Harangszó, 1927

1927-10-30 / 44. szám

Gróf Teleki József fögondnoki beiktatása.

Fényes ünnepségek keretében iktatták be Darányi Ignác örökébe a dunamelléki ref. egyházkerületi közgyűlésen gróf Teleki Józsefet Budapesten. Evangélikus egyházunk képviseletében az ünnepségen megjelentek báró Radvánszky Albert, egyetemes felügyelő, Geduly, Kapi és Raffay püspökök. Az új főgondnok beszédében többek között a következő figyelemreméltó szavakat mondotta: „Minden iparkodásommal azon leszek, hogy az evangélikus egyházzal szemben a testvéri jó viszony minél mélyebbé váljék. Minekünk közös a sorsunk, közös a bánatunk úgy, ahogy az a jó testvérekhez illik.“

380

____________

O

LVASSUK A BIBLIÁT!

Hét tétel az ágostai hitvallásból.

Okt. 31. Istenről. Róma 11 . 33 — 30. Az ágostai hitvallás talán csak fog érdekelni 1 Jer, járjuk be néhány utcáját — a reformációt oly büszkén ünneplő Testvérem! Akinek hite azonos vele, az hálás szívvel köszönti benne az egyes gondolatoknak még ma is egészen lakható állapotban levő házait. De hamarosan meggyőződhetik bárki is, hogy itt nem a vallásnak ésszerűbbé tételéről van szó. Nem a Szentháromság nehézségeinek megszüntetésérő', hanem a magát minden emberi értelmet felülhaladó módon kijelentő Isten teljesebb megköze- litéséről.

Nov. 1. Az eredendő bűnről. Róm. 3. io—is. Mándjárt a második utcában az emberrel találkozunk. Nemcsak Istenről mond valami értelem felettit, hanem az emberről is. Hogy ember és ember között nincs különbség. Az ember születésénél fogva elveszett lény.

tartani semmitől sem. Hiába is beszél ez a bolond felcser. Bolond likból, bolond szél fúj. Hát csak rajta nemzetes uram, üljék fel, hadd terítsem alája ezt a vizeset.

Radvánszky türelmesen megvária a szóáradat végét.

— De hát minek az a vizes ruha? Nincs én nekem semmi bajom. Én Eperjesre akarok menni.

Ágnes nenne csípőre kapta a két kezét.

— Még csak az kéne a teremburáját I Sehová se megy a nemzetes úr, hanem itt marad az ágyban. Majd ha meggyógyul, mehet Isten hírével, de addig egy tapodtat se.

Radvánszkyt elfutotta a keserűség.

— De én azért is elmegyek. Hiszen szegény jó atyám után akarok menni.

Ágnes nenne hangja szelidebb lett.

— Hát jó. Üljön fel a nemzetes úr. Öltözzék fel, aztán üljön lóra és induljon.

Radvánszky fel akart ülni, de hangos kiáltással esett vissza.

Éles fájdalmat érzett a mellében.

Ágnes nenne odaugrott melléje.

— Ugy e, mondtam lelkem, nemzetes uram, hogy baj van. Lám, egymaga még

HARAN05ZÖ.

Nincs csak egy igaz is. — De még ez semmit Az utca derekán azzal találkozunk, hogy senki a maga erejéből meg nem javulhat. Kárhozat vár azokra, akik Krisztusnak bizonyos érdemét lekicsinyelve természetes jóindulat, ügyesség és becsületesség útján megoldhatónak találják a súlyos helyzetet. — Az utca végén még ésszerűtlenebb do'og áll elénk. Az, hogy az eredendő bűn valóságos bűn s hogy belőle csak az ujjászüIpfPft V1R7 kí

Nov. 2. Isten Fiáról, Róm. 1 2—e. Az eddigiek sem voltak görbék, de különösen gyönyörű fugárút ez a harmadik. A világ teremtéséhez nem kellett akkora előkészület, mint a Fiúnak megjelenéséhez. Olyan végtelen nagy megismerendő van Őbenne. És a megismerésben az jár helyes utón, aki áldozatának értelmét kutatja és azt a bünbocsánat megszerzésében látja. Jézus Istennek Báránya! A sugárút második felében azután arról van szó, hogy ez a Jézus most is él és a legalkalmasabb helyről, Isten jobbja fe’ől kormányozni, védeni kész azokat .akik Őbenne hisznek. Hol tartasz Te az. Ő megismerésében?

