Harangszó, 1927

1927-07-31 / 31. szám

If27. július 31 HARANOSZÖ. 285 lője Gombos Ernő 10, az egyház jelenlegi lelkésze 35 millió korona adományokkal járultak hozzá, hogy a templomot megmentsék a hívek­nek Istenimádásra. Ma már ismét teljes épségében áll a templom, mely hivatva van láthatólag is ki­fejezni, hogy ha kis számmal is, de ól e nagy róm. kath. vidéken az evang. hithűség, de teljesen tanácstalanul áll s csak Isten meg­segítő kegyelmében bízik az egyház vezetősége, hogy a templom építé­séből fennálló közel 60 millió ko­rona adósságát s ama kötelezett­ségét, hogy iskoláját, mely egyetlen eszköze, hogy híveit az utódokban is megtartsa egyházunknak, mely bizony szintén rossz állapotban van. miként és miből tartsa meg a jö­vendőnek, mikor hívei, kik a temp­lom építése alkalmából úgyis meg­hozták az erejüket messze megha­ladó áldozatkészséget, még emellett a szinte elviselhetetlenül nagy egy­házi adóteher viselésére vannak kényszerülve. Ez utóbbinak meg- világosítására szolgálhat talán az, hogy míg az évi legkisebb egyházi adó 180.000 korona, addig a leg­nagyobb 4,250.000 korona. OLVASSUK A BIBLiiAT! Milyen lehetett a levél írója ? Aug. 1. Apostoli egyén. Galata 1. í—24. Mily sokszor fogják ma rá valakire, hogy olyan, mint egy apostol. Az a kérdés, mi­lyen alapon. Három kelléke feltétlen van az apostoli egyéniségnek. Át kellett mennie határozott megtérésen és újjászületésen. Jézus Kiisztus váltság-halála alapján hir­deti az evangéliumot. Nem embereknek igyekszik tetszeni, hanem az Úrnak, aki szolgálatára a lelkészt elhívta. Nem ember­től —, nem emberek szerint —, nem em­bereknek —. Ezt találod a 10.n—is. v. Úgy hogy, ha nem ismernénk a levél fel­iratát, akkor is rájönnénk, hogy a levelet igazi apostoli egyéniség írta. Aug. 2. Az evangélium őre. Gál. 2. 1—21. Éles szeme volt a levélírónak De ne is menjen őrnek az. akinek nincsen éles sze­me. Az evangéliumnak is szüksége van őrökre. Jaj. ha elhomályosodik a hit jelentő­sége I Jaj, ha az önmagát értünk adó Isten Fia — valakinek nem elég az üdvösségről Az élesszemü emberek nem igen kellemes emberek. De az evangélium őre nemcsak kritizál, hanem a maga életében igyekszik felmutatni az evangélium boldogító erejét, míg magával ragadhat túláradó örömével: „Élek, többé nem én, hanem él bennem a Krisztus,* Ilyen őrré miért ne lehetnél ? Aug. 3. A törvény értékelője. Gál. 3.1-24 Mint megoldás — a törvény félretétetett. Megváltást nem nyújthat. Senki sem látta ezt oly tisztán, mint Pál, de azért senki sem tulajdonított a törvénynek nagyobb dicsőséget, mint aki azt írta, hogy az ne­künk Krisztusra vezérlő mesterünk. Mily gyönyörűen van ez kifejtve ebben a Luther számára legkedvesebb levélben 1 Nélküle ma sincs evangélium. Még az evangélium egyházaiban sem. Ha akarod, hogy hasson rád Jézus keresztje, enged, hogy a törvény szived összetörje. Aug. 4. Lelked hordozója. Gál. 3.26—4 20 Felállít igazságokat, meglát hibákat, meg­nevezi a gyógyszert, — de ezzel még nincsen vége. Hordozza is a lelkeket. Ha ezen nem tudsz elcsodálkozni, akkor nem tudod, mit jelent lelkeket hor­dozni. Restszivű, ingatag, makacs s mind­untalan gyenge, visszaeső lelkeket hordozni, — akiket újra meg újra megkísért a világ és múló kaprázat! Nem is a megtérést hirdatőkben van ma legnagyobb hiány, hanem hordozó lelkekben! Aug. 5. Az ige kihasználója. Gál. 4.21-31. Mennyire megbecsülte a régi igéket a levél írója. Nem éleselméjűsége tündököl e rész­ben, hanem az a hit, amellyel veszi az igét. Elgondolhatjuk ebből azt is, hogy aki má­sok számára így tudta megszólaltatni az igéket, mily nagyon ki tudta használni az á maga számára. Mikor világosságra, bá­torításra, erőre, hűségre van szükség, ki tudod-e aknázni egészen az igét? Aug. 6. Az emberi szív ismerője. Gál. 5.1- 26. Mennyire ismerte az emberi szívet, aki leleplezte, hogy még a kegyelmi aján­dékokból is mint tud csinálni magának zsák­mányt 1 Oroszlánszívű az ember, — sajnos nem a bátorság, hanem a ragadozó, élvező, kéikedó természet alapján. Ne gondold, hogy a te szíved kivétel. Abból sem jő ki jó Isten Lelkének gyümő'csei nélkül. Ami testtől született, test az. Aug. 7. Alvók ébresztője. Gál. 6.1—is. Aki átment a nagy lelki ébredésen, az tudja, hogy mily roppant erős ébresztésre