Harangszó, 1927
1927-08-14 / 32-33. szám
292 HARANOSZO. 1927. augusztus 14. Sándor ügyvédet, a lajoskomáromi gyülekezet felügyelőjét egyházmegyei tiszti ügyésszé választották. A egyházai. gyámintézetnek Nagy Kálmán lelkész betegeskedése miatt történt lemondása folyán megüresedett egyházi elnöki — és néhai Lányi Sándor volt veszprémi gyűl. felügyelőnek halála folytán megüresedett világi elnöki tisztségeire Pdcza Ferenc si- kátori lelkészt és dr. Zauner Róbert veszprémi gyülekezeti felügyelőt választották meg. örOmmel és helyesléssel vették tudomásul, hogy az evangélikus püspök négy derék tanítót, kiváló érdemeikért, az »igazgató- tanító« cfmmel ruházott fel. (Ezek kOzOtt van Qálos Qyula veszprémi és Szende (Szombatb) Ernő lajoskomáromi tanító is.) Az egyes bizottságok elnökeinek jelentései során nyugdíj- és lelkész! korpótlék-ügyek- ben, államsegélyekre, egyházi bel- misszióra, az új népiskolai tantervre és tankönyvekre, a Luther-Társaságra stb. vonatkozóan hozott határozatokat a közgyűlés. Az egyházmegye közgyűlésével párhuzamosan az evang. papnék is tartottak konferenciát s azon az Evangélikus Papnék Országos Szövetségének alapszabály tervezetét, valamint az egyházmegyei belmissziól munkába való bekapcsolódást beszélték meg. Lelkészi jubileum Faráűon. A nemes farádi gyülekezet és annak filiái július 17-én meleg ünneplésben részesítették kedvelt lelkipásztorukat Hérints Lajos tb. esperest, apostoli munkásságának 40 éves évfordulója alkalmából. A régi, történelmi múlttal bíró templom e napon virágdíszt öltve, kicsinynek bizonyult. Százak ajakáról felhangzott buzgó énekek közt Mikolás Kálmán szilsárkány! lelkész olvasott szentirást és mondojt megható imát, Istentől áldást kérve az O szolgájának további munkás életére. Majd a jubiláló lelkész a szószékre lépve elmondta gyönyörű hitmélyitő alkalmi beszédét. (Kor. 1. II. í—ío.) Beszédjében rámutatott Pál apostolnak munkásságára, ki a megfeszített Krisztusnak evangéliomát nemcsak Judeának szűk határai és Isten kiválasztott népe közt, hanem Palesztina határain túl a pogány népeknek is hirdette. Majd rátért az evang. lelkész hivatására, mely hasonlóan nem lehet más, mint amit az apostol végzett. A szép beszéd mélységes hatást gyakorolt az ünneplő sokaságra. Az istentisztelet végeztével közgyűlés volt melyet Szillvássy Dénes egyházker. felügyelő nyitott meg, vázolva a nap jelentőségét. Utána Farád, Jobaháza, Csorna főgondnokaiból álló kü döttség hívta meg az ünnepelt lelkipásztort a közgyűlésbe. A belépő Hérints Lajost a hívek felállással köszöntötték, majd kezdetét vették az üdvözlések hosszú sorozata. Szilvássy Dénes ajándékul értékes aranyórát nyújtott át a farádi anya-, Koczor Ferenc tanító a jobaházai leánygyülekezet nevében emlékalbumot adott át. A csornai fiókegyház nevében dr. Nagy Károly üdvözölte szívből fakadó szavakkal. A gyülekezetek tanítói szeretetét vitéz Szijj Gyula fejezte ki. Dr. Ajkay Béla egyhm. felügyelő az egyházmegye; Mikolás Kálmán egvhm. e. jegyző a lelkészegyesület, dr. Ajkay István az egyhm. felügyelői; Czirák György tanító az egyhm. tanítóegyesülete, dr. Molnár Elemér főszolgabíró a járási közigazgatás nevében üdvözölték. Majd felolvasták Kapi Béla püspök üdvözlő levelét. Ugyancsak levélben üdvözölte az ünnepeltet Böjtös László vadosfai lelkész. Baán Rózsika tanulótársai nevében virágcsokorral kedveskedett a szeretett lelkipásztornak. Hérints Lajos főesperes meghatódottan válaszolt minden egyes beszédre, megköszönve azt a bizalmat, mely nem szűnt meg Farádon töltött 40 évi munkája után sem, hanem még inkább mélyült és erős- bödött. Luther hatalmas énekének felhangzása után a tisztelők végtelen száma kívánt ezután még istentől gazdag áldást az ősz lelkipásztor további életére. A megemlékezésnek e szép ünnepét sikerült bankett követte a lelkész és családja tiszteletére. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. „Magyarok I — ne bántalmazzátok egymást!