Harangszó, 1927
1927-09-18 / 38. szám
If27. szeptember 18 HARÁNQSZÖ. 331 Bajza József (1804—1858), a világ fájdalom édes-bús szavú költője. Mint költő és író, mint hazafi, mint egyházunk hű tagja, mint Székácsnak, mindenekfölött pedig mint Petőfinek felfedezője, irodalmunkba bevezetője, örök időkre szóló dicsőséget szerzett nevének. testvéri szeretetet. Ezzel a testvéri szeretettel kell elinennünk minden szegényhez, minden beteghez, az életnek minden megfáradottjához. Ilyen új irányok felé kell elindítani a leányegyleteket és annak tagjait, akik azt gondolják, hogy a társadalmi érvényesülés csak a tánctermekben lehetséges. Meg kell nekik mutatni az életnek igazán szép és értékes oldalát, hogy életük súlypontja ne a földi világban, de odafenn legyen. És ha a leányok így * fölfelé tekintve fogják munkájukat hozzá ugyan nem férhettek. Csak az özvegyek, árvák átka kísérte útjában, de ő azzal mit sem törődött. Ö maga mondta, hogy ha tudná, hogy csak egy ér is van a testében, amelyben egy cseppnyi hajiam gerjedez a magyarok iránt, hát azt kivágná és a tűzre vetné. Tíz éve garázdálkodott már ez a katona a Felvidéken, amikor a jezsuiták tanácsára Bécsbe rendelték, hogy bizonyos ügyben kikérjék a tanácsát. Csend volt az országban. A magyarok a hosszú harcokban kifáradtak, örültek, hogy békében maradhatnak. Bécsbcn mégis rémképeket láttak az udvarnál. Persze^ a jezsuitáknak volt gondjuk arra. hogy a protestáns magyarok ne maradhassanak nyugton. Ha nircs ok a zavargásra, a békétlenkedésre, hát csinálni kell, okot kell adni a feijajduiásokra. Ezek Bécsig úgysem hallatszanak el, hát könnyű lesz ráfogni, hogy azok harci ordiiozások. Megkezdődtek hát a templomelfoglalások, a lelkészek elűzése. Persze, hogy feljajdul- tak erre a protestánsok. S erre aztán készen voltak a magyarázatokkal: Lám, a magyarok már is konspirálnak. S addig- addig sugdosta a gyóntató pap Lipót fülébe ezeket a riasztó híreket, hogy végre is a vakbuzgó uralkodó elhitte s magához renvégezni, akkor bizhatunk egy nemesebb társadalom kialakulásában és egy szebb magyar jövendőben. A jó Isten áldása legyen az evangélikus leányegyesületeken. Rz orosz ébredés. Morzsák a kér. szövetségek budapesti nemzetközi konferenciájáról Oroszországban rettenetesen elhatalmasodott a bűn. Tervszerű hit- rombolás folyik ott. Van egy lapjuk. delié Karaffát. Karaffa aztán adott is jó tanácsot. — Meg kell törni a protestánsok még meglévő hatalmát, mert ezek csinálják a feífordu'ást 8 akkor aztán csend lesz. A tanács tetszett s a terv kivitelével őt bízták meg. Karaffa aztán hozzáfogott az irtó nagy munkához. 1687 február 10-én Kassáról Eperjesre tette át székhelyét. Eperjes különben is szálka volt a szemében, mert azt tartotta a Thököly-párt főfészkének az előző harcokban. Aztán itt volt az ev. rendeknek a hires főiskolájuk s úgy magában a városban, mint annak környékén sok dúsgazdag ev. főúr lakott. Ezekre vetette ki elsősorban a hálóját Karaffa. Első dolga az volt, hogy megalakítsa a bíróságot, mintegy ezzel akarta kimutatni a törvény iránti tiszteletét. Pedig mindez csak porhintés volt a mások szemébe, mert — mint később látni fogjuk — a bíróság csak arra való volt, hogy Karaffa akaratát a forma kedvéért kimondják. El is nevezte a történelem őket vérbiróságnak. Mikor ezzel készen volt, hozzálátott a kémek kiválogatásához. S ebben — fájdalom — magyar nemes is akadt, valami Szentiványi László, aki egy személyben bíró, tanú és vádló is volt. Gonosz, rossz A címe: »Istentelen.« Láttam benne egy karrikatdrát. Ez volt a címe: »Nagy üzenet.« A kép aljában sorban hevertek a cári család levágott fejei. Nyakukból vérpatak csordogált. A kép felső részében bárányfelhős ég látszott. A bárányfelhőkre támaszkodtak az Atya, Piű és Szentlélek Isten. A vérpatakból hatalmas létra volt neki támasztva az egyik bárányfelhőnek. Vértől csöpögő karddal mászott rajta felfelé egy ember... s a kép alá ez volt írva: »A földi Istenekkel már végeztünk, most rajtatok a sor. Megtalálunk, akárhová bújtok is eil« A hitrombolás mellett tervszerű erkölcsrombolás is folyik. Dicsőséggé tették a paráznaságot. Mindennapi eset, hogy fiatal iskolásleányok anyák lesznek s az iskola vezetősége dorgálás helyett követendő példányképül állítja oda őket a többiek elé, hogy lám, ezeknek volt bátorságok szakítani évezredes buta szokásokkal. Oroszországban is igaz lett azonban az apostol állítása: »Ahol megnövekedik a. bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik.« (Róma 5.20) Nem volt még a keresztyén egyház történetében egy másik olyan időszak, amelyben annyi ember tért volna meg, mint most Oroszországban. Egy volt gimnáziumi tanár, Oroszország legmegáldottabb evangélistája, tartott sorozatos előadásokat egy városban. A város legnagyobb terme állott rendelkezésére. Mikor az utolsó napon reggel kijött a lakásából, hatalmas tömeg várta az utcán s mikor lelkű ember vo’t a korpás gróf, ahogy később elnevezték. Senki nem szerette, de ö is utált mindenkit, aki magyar volt. S jellemző rá, hogy egy festett, erkölcstelen nővel lépett titkos szövetségre, Újhelyi, vagy amint markoíányosné volta miatt hívták, Tábori Erzsébettel. Ez az iszákos, szemtelen nő a táborozás alatt sok szót hallott a Tnököly táborában, sok beszédet ellesett., hát Szentiványi ezt a nőt ajánlotta Karaffa kegyeibe, aki el is fogadta őt s ettől fogva ő volt a legmegbízhatóbb kéme 8 az ő besugása elég volt arra, hogy valakit elfogjanak, a kínpadra vonjanak, halálra ítéljenek. Hogy mi lett később e nővel, nem tudjuk. Eltűnt nyomtalanul, de hű szövetségese, Szentiványi grófi rangot kapott. A besugásokj nyomán kezdetét vette a munka. Már február 16-án elfogtak öt előkelő eperjesi embert s hallatlan kínzások után közülük négyet, u. m. Zimmermann Zsig- mondot, Kecer Andrást, Baranyai Ferencet és Rauscher Gáspárt kivégezték. Az ötödik, Wéber Frigyes megmenekült a haláltól, mert áttért a kath. hitre s ettől fogva ő volt az egyik főtanu nemcsak a társaival szemben, hanem később is. Sok szerecsétlen ember halála terhelte az ő lelkét az ő hamis tanúskodása révén s mindezt csak azért tette,
