Harangszó, 1927
1927-08-28 / 35. szám
308 HARANQSZO. 1927. augusztus 28. egyház. 62 éve áll fenn és még nem juthatott abba a helyzetbe — épen erőtlenségénél, hívei szegénységénél fogva, hogy templomot építhessen. Egy egész nemzedék nőtt fel és öregedett meg anélkül, hogy tudná, mi az a templom. Egy elavult régi, alacsony, rozoga iskolában tartott istentiszteleten vesznek részt a hívek, mely rájuk nézve lelkileg építő hatással egyáltalában nincsen, nem is lehet. Méltán vágyakoznak tehát már lelki épülés leghathatósabb eszköze: a templom után. 50 éven át rakosgatták, gyűjtögették össze a nagyrészt munkásokból álló hívek keserves keresményük gyümölcsét és fordították a templomalap növelésére. 1914-ben már együtt is volt egy olyan összeg, mely elegendő lett volna egy templom felépítéséhez. De kiütött a háború. Nem fogott hozzá az egyház az építkezéshez, várta a békésebb, nyugodtabb idők bekövetkezését. Közben az akkori idők hazafias követelményeként hadi- kölcsönbe fektette templomalapja 3/i részét, 1/* része pedig, mint takaréki betét a hadikölcsön sorsára jutott: teljesen elértéktelenedett. 1926-ban újra kezdte a munkát, a gyűjtést. Hívei áldozatkészsége összehozott újból egy tekintélyes összeget, az építkezést illetőleg is megtette már az előkészületeket, de a rendelkezésre álló összeg megközelítőleg sem elegendő céljának eléréséhez. Belső forrásai teljesen kiapadtak, külső források után kutat, igyekszik megnyerni s a maga számára biztosítani a jólelkü, áldozatkész lelkek, testületek, intézetek és intézmények, többek között a „Gyámintézet“ támogatását és segítségét is. Az a remény táplálja, hogy azt el is fogja nyerhetni. Rothermere levele Raffay püspökhöz. London, The Daily Mail. 1927. augusztus 2. Főtisztelendő Dr. Raffay Sándor püspök urnák Budapest. Főtisztelendö Uram! A legszivélyesebben sietek Önnek köszönetét mondani leveléért. Semmi sem tett rám mélyebb benyomást, mint az a sok levél, amelyek mindegyike kifejezi a magyar népnek az igazság melletti helytállásában kifejtett, meg nem törhető egységességét és lelkesedését. Ezek a levelek úgy az egyes személyeknek, mint a politikai, vallásfelekezeti, ipari, társadalmi és tudományos rétegek minden sorából érkeztek. Meg vagyok győződve, hogy ezen egységességgel az önök reményeinek diadala biztosítva van és valóban nagyon hálás vagyok, hogyha ezen ügyben és egy jövendőbeli háború által okozandó katasztrófának elhárítása tárgyában én is valamit tehetek. Van szerencsém a legmélyebb tisztelettel köszönteni Rothermere. Világosság. Leszállt az éj. Fáradtan tért az élet pihenni csendben bús robot után s bár itt köröttem lámpák ezre égett, az éj csak állt, mint pásztor a pusztán. Hiába szórt a mámor izzó lángja a táncteremből hívó, csábos fényt,. . . hiába rezgett csillagok sugára, — maradt az éj, mi volt: koromsötét, Ha mágfya égne minden házon, tornyon és izzó nyelve nyalná az eget; ha áldozat-tűz gyúlna minden ormon, — az éj homálya akkor is temet. E földön itt, szemem bármerre nézzen, homáíy az úr, míg nem kél fel a nap ;... a földi tűz csak pisla láng az éjben: vesztett csatán mosolygó csonka rab. * A lángész is csak mécs világa köztünk; távol tőle sötét homály borong. Tudással, tettef bár az égig törjünk, Ezrek szívében mégis jaj szorong. Hiába álf előttem habzó serleg, Mögöttem egyre búg a bús nyomor, Csak vak homályban járnak itt a lelkek, míg gond és kétely üf az