Harangszó, 1927

1927-09-04 / 36. szám

314

HARANÖS2Ö

{’iil. sueptember 4.

Nagy hatást keltett beszédével

D. Dr. Elért erlangeni tanár, aki „Az egységre való felhívás“ címen tartott beszédet: „Ha az igazságból vagyunk — úgy mondá —• engedünk hívásának. Tehát engedünk egységre való felhívásának is. Sőt, akkor egyek vagyunk a Krisztusban, vagy egyek az igazságban — ami ugyancsak azt jelenti. Mert Krisztus önmagát mondta az igazságnak.“

Az evangélikusok külön értekezletén báró Kaas Albert, az Országos Luther Szövetség elnöke szólalt fel magyar részről, ki rend- kivel figyelemre méltó beszédében többek között a következőket szegezte le irányelvül: „Az egység megteremtésének útján el kell menni addig a határig, ameddig az Augustána Confessió szerint vallott pozitív hitünk megengedi s eddig a határig minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk. De a pozitív hitet nem érinthetjük, mert ebben hiszünk és ezt tanítjuk. Ez az Uj-testámentum, amit az Úr adott nekünk, ez nem sajátunk, ez az örökségünk, ez az üdvösségünk !“

Morzsák

a kér. szövetségek budapesti nemzetközi konferenciájáról.

A gazdagok boldogsága.

A kapucinus barátok bécsi templomában 128 koporsó ran egymás mellett. Csupa Habsburg fekszik bennük. Az egyik koporsón koronás

koponya van, egy másikon pedig, az Erzsébet királynéén, hatalmas töviskorona. Úgy éreztem, mintha az a vigyorgó koponya azt mondaná: >A gazdagság s a hatalom sem ment meg a haláltól*. A töviskorona pedig arról beszél fájdalmasan, hogy a gazdagság és a hatalom sem ment meg a szenvedéstől. Nem tud a vagyon boldogságot adni. Nincs okunk irigykedni rájuk. (Modersohn.)

*

Mi a bűn és mi a botlás?

Van egy kis leányom, aki nagyon szeret az édes anyjának segíteni Mi kor egyszer ebédhez terített a feleségem, szintén segíteni akart az édes anyjának, nagy igyekezetében azonban eltört egy csészét. Ez botlás és nem bűn. A bűn mindig alulról, a gonosztól kapja az indítást, ép ezért a bűn nem bizonyos cselekedet, hanem bizonyos állapot. (Kroeker.)

#

A kereszt melyik oldalán állasz?

A praktikus amerikaiaknál sokszor láttam egy képet. Egy kereszt volt rajta. Közéje Róma 6. as verse volt frva. A kereszt baloldalán ez a része a versnek: »A bűa zsoldja a halál«. A jobboldalán pedig: »Isten kegyelmi ajándéka örök élet«. Alatta pedig hatalmas betűkkel ez a kérdés: >A keresztnek jobboldalán aílasz-e? — (Monsky.)

*

A váltság ára.

Nem szabad elfelejteni, hogy a megváltás nemcsak Jézusnak, hanem Istennek is sokba került. — Ott kellett egyszer állanom a flam halálos ágya mellett. Tudtam, hogy átmegy a dicsőségbe, hogy a legjobb kezekbe teszem le őt, mikor Jézusnak átadom mégis kimondhatatlan fájdalmas volt. Ekkor értettem meg, mit érezhetett Isten, mikor fiát a dicsőségből a gyalázatba, a szeretet világából a gyű- lölség földjére kellett leküldenie. — Szenvedni nagyon fájdalmas. Valakit szenvedni látni, akit szeretünk, még fájdalmasabb. Szenvedni látni s nem segíthetni rajta, ez a legnagyobb fájdalom. Ez volt az Isten fájdalma a váltság miatt. (Modersohn.)

*

Hogyan nézel mások halálára.