Nov. 3. A megigazulásról. Róm.3.22-28. Mennyire más voit a hit az ágostai hitvallást aláírók számára, mint ma sok ember számára 1 Sok embernek csak a jó szerencsére nézve van valamelyes hite. Ez nem evangélikus hit. Az evangélikus hit nem kisebbre, mint az Isten elölt való megiga- zulásra, a teljes megváltásra vonatkozó hit. Ilyen hit a tiéd ? A kereszt van annak központjában ? A kereszt, melyen nekünk kellett volna a bűnért meglakolni. Az a kereszt, melyet az Úr Jézus önként magára vállalt. Az a kereszt, melyen az ellenünk szóló vádlevél eltöröltetett. Ha nem —akkor nem írhatod alá az ágostai hitvallást I

Nov. 4. A lelkészt hivatalról. Róm. 1.8—17. Az 5. cikk — s már ez a kérdési Mily fontosnak tartja az ágostai hitvallás a lel- készi hivatalt. Azt gondoltad, a papi hivatalnak nálunk nincsen semmi külön dicsősége ? Hogy a lelkész csak egyszerű hivatalnok? Akkor nem vagy ágostai hitvallásút És azt gondolod, hogy a kultúra, a felvilágosodás, a politikai érdekek szolgálatára? Akkor nem vagy ágostai hitvallású! A lelkész azért van, hogy a lelkeket elsegitse az evangéliumhoz, a megigazulást hozó

csak fölülni sem bir, hát akkor hogyan akar lóra ülni? Bizony sehogy. Itt maradunk az ágyban s egyelőre a vizes íuhák között.

S azzal szépen a dereka alá nyúlt, felemelte s a vizes ruhát alá csúsztatta. Aztán visszafektette a beteget, a ruhát a mellén át összefogta és egy szárazzal leszorította s betakarta.

— így ni nemzetes uram. És most egy óráig nyugton lesz. Akkor újból új ruhát adok. S ha holnapra nem javul az állapota, akkor elhivatom a javasasszonyt, mert hát a felcserben én nem nagyon bizom ...

Radvánszky János tüdőgyulladásba esett. Még pedig igen súlyos fajtába. Ezer szerencse, hogy erős szervezete volt, különben nem heverte volna ki a bajt. így is nem győzött eleget esc dá1 kozni a filcser.

— No, ezt nem értem, sehogysem értem. ilyen még nem fordult elő a praxisomban, hogy valaki ilyen súlyos nyavalyából kievickéljen.

Hát bizony, mire Radvánszky elhagyhatta a szobát, április ekő hete járta már.

(Folytatjuk.)

1>27. október 30.

hithez, tehát a Golgothához. De nem a maga bölcseségével, hanem a Szentlélek ereje' által.

Nov. 5 Az új engedelmességről. Róm. 12. Ebben a fejezetben az a legcsodálatosabb, hogy az ágostai hitvallás olyan keresztyénekre gondol, akik egész életüket átadták az Urnák. Rajtuk a hit nem disz, nem elmélkedés, nem szavakkal való játék, hanem egy páratlan hajtó erő, mely megtelit szolgáló szeretettel s fegyelmez az Isten Igéjének és a Szentlélek vezetésének való engedelmességgel. Mikor az odaadás s az Urnák való engedelmesség párosul a keresztben való hitte), akker vagyunk mi igazán ágostai hitvallású evangélikusok.

Nov. 6. Az egyházról. Róm. 15.5-7. Mily világos képe van az ágostai hitvallásnak az egyházról is! A láthatatlan egyház nem á jövő dolga, nem a mennyország csarnokaié, hanem mír a máé. Ez az egyház nem mirderféle hívők társasága, hanem az Isten Igéje szerint élők és élni akarók közössége. Megütközöl, hogy a szentek gyülekezetéről hallasz. Csak addig tarthat az, mig rá emlékezel, hogy a Hiszek egy harmadik ágazatában az van; hiszek a szentek egyességében. Oh, igen sok téves hiedelmet, talán a hívőket elítélő kijelentéseidet kell megváltoztatnod, ha betekintést nyersz az ágostai hitvallásba. És érdemes véleményünket ehhez a hitvalláshoz igazitani, mert ez maga is az Isten Igéjéhez van igazítva. Isten Igéje pedig ahhoz az Igazsághoz, mely tegnrp és ma ugyanaz és mindörökké ugyanaz lészen.

tiáncs Aladár.

Halottak között.

(Temetőben.)

Egy fejfa! Rajfa néo, - oly ismerős! Emlékezem: eloille ét egy ész; íelújúlnaS. híoen oenásai:

^yíkerta láttam felsirámlani . . .

Egy másik fej fa! Rajta néo, - barát!... Mint hogyha nyújtaná felém karát;

Es hallek suttogást. Tán észi szél ?... Nem! Értem: 0, a jé barát beszél. —

Egy sirké! Rajta drága, szent neoek! Szíoem szerengoa gyászba fúl — remeg... Apám, anyám!... - Mindkettő rám bérül - 3 én könnyezem kimend^atatlanul!.. .

Petrovics Pál.

A Protestáns Nőszővetség országos kézimunka-kiállítása.

A kormányzó felesége okt. 24-én nyitotta meg a Protestáns Nőszövetségnek a pesti Vigadó elsőemeleti termeiben rendezett IV. országos női- kézimunka-kiállítását. A megnyitáson ott voltak: gróf Bethlen Istvánná, Raffay Sándorná, Józan Miklósné, gróf Ráday Gedeonná, Pesthy Palné, Petri Pálné,