van szüksége egy alvó léleknek. Még min­dig a te pénzedben bízol? Még mindig üzérkedsz a testeddel s gondolod, hogy a lélekből aratsz, ha vetni mindig csak a testnek vetsz is. Kárhozatba mégy, ha így folytatod Óh kérlek, fogad el a Jézus ke­resztjét egész lényed számára. Ne nyugodj addig, míg nem lettél új teremtéssé. Mily jó lesz akkor 1 Örülni fogsz és hálát adni, hogy volt egy neked szóló levél, melynek írója alvók ébresztője lehetett. Gáncs Aladár. * Jöjj Jézushoz! Aug. 8. Mert az Úr hív! János 7.37—38, Milyen nyomatékos, milyen szeretetteljes módon hív mindnyájunkat 1 Akik ünnepeket és vasárnapokat éltünk át, és még üresek maradtunk ... Akiknek szomjúsággal van tele a lelkünk s azt mégis elhanyagoljuk. Mielőtt végkép távoznánk a lehetőségektől, mielőtt késő lenne, — féltő és aggódó sze­retettel, kiáltva, e helyen is hív az Úr. Aug. 9. Mert hasztalan mennél máshoz I Apóst, cselek. 4.8—12 Aki ezen igét ol­vassa, többé nem mondhatja, hogy nem tudta, merre kell mennie. Bizonyára sok vezető kínálkozik; de az üdvösségre csak Egy vezet. Sok út csalogat, de az Életnek igazán csak egy útja van. Óh ne menj mel­lette el 1 Hozzá menj I És Nála maradj. Aug. 10 Mert Ö elfogad és ajándékával elhalmoz! János 6.35—40. Te sokszorta háládatlan és hűtlen gvermeke az Úrnak. — halljad a biztatást: Ő nem taszít el, ő nem vet ki! Ámbár Te gyakran megtagad­tad Ól, Ő körül vesz ajándékaival. A világ moslékjától beteg és veszni induló szivedet megtiszíiija, táplálja, megerősiti és elké­szíti az örök életre. Aug. 11. Kímélettel van a gyenge iránt. Máté 12. u—81. A világ a gyengét elnyomja. Az erős a maga önzésének kíméletlenségé­vel ellapos mindent, ami útjába kerül. Az Úr nem így 1 Ha csak pislogó hitet, egy-egy vágyakozó imát talál benned, — szeretettel ápolja, meghallgatásával növeli. De a mos­tani könyörület egykor kénytelen lesz he­lyet adni az Ítéletnek. Gyengéden hívogató Megváltód — csakhamar kérlelhetetlen biráddá lesz. Azért kérlek, siess Hozzá, Testvérem I Aug. 12. Mert az Ö szívén békességet találsz! Máté 11.27—80. Teher, fáradság: — óh, hányán vagytok, édes Testvéreim, akik ezek miatt nyögtök I Akik már szívtől szívhez mentetek panasszal telt szívvel. És hasztalan mentetek De ime, — Ő int nék- tek, hogy hozzá jöjjetek. Nem csalóka hí­vás ez, hanem azé az Orvosé, aki ismer Téged, aki jó! tudja fájdalmadat, és Akire, ha feltekintesz: az ő érted való engedel­mességére, érted vérző sebére. — attól meggyógyulsz. Aug. 13 Mert O a magáéit igazán meg­tartja! János 10.24—28. A földi élet útján sok búcsuzás szomorúja meg szívünket. Részben a földi élet körülményei viszik tőlünk távolba kedveseinket, részint a halál tép el egy szivet a másik után tőlünk. Óh, hányszor érezted már a magány sötét, bor­zalmas ürességét? Hányszor kerestél már szí/et, mely megértene s — nem volt kö­rülötted senki. Azért jöjj Ő hozzá 1 Az Ő kezéből, az Ő szíve mellől senki nem ra­gadhat ki. Ö tőle halál nem választhat el. Aug. 14. Mert csak így szólhat Néked utolsó hívása l Máté 25. 8i—84. Óh, ti em­berkék, akik megrémültök, mikor a felhők villáma lecsap, akik jajveszékelvc szaladtok az árvíz elől, — mi lesz egykor, ha minden összeomlik? Ha az Úr minden villámnál fényesebb dicsősége ragyog, amikor minden némává lesz, még halál sem lesz, hogy oda rohanj és felhangzik a szörnyű ítélet szava 1 Édes Testvérem, siess Hozzá, hogy ítélet előtt utolsó hívó szava Néked is szóljon. Mohr Henrik. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A budapesti református egyház presbytériuma elhatározta, hogy a nem rendes úrvacsoraosztás idején, vagyis karácsony, nagypéntek, husvét, pünkösd és a nyári aratási áldás kivételével, minden hónap, lehetőleg első vasárnapján, felváltva, más-más budapesti református templomban, nem közös kehelyből osztják az űr­vacsorát, hanem minden az Úr asz­tala elé járuló egyén egy külön kis kelyhet kap. A közöskelyhü úrvacsoraosztást a református egyház továbbra is fenn­tartja, mert az egyháznak sok híve van, aki amellett foglal állást, hogy közös kehelyből osszák az úrvacsorát, mert ex a közösség-érzetnek ha­tásosabb szimbóluma. Az újítás bevezetésének főleg az az oka, hogy a gyengédebb érzésű betegek nem akartak inni a közös kehelyből, ne­

Next

/
Thumbnails
Contents