arcokon. De majd ha egyszer minden szív feltárul s a Názárethi íép be titkon ott, ha ember embert nem kerget, nem árui, az élet sem lesz többé bús robot. Akkor kihuny majd minden földi nagyság mécse. Magasból árad fényözön: egy rég megúnt, sárral dobott Igazság, egy Száműzött, ki újra ránk köszönt. S mi nézzük,... nézzük, mint még soha a Nappalt, mely felettünk felragyog [senki s egy tisztult Látás lesz, mi egyre zengi: „Világ Világossága én vagyok!" Magassy Sándor. A kínai kommunisták és a bubifrizura. A kínai kommunisták rendeletet adtak ki, mely szerint május 1-re minden 60 éven aluli nőnek bubifrizurára kell levágatnia a haját. Legalább is így fenyegetődznek. A veszprémi evangélikus leány- egyesület. Atig egy féléve alakul s kitűzött pro- grammját máris rendíthetetlenül viszi a cél felé. Vagyona, tökéje még mines, mindazonáltal kórházi missziója kapcsán már több gyógyultan távozó ev. beteg hittestvért tető- től-talpig felöltöztetett, két hiítestvérüket álláshoz juttatott; a családi békét istápolja, haragos testvéreket testvéri békecsókra kényszerit és Így tovább. Üdvös munkájuk mellett szórakoznak is. De szórakozásuk is céltudatos. Amikor kirándulnak, a csodás természet alkotójának a liszte'ete, imádása, egyben pedig a haza rögének a megismerése a cél. Rendkívül kedves ötlet, hogy kirándulásaikra a szomszédos városok ev. leányegyesületeit is meghívják. így találkoztak jún. 26 án a Czutia völgyben a pápai —, július 17-én a Kab-hegy csúcsán pedig a győri leányegyesülettel. Szervező erejük csodás; az első kiránduláson 54-en, a másodikon már mintegy 100-an tömörültek a kis tábor köré. Jelszavukhoz hiven: „Isten mindenek előtt és mindenekben“, az ajkai állomáson leszállva, mielőtt a Kab-hegyre indultak, istentiszteletre vonultak az ajkai ev. temp'omba, ahol Novák Rezső lelkész reggeli könyörgéssel erősítette meg a hittestvérek lelkét; Novák Rezsőné nagytisz- te'.etü asszony és Olga diakonissza testvér imája és a reggeli könyörgésben résztvevők erős hite pedig Istennek tetsző volt és jutalmazta is híveit, amidőn a köröskörül dúló égizivatarok és felhőszakadások közé ékelve, a Kab-hegy csúcsa felett egész napon át ragyogó napsugár és ennek fényében igazhivő keresztyén tábor dicsőítette a Mindenható hatalmát és nagyságát. — A Kab hegycsúcsán irredenta hazafias ünnepséget is tartott az egyesület szavalatokkal, az ajkacsingervölgyi bányász-zenekar közreműködésével. A Czuha-völgyben pedig Gömöry Károlyné a kirándulásokat szervező egyesületi elnök tartalmas beszédben ostorozta Trianon bűneit. — Július 6-án Herend világhíres porcellángyárát tekintették meg az egyesület tagjai agilis elnökük vezetése mellett. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Érdekes indokolással semmisített meg a királyi kúria végsőfokon egy szovjetházasságot. Egy állampénztári tisztviselő, mint orosz hadifogoly 1920 októberében Lebiazsa község anyakönyvi hivatalában szovjetházasságot kötött Pelogaja Stepanova orosz leánnyal, aki az anyakönyvi kivonat szerint férje családi nevét vehette fel. A tisztviselő hazatérve, szovjetfeleségét is elhozta Magyarországra, de 1922- ben összetűzött vele és a törvényszékhez benyújtott keresetében kimondatni kérte, hogy Pelagoja Stepanovával nem kötött jogérvényes házasságot. A kérelemnek úgy a törvényszék, mint a tábla helyt adott. A kúria most azzal utasította el a felülvizsgálati kérelmet, hogy miután az orosz