“ E címen rendkívül érdekes cikket irt Hegedűs Lóránt a „ Magyar Protestánsok Lapja “ legutóbbi számába. A volt pénzügyminisztertöbbek között ezeket mondja: — Nem volt még soha olyan korszak Magyarországon, amikor a nemzet ily szörnyű mélyre dobatott volna. Soha még ilyen erővel nem dühöngött az erkölcstelenség és soha a fertő ellen nem harcoltak ilyen kevés erővel. Majd azt igazolja, hogy a protestánsok az idegen uralkodóház ellen küzdöttek és nem a nemzet jogai ellen. — Ellenfeleink — írja továbbá — azzal a váddal is előhozakodtak, hogy a reformáció hozta be hozzánk a káromkodást. Én erre azt felelem, hogy a protestantizmus nem lehet hibás abban, hogy az emberek káromkodnak. A káromkodás ugyanis még a régi pogánykorból származik. A német azt mondja: Donnerwetter I A mennydörgés Isten volt a pogány germánoknál. A malováról, majd a fődön a kardja. Vág, de most is csak a vállam csontjában recseg az éle. Elhomályosult a szemem előtt a fényes nappal. Most egy sikitásra eszmélkedetn. Nézek föl, hát a fehér lengyel lány fut a házbul a kozák felé. Az én angyalarcú álomtüneményem. Könnyesen nézek rá s aztán megint elájulok. Gondótam itt a halál, átma- sérozok a mennyei századba égi vitéznek. Soká vótam igy. Mikor nyitom a szemem, két búzavirág szem hajol hozzám könnyes nevetéssel. Az én fehér arcú lengyel lányom térdel mellettem s öleli a nyakam boldogan, ölelem én is félkarral, mer’ a másik sajog, vérzik. Körülöttünk a bajtársak örülnek, mosolyognak. Föleme'nek s visznek a házba. Azt gondolom, álom az egész, hát pillogok a lányra bámulva. Similja az orcám, hát ebbül tudom, hogy ébren vónék. Beszél hozzám a lány furcsa idegen nyelven, de értem a beszédjibül, hogy kedveskedik. Hát úgy vót, hogy amint a muszka hiába vagdosott felém, a Marija sírva, rémülten féltett engem a házbul. Oszt mikor a kozák majd agyon vágott, föragatta a söprűt a sarokbul, oszt mint egy dühös angyal rohant ki a házbul. Neki a muszkának. S vágta, verte sikitozva, sírva a muszkát, a lovát szemközt a söprűvel csak úgy porzott... Nevet a bíró jóízűen 8 én is mosolygok, kacagok vele. Elképzelem a jelenetet, ahogy porolja a lány a musrkát. Most befejezi a bíró. — A söprütül riadt meg a kozák, vagy a lány túl gondúla, hogy kisértet, ördögi ajzat, vagy csak a lova rettent meg a váratlan ellenségtől, nem tóm, de úgy eliramodott, hogy tizen se érték utói. Hát osz'.án engem sebesülten haltak a faluba, oszt mikor meggyógyútam elhoztam a Mariját ide. Az apja kaffogott miatta, de ő gyütt erővel. Így vót. Dél van, a szobába becsöng a kis harang a faluból. Valami jóleső érzés ömlik végig rajtam. Nem felejtem el soha, hogyan felemelt ennek az embernek a boldogságából áradó melegség. Bejön az asszony, nyomában a Jani gyerek. Mosolyog az asszony az urára, rám is melegen, barátságosan. Istenem, milyen boldogok is ezek. Zörög a tányér, a kés, kanál, villa az asztalon 8 bekerüldöz az asztalra az étel. Paprikás csirke szaga illatoz a szobában, erősre, paprikásra készítve, hogy ég a szájam széle. Nevet a biró szélesen, leikéből. Ránéz az asszonyra büszkén, boldogan. — Magyar asszony! — Ugy e Marija? — Derék asszony! Mosolyog a fehér asszony s rányilik a szeme az urára. Megérti, hogy róla volt szó előbb. — Magyár! magyár — igenli — ju zásszon, jani te meg vágy jú zember, derik zember, azir vertem muszkát. Máma is vernim, ha bántáná. No ezen megint kacagunk. Vége az ebédnek. Megköszönöm s jóleső érzéssel búcsúzom tőlük. — Adjon Isten sok szerencsét, biró uram továbbra is — köszönök az asszonyra célozva. Megértik. Érzem, hogy megnyertem szeretetöket, mert barátsággal kísérnek ki az utcára. E'köszönök, hallom, hogy az asszony szól a Jani gyereknek. — Ná Jáni, bá boci I szalutálj a jegyzé zúrnak mint mágyár huszér. És a Jani szalutál utánam. Nevet, mosolyog, él a nyár körülöttem, amint ballagok a másik községbe adót szedni. (vége.)
