Harangszó, 1927

1927-10-02 / 40. szám

1*2/ október 2

HARaNOSZO.

347

Szende Ernő,

lapunk szépirodalmi főmunkatársa, lajoskomáromi ev. tanító, kit Kapi Béla püspök legutóbb igazgatói címmel tüntetett ki.

Egyik legszebb Írása: „Hagyjad az Urra a te utadat“ című mostan folyó elbeszélése, melyet a Harangszó olvasó közönsége nagy lelki haszonnal olvas.

Béla püspök és dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő elnökléseivel. Közének, majd Németh Károly esperes szárnyaló imája után dr. Mester- házy Ernő kerületi felügyelő mondta el tartalmas elnöki megnyitóját, melyben a keresztyén lélek éles látásárai állapította meg: jóllehet az esetségböl a felkelés megkezdődött, a hitélet

cokba húzódó homloka és hogy fejét sokszor csóválgatta

Abban megállapodtak, hogv Palásthyék a lelkészhez szállanak be, mig Radványszky valamelyik szállodában vesz lakást. S aztán majd találkoznak, amikor csak lehet.

Radványszky hát elbúcsúzott töltik s gyalogszerrel lépett be a város kapu.án s csakhamar elvesztette szeme elől a kocsit.

Radványszky első dolga az volt, hogy Palásthy Gábor után tudakozódott. Sorra járta a börtönöket. Szép szóval, ahol ez nem segített, olt pénzzel dolgozott s így csakhamar megtudta az egyik őriálló katonától, hol van Palásthy Gábor.

Radványszky meghívta az őrt estére az egyik kis kurta korcsmába.

Az őr megígérte, hogy nyolcra ott lesz. Az éjjel nincs szolgálata, hát szabadon mehet.

Mikor Radványszky belépett az ivóba, az őr már ott volt. Meglehetősen tele volt a szoba

Radványszky átment a másik szobába.

Az üres volt.

Akkor intett az őrnek, mire az felkelt s átment hozzá. Radványszky helyet mutatott neki vele szemben, aztán bort rendelt s koccintott az őrrel.

A bor elsőrendű volt, ízlett kitünően az

emelkedőben van, az államháztartás talpraállott, mindazonáltal a földmi- velés, ipar, kereskedelem az egész vonalon pang, a természetes ellentét a kapita'izmus és szcciálizmus között nő. Az ifjdság elhelyezkedni nem tud, a mostani határok között a kultur- ember helyzete lehetetlen, ha csak a XVIII századba nem akar visszasü- lyedni Rámutatott az egyházunkat ért sérelmekre a felsőházzal s az eperjesi, illetőleg a miskolci jogaka- démiával kapcsolatban. Miután még megemlékezett a nemes angol lordnak, Rothermerenek a magyarság érdekében eddig kifejtett munkájáról, gyönyörű szavakban áldozott végül a vasi közép egyházmegye elhalt kiváló felügyelőjének, dr. László Kálmán emlékének.

A közgyűlés a tartalmas megnyitó kapcsán Rothermere lordot táviratban üdvözölni elhatározta, majd dr. Zer- gényl Jenő felszólalására felemelte szavát a miskolci jogakadémia ellen intézett rendelet tárgyában.

Ezután K«pi Béla püspök terjesztette elő évi jelentését.

Az értékes püspöki jelentés tárgyalása során az egyházkerületi gyűlés fájdalommal állapította meg, hogy a felsőhdz összeállításánál ev. egyházunkat súlyos mellőzés érte. Ha a felsőház a régi főrendiháznak nem is jogutóda, a szomorú való mégis az marad, hogy minden egyház megtartotta régi képviseletét, sót az izraelita hitfelekezet új képviseletet nyert, egyedül az ev. egyház képviselete csorbul* meg.

őrnek, aki — úgylátszik — szerette is az itókát, mert szorgalmasan hajtogatta a poharakat s mindig fenékig ürítette Alig félóra múlva a nyelve már akadozott. Radványszky most ráterelte a szót Palásthy Gáborra.