Verebek táncolnak, csiripelnek a kerítésen. Arra megy egy rakoncátlan gyerek, legummipuskázik egyet közülök. Szétrebben a veróbsereg, de egy perc múlva újra ott táncolnak és csiripelnek, mintha nem is lennének eggyel kevesebben s mintha nem is heverne alattuk a porban, akivel az elébb még együtt enyelegtek. — Megdöbbentő, hogy ily könnyen tér az ember is napirendre a más halála felett. (Szónyi)

*

Orvosság a halál ellen.

Azt mondják, hogy az lenne a világ legnagyobb jóltevője, aki a halál félelmétől szabadítaná meg az embert. Pedig egyszerű a megoldás. Még életünkben át kell lépnünk az örök életbei (Kecskeméthy.)

Matat a Haramtí Mártására!

Hagyjad az Urra a te utadat.

Irta: Szende Ernő. 2.

Ebéd után volt.

Palásthy Etelka, a papkisasszony ott ült a lugasban s egy oltárteritőn dolgozott. Már jóformán teljesen kész volt, csak még a felírás hímzése volt hátra. Szép nagy betűkkel volt rárajzolva a 37. zsoltár 5. verse: „Hagyjad az urra a te utadat, bízzál ő benne és ő megsegít.* Kétszer, háromszor is beleszurta a tűt Etelka az első betűbe, de újból csak kihúzta. Valahogy nem akart sikerülni az öltés s nem ment a dolog előre. Hát abba hagyta s újból a rajzolt betűket nézte s jó ideig eltűnődött rajta. Majd az ölébe ejtette a térítőt s meredten nézett maga elé. Tudja Isten, hol s merre jártak a gondolatai? Észre sem vette, hogy az apja lépett a lugasba s csak akkor rezzent fel, amikor az megszólalt.

— Te ugyan szorgalmasan készíted azt a térítőt Etelkám. Vagy éppen hogy pihentél?

A leány élénken kapott a szóba.

— Igen, jó apám, éppen hogy pihentem.

A lelkész odalépett a leányához.

— Hadd látom, mennyire vagy már?

Etelka ijedten kapta összébb a térítőt.

— Jaj édes apán ne nézzed meg.

Palásthy dévajkodni kezdett.

— Már most csak azért is megnézem. Hadd lássam.

Etelka összekapta a köténye két csűcs- kéjét s betakarta vele a ruhát.

— Ne nézd meg édes apám. inkább bevallom, hogy ma még semmit sem dolgoztam rajta.

A lelkész leült és megcsóválta a fejét.

— És miért nem dolgoztál rajta leányom?

A leány arcát halvány pir futotta át.

— Nem tudom. Igazán nem tudom magam sem az okát Bele-belekaptam, de nem ment a dolog Úgylátszik, ma nem akar sikerülni.

A lelkész két kézre fogta a leánya állát s úgy nézett a szeme közé.

— Bizonyosan máshol járt az eszed s nem a munkán. Azért nem ment a dolog. Szabad tudnom kis leány, hol kalandoztak a gondolatai?

Etelka lehunyta a szempilláit. Nem mert az atyja szeme közé nézni s hallgatott.

De az nem engedett.

— Hit megszólal az én kis madaram» hol repdesnek a gondolatai?

Etelka felvetette azokat a bársonyos pillákat és szép kék szemeit odaszegezte az apja jóságos arcára.

— Hát... hát... azokon a betűkön gondolkodtam.

A lelkész alig észrevehetően elmosolyodott.

— Vagyis inkább ezekből a betűkből összeszőtt bibliai mondáson gondolkodtál ?

A leányszemek hálás sugarat lövettek az apa felé.

• — Az az édes apám, azon.

De a lelkész nem állt meg, hanem folytatta tovább a vallatást.

— Vagyis nem annyira e mondáson, mint inkább azon járt az eszed, aki felkért e terítő elkészítésére, vagyis Rad- ványszky Jánoson. Nos, igazain van ? ■*

Etelka arca egyszerre biborszint öltött. Felugrott, hogy elszaladjon, de az apja nem engedte.

— Maradj csak Etelkám itt. Jól tudod, hogy mennyire szeretlek, hiszen te vagy egyetlen gyermekem, az én mindenem. Édesanyád itt hagyott már minket, elment a nyugalom örök tanyájára s onnan a