Harangszó, 1927
1927-09-11 / 37. szám
324 HARANCISZÖ. 1927. szeptember 11. lókot stb. ami évenként óriási ösz- szeget igényel. Azonkívül a 7 osztályban gondoskodni kell a hitoktatásról, ami szintén igen nagy költséget okoz. Hogy példával szolgáljunk, 1925-ben csak az emeletes nagy iskolaépület renoválása maga több mint 60 milliót igényelt, s ez így megy évről-évre. De ezen óriási iskolaterheken felül viseli a leánygyülekezet az ágfalvi lelkészi fizetés s az ágfalvi közös egyházi pénztár évi kiadásainak negyedrészét, az egyházkerületi összesített s esperességi járulékokat, s ez ismét igen tekintélyes összeg. Mivel az iskola fejlesztése is az egyház- község kötelessége, az utolsó iskola- építésből még mintegy 7000 pengő adóssága is van a gyülekezetnek, minek kamatja és törlesztése is sok gonddal jár s a nagy gyermekszaporulat mellett most már ismét az épület kibővítésére kell gondolnunk. Sopronbánfalvát okvetlen anyá- sítani kellene s a mostani lelkész hivatalba lépése első napjától erre törekszik, azonban az infláció az ezen célból két évtizeden át hangya- szorgalommal gyűjtött kb. 50.000 aranykoronát kitevő templomépítési és lelkészfizetési alapokat is elsöpörte s ezzel a megvalósulás felé közeledő tervet ismét visszavetette. A filia anyásításra önerejéből pedig képtelen, mivel a hívek az eddigi terheket is alig bírják, amelyeket a buzgók, ha nehezen is, de szívesen viselnek, míg az egyház iránt ellenséges érzelmüek évről évre hátralékban maradnak vele, mit közigazgatási úton sem lehet tőlük behajtani, egyrészt teljes vagyon- talanságuk, másrészt amiatt, mert ha az egyház főképen a mostani munka és keresetnélküli világban még végrehajtással is illetné őket, annak az egyházra nézve kiszámíthatatlan veszedelmes következménye lehetne. Az egyházias, de szintén szegény kisebbség pedig nem vállalhatja az anyásítással járó újabb terheket, miért is csak újabb tőkegyűjtéssel s annak gondos befektetésével érhetünk célhoz. Ezekben csak nagy vonásokban mutattunk rá ezen munkásgyülekezet különleges nehéz helyzetére, melyet ha nem akarjuk, hogy felboruljon benne az egyházi rend s hogy a nemes érzésüek ne veszítsék el bizalmukat, nem hagyhatunk figyelmen kívül. Hegyi beszéd. Föld savai vagytok. El ne feledjétek I Só nélkül mit sem ér, ízetlen az étek. Ha a só megromlik, nem való már másra: Minthogy széjjelszórják s tapadják a sárba. Világosságai vagytok e világnak. Nem lehet elrejtnl hegyen épült várat. A gyertyát sem szokták véka alá rejtni, Hanem illendő azt tartójába tenni. Hadd szórja a fényét kicsinek és nagynak, Mindeneknek, akik benn a házban vannak. Eképen ragyogjon a ti fényességtek, A rosszat irtsátok, a jót szeressétek. Lássák az emberek a világosságot S hálával dicsérjék mennyei Ayátok. * Nem jöttem én, hogy a törvényt eltöröljem, Hanem inkább, hogy azt megtartsam, betölt sem. Mert mondom tinéktek: ég és föld elmúlnak, De a nagy törvényből egy pont el nem múlhat. Ki a törvényt rontja s tanltja másképen: Az én országomban a legkisebb lészen. S valaki cselekszi a törvényt egészen: Az én országomban a legnagyoba lészen. Hogyha igazságtok — pogányok hívsága: Sohasem juthattok Atyám országába. * Kimondatott egykor ama régiekre: Ne ölj, mert aki öl, méltó Ítéletre I De én mondom: az is méltó gyehenárra, Ki ok nélkül rosszat mond embertársára. Ha oltárhoz viszed szived ajándékát S eszedbe jut: egy is haraggal gondol rád: Hagyd az oltár előtt dús ajándékodat... Menj el és békitsd meg felebarátodat. Azután jöjj vissza az oltár elébe: Úgy száll majd szívedbe boldog, áldott béke. * A régi időkben így szólt az ítélet: Szeresd barátodat s gyűlöld ellenségedI Én pedig ezt mondom, hirdetem tinéktek: Szeressétek azt is, aki ellenségtekl Áldjátok őket, kik titeket átkoznak, Jóval fizessetek a rosszakaróknak. Akik háborgatnak s kergetnek titeket: Érettük az égbe hő imát küldjétek. Legyetek fiai híven az Atyának, Aki az 0 napját feltámasztja rátok. Felhozza a napot jóknak, gonoszoknak S erőt ád igaznak, mint a hamisaknak. Legyen