Az őr durván felröhögött.

— No, annak nem szeretnék a bőrében lenni I Megnyúlott annak a bőre úgy, hogy lötyög abban minden!

Radvánnszky hátán átszaladt a hideg.

— Megnyúlolt a bőre? Hogy értsem azt?

Az őr még jobban röhögött.

— Meghiszem azt, hogy nem érti! Nem is ért ahhoz úgy senki, mint a Johann 1 Annak az a mestersége. Gyönyörűen ért hozzá! Vallanak is ám keze alatt az atyafiak úgy, mint a parancsolat 1 Ámbár igaz, akad olyan meggátatlankodott is, mint a két Kecer, akik meg sem mukkantak a procedúra alatt. De hát mi hasznuk lett belőle ? Azért mégi3 csak levágták az öreg Kecernek a jobb karját, aztán a fejét, a testét meg felnégyelték s kiszegezték a városból kivezető négy úton egy-egy fára s ott függött hat hétig. Katonák őrizték a testrészeket, nehogy valami bitang ellopja. Maga a kegyelmes úr is többször kilova- goit a nejével arrafelé s megnézte, vájjon jól őrzik-e őket?

Majd ai államhoz való viszonyunkat tárgyalta. Az államkormány részéről sok megértő, jóakaratot tapasztaltunk, ámbár elemi iskoláink ügyeiben sok nehézséggel kell küzdenünk.

Az 1848. évi XX. t.-c. alapján megállapított államsegélyünket ezév- ben is emelte az államkormány. Sajnálattal nélkülözzük azonban az adó- csökkentési államsegély valorizálását. Amikor vannak gyülekezeteink, melyekben az egyházi adó az állami adónak 200—300 százalékát teszi, akkor sürgetnünk kell az adócsökkentési államsegély megfelelő felemelését is.

Azután ott van a törpe-iskolák kérdése. A most követett gyakorlat az, hogy a kultuszkormány megállapítja a népiskolai tanulók létszámának minimumát; ha ezt a minimumot nem érik el és ha abban az iskolában tacítóváltozás áll be, akkor az egész tanítói államsegélyt megszünteti. Itt élő, létező, munkálkodó iskolákról van szó, amelyeknek megszüntetése nemcsak egyházi, hanem egyszersmind nemzeti és kulturális veszteséget is jelent.

Kívánatos volna, hogy a tanítói nyugdijjirulékok is végre rendeztes- senek. Mindegyik egyház és iskola- fenntartó görnyed és nyög ez alatt a teher alatt és magábanvéve az, hogy egyes gyülekezetekben emiatt a teher miatt kénytelenek voltak tanítói állásokat megszüntetni, elég mementót kiált a kultuszkormány leikébe. Annál inkább sürgős ennek megoldása, mert nem helyes dolog, hogy az ilyen

Az őr torka kiszáradt. A pohara után nyúlt.

De az üres volt.

Radványszky beleöntöttn s a magáéba is öntött s egy keveset ivott. Az őr azonban egy hajtásra kihörpintette s előre tolta a poharát.;

— Sohase esett rosszul, de most az egyszer igazán jól esett. De jó is ám ez a bor 1 Nekünk sohse ád ilyen pogánybort a vendéglős, hanem amolyan keresztyént, ami már vizzel van keresztelve. Pedig a borban csak a pogány a jól

Radványszky türelmetlen lett.

— Jó, jó barátom, hagyjuk ezt. Ha ízlik, csak igyék, szívesen adom. S ha minden kérdésemre megfelel, jó borravaló üti majd a markát.

Az őr a fejebubjára bökte fel a sapkáját.

— Hát csak kérdezzen a nemzetes úr. Amit tudok, elmondom, ámbár úgy érzem, mintha már szomjas lennék.

Radványszky teleöntötte a poharát 8 folytatta a kérdezösködést.

Aztán miért hozták be azt a Palásthyt ?

Az őr vállat vont.

— Ügy mondják, rebellis. Mert hát azokat összefogdozzák. S úgy kell a kutyáknak 1 Nem igaz ?