Harangszó, 1927

1927-01-30 / 5. szám

u

HARANOSZÓ.

1927. január 30.

katholikus legnagyobb magyar, az ellenreformáció korában Zrínyi M., a nemzeti újjászületés idején pedig Széchenyi István kelt védelmére.

Kérelem.

Kedves Hittestvéreim I

Egyetemeinken megindul a II. félév munkája, mely emelni akarja és fogja, a tudomány segítségével, nemzetünk belső értékét. A múltban, eddig, a mi egyházunk fiai, a többi egyház- felekezethez viszonyítottam, a legkedvezőbb arányban szolgálták, a tudomány útján, nemzetünk kulturfelada- tait. Hogy a mi jövőnk szolgálatára készülő sok ifjú közt mennyien küzdenek az élet mindennapi gondjával, sajnosán éppen én tudom, akit mindenfelől azért ostromolnak meg segélykéréseikkel, mert azt hiszik, hogy egyházunk társadalma rendelkezésemre bocsátott annyi anyagi erőt, hogy a legnyomorultabbakon segíthessek.

A Lutherszövetség nem tud rajtuk segíteni, mert ennek bevételi forrása nincsen. Ezért ez úton kérem egyházunk minden tehetősebb, vagyonosabb, áldozatokra kész tagját, siessen segítségemre diáknyomorunk enyhítésében azzal a szeretettel, mellyel az ifjúságban jövőnk zálogát látnunk és tisztelnünk kell 1 Református és számban messze mögöttünk maradd unitárius testvéreink is a csodával határos készséggel karolták fel diákjaik ügyét. Mi nem maradhatunk el mögöttük. Nekünk szól az az Ige (I. Ján.

Az aranyhajú Yárkisasszony.

Rege a Sághegyről. Irta: N. Szabó Gyula.

2)

A tündérkirálynő gyűlölte a várkisasz- szonyt, mert szép volt, de legjobban azért, mert ez is szerette a hegedőst. De ezerszeres lett a dühe, amikor egy nyírfa elbeszélte egy rezgőnyárfának, hogy a hegedős is a várkisasszonyért szenved. A legvénebb tölgy pedig azt beszélte fiainak, hogy a hegedős elmegy a királyhoz:

— Uram, királyom végy fel vitéz seregedbe, meglátod hős leszek.

Megijedt a gonosz tündér, mert tudta, ha nagy hő3 lesz, ha a király megveregeti a vállát, akkor elveheti a várkisasszonyt.

Mondom, megijedt a gonosz tündér. Bagolyruhába öltözött és bekopogott a vén csoszolya ablakán:

— Eresz be szolgálóm!

A banya vigyorogva nyitotta ki az ablakot :

— Vedd fel denevérruhádat, és keresd fel a burkusherceget, aki házasodni akar. A herceg vára alatt van egy mogyorófa. Edd meg a legkisebb mogyorót és álommá változol. Szállj rá a herceg szemére és mesélj neki a várkiasszonyról. Ha a bur3, 17—18): »Akinek van mibői élnie e világon és elnézi, hogy az ő atyafia szükségben van és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete ? . . . Ne szóval szeressük egymást, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.« Ezért kérem Hittestvéreimet, adakozzanak a fenti célra és bármilyen csekély adományukat küldjék mielőbb a Lutherszövetség címére (Budapest, Deák-tér 4. II. em.)

Egyben hivatkozom a Lutherszövetség legutóbbi közgyűlésének az Egyetemes Közgyűlés által is jóváhagyott azon határozatára, mely egyházközségeinket arra kéri fel a bizalom és szeretet hangján, hogy a diáknyomor intézményes enyhítése érdekében engedjenek át évente vagy egy offertóriumot, vagy állítsanak be évi költségvetésükbe egy előre meghatározott összeget és azt; mielőbb bocsássák rendelkezésemre.

Miután a közel jövőben tartja minden egyházközség évi rendes közgyűlését, ez úton kérem az egyház- községek i. t. elnökségeit, hallgassák meg kérő szómat és támogassanak a fentjelzett módok valamelyikével abban a jó ügyben, mely megérdemli az áldozatkészséget. Hitem ugyanis az, hogy olyan lesz a jövőnk, ameny- nyit a jelenben áldozni tudunk és akarunk nemzet- és egyházfentartó ifjúságunkért.