tökéletes éltetek, példátok: Amint tökéletes mennyei Atyátok. MAGISTER. LelkészYálasztás és a templom- szentelés negyedszázados jubile- nma Ózdon. Az ózdi egyházközség augusztus utolsó vasárnapján szokta megünnepelni az aratási hálaünnepet és a templomszentelés évfor- du'óját Ez évben a kettő3 ünnepnek az adott különösebb jelem őségét, hogy ezen a napon választotta meg a gyülekezet a lelki aratás új munkását a Túróczy Zoltán lemondásával megüresedett lelkészi állásra, s ekkor volt negyedszázados évfordulója a templom felszentelésének. Az ünnepélyen megjelent Nemes Károly hegyaljai esperes, Piatthy Mihály egyházmegyei másodfelügyelő, Wohaner Dezső egyházmegyei főjegyző az egyházmegye képviseletében. Eljött ez alkalomra a gyülekezet felügyelője, Zorkóczy Samu is, s a nagy szórványterü- letről is bejött a hívek sokasága. Az ünnepség bűubánattal kezdődött. Úrvacsorát osztott Túróczy Zoltán. Utána volt az aratási hálaünnep, melyen Máté 5.48—«5. alapján Bélák János tartotta az ünnepi beszédet Az istentisztelet végeztével volt a lelkészválasztó közgyűlés, melyen egyhangú lelkesedéssel Marcsek János tokaji lelkészt választotta meg az egyházközség. A közgyűlésen Zorkóczy Samu egyházfelügyelő emlékezettjmeg a templom felszentelésének negyedszázados jubileumáról a személyes emlékezés melegségével. Délután vallásos estély keretében volt a jubileumi ünnepség, amelyen Nemes Károly esperes III. Mózes 19. só-sí. alapján beszélt az igazi s állandó templomszentelésről, Túróczy Zoltán pedig „Az ózdi ev templom első negyedszázada“ cfmen tartott előadást. Az ünnepély áhítatát emelte Záhony János szóló énekével, s a Joób Sándor vezetése alatt álló Luther- Szövetségi vegyeskar és quartett. A gyülekezet könyörgését és háláját Bélák János és Bélák Sándor vitték az Úr elé imádságaikkal. Az új negyedszázad küszöbén új pásztort választó gyülekezeten legyen továbbra is Isten áldása. OLVASSUK A BIBLIÁT! Célegyenest előre 1 Szept. 12, Mi a cél ? I. Péter 1 . s—o. A keresztyén ember célja az üdvösség elnyerése. Az üdvösség az Istennél van s a hozzávezető út a Krisztus. Ez a cél a földi életet átható fénnyel ragyog az örökkévalóságban. Áthatja tehát az egész emberi életet A földön kezdődik, de az Isten örök világában van az igazi otthona. Akinek a Krisztus által az üdvösség elnyerése az életcélja, az az egész idejét e cél szolgálatában tölti. Az én életemnek is az üdvösség elnyerése a célja. Hogyan akarom azt elérni? Szept 13 Téves utakon. I. Timotheus 1 . is—« Pál nem res'eli bevallani, hogy korábban nem a Krisztus utain járt. Istenkáromló, üldöző, erőszakoskodó, hitetlen volt. Jött azonban a Krisztussal való találkozás s Pál a téves útról visszatért és hívő, türelmes, a keresztyénség terjesztője, az Isten alázatos gyermeke lett. Nakünk is ajánlatos az ige fényében megvizsgálni, nem téves úton járunk-e, és ha így van, akkor visszafordulni s az Istenhez közeledni. Szept. 14. Meg kell térni. Ezékiel 16. a, Márk 1 . 15. Sokan feleslegesnek tartják ezt a szót, illetőleg a jelentését. Mások félnek tőle és ezért nem foglalkoznak vele. Nem felesleges és nem félelmetes. A keresztyén élet kiinduló pontja kétségtelenül a megtérés; akik egyBzer e kapun átléptek, azok nem bánták meg, mert szépnek találták s boldogoknak érzik magukat utána. Ne véld feleslegesnek, mert szükséged van rá és ne félj tőle, mert mindig örömmel, boldoean fogsz rá visszagondolni. Szept. 15. Átértékelődés. Filipp? 3.7—8. Pál apostol mikor visszatekint a múltjára s látja miket tartott azelőtt kedveseknek, szépeknek, szenteknek, szinte elresteli magát önmaga elölt. „Amik egykor nyereségek valának,“ azokat kárnak Ítéli, amit értékesnek gondolt, azt most értéktelen „szemétnek“ mondja. Mennyire megváltoztak előtte a dolgok, mennyire átértékelődtek a fogalmak, új szint nyert az egész világ. Ezt a nagy változást az az élmény idézte elő, aminek a neve megtérés Szept. 16. Az átalakult élet. Galácía- beliekhez írott levél 2.20. Pál élete nemcsak irányt változtatott, hanem új erőkkel
