményezésből minden gyűjés nélkül a maga pénzéből készíttette s az ünnepélyen megjelent testületek kép­viselői s a hivatalos személyek tiszteletére közebédet is adott; az egyesület kebelé­ben ezen alkalomra alakult énekkar tagjai pedig a legnagyobb munkaidőben a késő esti órákban készültek ezen első nyilvános szereplésükre. A beledi evang. ifj. egyesü­let ezen példaadó nemes cselekedetével behozta a templomba az igazi hősök kul­tuszát, hogy sohase’ felejtsük el: .Emberi imádd az Istent, Honfi I szeresd a hazát I" —

Next

/
Thumbnails
Contents