Kérem arra is az i. t Elnökségeket, tolmácsolják a gyűléseken és híveik előtt mindenütt kérésemet. De kérem belmissziói egyesületeinket is,

kukban felkeltetted a szerelmet, keresd fel ismét a mogyorófát, ülj ágára, rászáll az ökörszem, fogd be a szemét, keselyűvé változol és hazarepülhetsz. Itthon rabold el a várkisasszony őzikéjét és ismét vénasszony leszel.

Úgyis lett.

Nagy pompával érkezett meg Ság várába a burkusherceg. Nagy vörös szakállát már messziről lengette a szél. A lány arca pár nap óta olyan volt, mint a fehér márvány, de most olyan lett, mint az áriailan virág a Madonnák kezében.

Majd elfelejtettem: a gonosz tündér többször meg akarta mérgezni a szegény várkisasszonyt, de az Irgalom tündére őrködött felette. A hegedőst pedig mindig más és más rúnában, alakban kereste fel, de hiába I ígért neki aranyat, gyémántot, örök fiatalságot, zenélő kertet, éneklő erdőt, de a hegedős csak a várkiasszonyra gondolt szüntelen.

Gazdag volt a burkus herceg és hatalmas. Hét országból hét tengerből állott a birtoka. A gonosz bátya örült. Hát még mikor a burkus kijelentette, hogy nem kell neki vagyon, sőt még hetvenkét várat is ad neki Burkusországban.

Örült a lelketlen testvér; sírt könyör- gőtt a lány. Sírtak a szegények, sírtak a

siessenek segítségemre diáknyomorunk enyhítésére. Az útakat ők ismerik, mert ezeket a helyzet adja meg.

Szavam meghallgatást, szívem áldást kér az adományokra és adományozókra a mi Istenünktől.

Hittestvéri üdvözlettel Budapest, 1927 január hő.

Kaas Albert báró s. k.

az ÖLSZ. elnöke.

Egy édesanya halálára!

Csendesen!

Csituljanak el a fájó zokogások, hadd aludjék csendben az édes Anyátok! Csendesen sírjatok I

Megáldva hullottak rája a sirhantokll Ott a koporsóban csak a teste zárva, Lelke már az égnek csillag-útját járja, Csendesen sírjatok,

Nehogy zavarjátok, nehogy feíköltsétek! I Boldog, édes álmát nehogy elvegyétek I!

Csendesen sírjatok!

Nézzetek az égre:

Gyászos sötét éjben Mégis ott ragyognak ezer sugár fényben — Mintha a jó Isten drága szeme nézne Örök-tűz csillagok!

Csendesen sírjatok 11

Haliga csak: lelketek becsukott ajtaján

Égi kéz kopogtat:

Boldog az az ember, aki vándorútján Hűségben megmarad,

Mert azt fenn az égben Jutalmul ott várja A hű élet áldott, soha nem hervadó égi

[koronája 11

SCHÖCK GYULA.

madarak, Muci paripája, Cicke agara, Villám sólyma és Mióka cicája. Sírt, könyör- gött, esdekelt, de a gonosz testvér szive nem indult meg.

Már nagyon-nagyon türelmetlenkedett a burkus, háborúval is fenyegetődzött, amikor a lány testvérbátyja magához hivatta a fogatlan csoroszlyát, akit nemrégen nevezett ki a gonoszok tündére boszorkányé:

— Tégy valamit, hogy a vár kisasszonya a butkust szeresse, mert fejedet vétetem.

Az újonnan előlépett boszorkány megmutatta pudvás fogait:

— Ölesd meg a hegedőst, az tartja fogva húgod lelkét...

Éktelen haragra gyűlt a testvér. S aznap este a várkisasszony halálra rémülve látta, hogy a hegedőst a legborzasztóbb tömlöcpincébe hurcolják és hogy a hóhér vigyorogva élesiti hatalmas báróját.

Másnap lett volna a rémes kivégzés. A lányt féiholtan fektették fehér ágyára síró szolgálói. Mikor szemeit felnyitotta, sötét éj takarta a várat, a bagoly huhogott, a denevér nekirepíilt ablakának s a Nagy- somlau (Nagy8omlyó) felett egy csillag ragyogott. Felsóhajtott: — Te vagy a remény csillagom 1

Rettenetesen szenvedett a hegedős a tömlöcben. Térdig érő vízben tartotta Iá-