Harangszó, 1927

1927-10-09 / 41. szám

1927 október 9.

HARANCISZÜ.

355

Carysostomos, Athén pátriárkája és Soeiderbloom upsalai ev. érsek a lausannei konferencia megnyitásán.

Erőforrás.

A gyengeség ereje a még gyöngébbnek erőtelensége. (Mu- raközy.)

#

Megelégedett emberek.

A vagyonárai senki sincs megelégedve, de az eszével, a jellemével mindenki meg van elégedve. (Kecs keméthy )

#

Hol a szabadság ?

Nem akarod magad elkötelezni az Isten szogálatára ? Szabad akarsz maradni arra, hogy ne szenteld életedet Istennek, ne olvass bibliát, ne imádkozzál...? Hisz akkor vagy a iegmegkötö- zöttebb rab! (Vargha Tamás.) *

Az egyházak megszentelődési értéke.

Legjózanabb és legalázato- sabb keresztyének a nagy történeti egyházakban lehetünk. (Sal- lay István.)

A hívő ember szótára.

A meg nem tért ember szótárában örökösen ezek ismétlődnek: én, engem, nekem, enyém. A Miatyánkban pedig egyszer sem fordul elő az én szó, hanem csupa mi... te... te... te... mi... mi... minket... tied... (Monsky)

*

Nagy Kálmán gecsei lelkész • 35 éves leikészi jubilenma.

Lelki élményekben gazdag napja volt szeptember 18 án Nagy Kálmán gecsei lelkésznek, az Ür eme kedves, buzgó szolgájának. E napon volt ugyanis 35 éve, hogy néhai Karsay Sándor volt püspök hetedmagával a

soproni templomban az evangélikus leikészi szolgálatra felavatta. E reá nézve nevezetes napon a templomban, ahol bemutatta a maga áldozatát, lelke végetlen hálával telt meg a jóságos Isten iránt, hogy kezdettől fogva egy ugyanazon helyen, Qecsén, mint gyülekezet első lelkésze az 0 dicsőségére egészen a múlt évig — midőn súlyos betegség egy pár hónapra kivette a Bibliát kezéből — minden megszakítás nélkül munkálkodhatott 8 azóta tovább is munkálkodhatik.

A hálás hívek szeretetragaszkodá- sát, jókívánságát ez alkalomból Bár- dossy Aladár tanító tolmácsolta egyszerű, keresetlen, de szívből jövő szavakkal.

A magunk részéről sok szeretettel köszöntjük a gecsei gyülekezet fáradhatatlan lelkipásztorát, lapunk megértő jó barátját, Nagy Kálmánt lelki- pásztorkcdáaának 35 éves évfordulója alkalmából s további életére, működésére a jó Istennek gazdag áldását kérjük. Ad multos annosl

Itt említjük meg, hogy Nagy Kálmán gecsei lelkésszel együtt 35 évvel ezelőtt a soproni templomban a lelkész! szolgálatra felavatást nyertek: Eősze Zsigmond tolnanémedi, dr. Dómján Elek sátoraljaújhelyi, Jánossy Lajos róvkomáromi, Kanmy Imre volt szilsárkány i, Kasper József ruszti, Szabó János izményi lelkészek.

Addig is írig a 111. kiadás megjelenik, a kinek Vértesi Vallástan II. kiadásából csak egy példány feleslege is van, használt állapotban is küdje az ár jelzésével Magyarbólyba.

— Hát mi van Palásthyval? Mivel vádolják ?

Az őr csodálkozva nézett rá.

— Hát kell azt vádolni, aki rebellis ? Aki Thököly párti volt? Hogy a gyehenna égesse el valamennyit!

Azzal a bor után nyúlt s egymásután két pohárral i3 felhajtott. A sapkája leesett a fejéről.

Az őr lehajolt, hogy felvegye, de térdre bukott. A bor már teljesen a fejébe szállott.

Radványszky iátta, hogy jó lesz szép szerével véget vetni a beszélgetésnek. Felemelte a sapkát s az őr fejére tette. Aztán felsegítette őt is és leültette s maga is leült. Még valamit szeretett volna megtudni tőle.

— Hát aztán mit csinál a Johann mester? Ért a dolgához?

Az őr bambán nézett maga elé. Aztán, hogy az eszéhez ért a kérdés, durván felröhögött.

— Hogy ért-e ? Azt hiszem az áldóját! Ha egyszer a nemzetes uram kerülne a keze alá, tudom Istenem, még azt is letagadná, hogy valaha született.

— Hát hogyan is megy az a dolog ?

— Ej, de nagyon kiváncsi rá az úr! No jó, ezt még elmondom, de aztán aló marsch, aludni 1 Nappal én vagyok az őr,

hát reggel fel kell váltanom a pajtásomat. Hát mit is akar tudni nemzetes uram ?

Radványszky ismételni akarta a kérdést, de az őr belevágott.

— Ahá’, már tudom, a Johann mesterségére kiváncsi úgy-e?

Radyányszky bólintott.

— Úgy van. Arra.

— No hát van egy terem, ami olyan, mint egy kovácsműhely. Van abban minden szerszám, a patkószegtő! a nagykalapácsig. Van egy fújtató is s abból egy hosz- szú cső nyúlik ki, abból tüzet fújtathatnak akár hová. Hát először is Johann hátrakötözi az ipse kezét, össze a két lábát, aztán egy pricsre fektetik. A mellére nehéz vas-súlyokat raknak, úgy, hogy alig bir lélekzesi az ember. Jó ideig így marad s amikor aztán már igen gyorsan kezd lélek- zeni, akkor szétpeckelik a száját s egy korsóból csepegtetni kezdik bele a vizet. Hogy miiy keserves dolog lehet minden csepp vizet egyenkint lenyelni, azt sohse kívánom magamnak, pedig én szeretek nyelni, de csak kortyokban. De ez semmi. Ezután jön a második fogás. A tüzes vassal való sütögetés. Hol ide, hol oda nyomják a iüzes vasat. A ruhát egy pillanat alatt átégeti a vas s már is a bőrhöz ér. Olyan rossz szag lesz a teremben, hogy még a

biró úr is befogja az orrát. Persze, közben vallatja a foglyot. S ha az nem vall, int a Johannák s az folytatja a dolgát tovább. Odaviszik a rabot a fújtató elé. Egy csövet irányítanak az arcának. Aztán megnyomja Johann a fujtatót, a csőből hosszú vékony láng csap ki s a fogolynak se baj3za, se szakála, se szemöldöke nincs. Még kétszer, háromszor ezt így csinálja s a fogoly már is ordít s a szemeit iszonyúan forgatja. Úgy mondja Johann, hogy a szem borzasztóan megfájdul ilyenkor, pedig az talán seine fáj különben. Azután következik a spanyol csizma Ez vasból van, srófra jár. Felhúzzák az ember lábára s minden csa- varintásnál összébb szoritja a lábát, úgy, hogy a végén ropog a lábszárcsont s az ujjak hegyén kiserken a vér.

Radvánszkyt a hideg lelte.

Az őr ivott egyet és folytatta.

— Aztán ott van a szögbeverés, meg a körömkihuzás. Az ember körmei alá patkószeget vernek. Kivált a talpat szereti kiverni (ohann, mert azt egészen körülpatkólja szegekkel Aztán harapófogóval egyenkint húzogatják ki a körmöket. Avagy ott a nyújtó deszka. Ez három szál deszkából van csinálva, úgy, hogy kényelmesen lehet rajta feküdni. A két végén, meg a közepén oldalt, srófra járó kisebb deszkalap fekszik