Harangszó, 1927

1927-09-18 / 38. szám

XVI». évfolyam. 38. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: s Buáíttll Litlsr-Ssdíítiíi. ti Oruáge« Lmtker-SiSTet- tés klTsUlen lapja. Kkiíratok, .lőfiietézl dijak 6« refelzmáolók a ÜARAMGSZO aiorkeaatí- kladóhlratalAnak Szentgotthárdra (Vaarm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkén és tanító. Megjelenít minden vasárnap. Készpénzzel bérmentesítve. Uram Jézus állj mellénk, Te légy mi pajzsunk; Ha Te léssz segedelmünk, úgy el nem bukhatunk. Surkeott-kladóklTatal: tZENTQOTTHÁRD. Vas vármegye. riókkladóhlTatal „Luther-TAnitáig* kflnyr- kereskedéae Budapest, VE, üiontklrályl-u. Il/a. A „HARANS8Z0“ előflietéal in: negyedévre 1 P 28 f (16.000 korona). Félévre 2 P 401 (80.000 K). Csoportos küldéssel lOVs-oi kedvezmény. Amerikába égési évre 1 dollár; az utódállamokba >/< évre 1 P 601 (20.000 K). R szegeletkő. I. Péter 2 . c. „íme szegelet - követ teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szé­gyenül.“ fl zokat az embereket, akikről a Bibliában szó esik, két nagy csoportra lehet osztani. Sőt a világ minden embere két nagy seregbe illeszkedik bele. Az egyik csapatba tartoznak a balga építők, akik a szegeletkövet, Jézust, elvetik; a másik sereg emberei pedig okosan ráépítenek erre a mozdíthatatlan szegeletkőre, Jézusra. Vannak em­berek, akik elvetik a Krisztus evangéliomát, úgy érzik: nincs arra szükség; mások úgy áhítoz­nak utána, mint a fáradt szarvas hús erdők forrásvize után. Az emberiség két nagy csoportját így is nevezhetjük : hitetlenek és hívők. A Krisztushoz való viszony tehát két seregbe állítja az embereket. Ugyanaz a szikla, amelyre a hívő felépíti a maga erős várát, a hitet­lenekre nézve szétzúzó zátonnyá lesz, botránkozásnak és megütkö­zésnek kövévé. De hogyan lesz reánk nézve igazán szegeletkő a Krisztus ?... Az apostol így szól: Járuljunk őhozzá, mint élő, becses kőhöz! Tehát jöjj Krisztushoz, hogy reád nézve ne legyen ő szétzúzó zátony- nyá, botránkozásnak sziklájává. S ha egyszer hozzá érkeztél, keresd fel újra meg újra, minden napon, simulj hozzá, mint gyermek az édesanyjához. Egész életed egy szent zarándoklás legyen Krisztus­hoz; meríts, végy az ő gazdagsá­gából, vándorolj az ő híveinek szent társaságában és amint a gyermek vágyakozik a tiszta, ha­misítatlan tej után, úgy vágyakozz te is az evangéliom után, mely belső életedet erősíti. Az erősből erő sugárzik ki, az élőből élet... aki Jézushoz siet, az lassanként eleven kővé lesz, és az élő Krisz­tuson lelki házzá épül fel. Ez az út, ez a feladat vár te- reád is !... „Jöjj Krisztusodhoz, ő maga kér Igéje vigaszt, üdvöt igér. íme közénk jön ő ma is el, Nyájasan hív: jövel! E z a programm igen hatalmas és igen sok mindent ölel föl ma­gába, de hogy belőle a legcseké­lyebb is megvalósítható legyen, első kelléke, hogy minden tagja legalább is akarjon Krisztus tanít­ványa lenni. A szép, a hatalmas, mondjuk produktiv munka ott kez­dődik mikor már a tagok mentői nagyobb számban Krisztus tanít­ványai is. Épen ezért legfőbb fel­adat, ami az egyesülésünknek az alapja is, a lélekgondozás. Ez a mi fundamentumunk, ezen épül fel minden további munkánk. Felada­tunk, hogy közelebb vigyük egy­máshoz a fiatal leánylelkeket, hogy szíves örömest adjanak egymásnak lelkűk sok-sok kincséből. Nincs olyan fiatal lélek, aki ne adhatna és ne kaphatna. És mégis milyen szomorú, mentői jobban felnőnek a leányok, annál jobban eltávolod­nak egymástól, — pedig mint kis gyermekek mennyi bizalommal kapaszkodtak egymásba, ha féltek — vagy mennyi ujjongással telték egymásba kezüket, ha örültek. Meg kell értetni a leányokkal, hogy mindazok a tényezők, ruha, tánc stb., szóval külsőségek, melyek őket sokszor egymástól elválaszt­ják, csak másodrangu dolgok, nem Boldog öröm derül ránk, Majd ha bűntől tiszta szívünk, szánk, Tégedet látva, áldva dicsér S örökre hozzád tér! • Tégedet is ma 6 hívogat, Halld a szavát, mely életet ad. Halld, te bűnös, eljár az időd, Hallgasd s kövesd őt! Boldog, boldog öröm derül ránk, Majd ha bűntől tiszta szívünk, szánk, Tégedet látva, áldva dicsér S örökre hozzád tér ! » „ ezen fordul meg az életük. Ne ezt helyezzék életük középpontjába, mert ha hamis lesz a cél kitűzése: veszedelemben az egész élet. Nem mondjuk mi, hogy ne törődjenek a ruhával, kerüljék a vidám társa­ságot, hanem csak azt, hogy ne ez legyen a fontosabbik, ne ez foglalja le életük és gondolataik három­negyed részét. Egy leány, mikor a konfirmációi asztaltól eljön, még nem kifejlett lélek, nem egy befejezett egész, hanem csak hogy ép bontogatja lelke szárnyait. Ilyenkor, mikor lelki életével úgyszólván senki sem törődik, hisz a legtöbb már kikerül az iskola padjai közül, ilyenkor kell a leányegyleteknek őket ma­gukhoz vonni, és lelkűket egy egész életre Krisztus alakjával megtölteni. Az ifjú lélek szomjasan szív föl magába ilyenkor mindent, hiszen ilyenkor vannak a legnagyobb két­ségei, a legégetőbb problémái és azért fontos, hogy mi töltsük meg lelkét Krisztus igéivel, mert különben más tölti meg, ki tudja mivel. Ha egyszer statisztikát készítenénk ar­ról, hogy a megkonfirmált leányok konfirmáció után hányszor járultak az Ürnak szent asztalához, azt hi­szem igen szomorú adatokat kap­Evangélikus leányegyesületi programm. Szent-Györgyi Judithnak, a sátoraljaújhelyi ev. leányegylet elnökének előadásából.

Next

/
Thumbnails
Contents