Harangszó, 1927
1927-07-24 / 30. szám
If27. július 24 HARANQSZÖ. Wimmer Ágoston, felső lövői evatig. lelkész (1791—1863). \droly diósgyőri lelkész, esperes elnöklete alatt Miskolcon július 7-én ártották értekezletüket. Előbb a leleszi, azután az elnökségi értekezlet nent végbe. A lelkészi értekezleten rarga László abaujszántói és Ligeti Me sajókazai lelkészek hirdették az gét megragadó erővel. Utóbbi a fia- alon elhunyt derék kartárs, Weiszer írnő hernádvécsei lelkészről emléke- ett meg. »Milyen legyen a mi igehirdetésünk ?« cimen Duszik Lajos niskolci lelkész tartott eredeti gondo- atokban, meglátásokban gazdag szakelőadást. Vietórisz László az egy- lázvédelemről értekezett. Határozati avaslatát, mely szerint az ellenünk everzálist adót egyházunkból ki kell Írni, — az értekezlet egyhangúlag nagáévi tette. Végre-valahára hatá- ozottan kell fellépni az árulókkal nemben I... Az elnökségi értekezlet előkészítette tz aug. 3—4-én Diósgyőrött tartandó gyházmegyei közgyűlést, egyházmegyei felügyelő nagymérvű elfoglaltságára és az ő kérésére szükségesnek átja az egyházmegyei 11-od felügyelői Ulás betöltését, több fontos ügy után /ietórisz László diósgyőr-vasgyári iitoktató-lelkész, egyházmegyei jegyző dőadásában letárgyalta a lelkészvá- asztási szabályrendelet módosítására onatkozó javaslatokat, melyeket Tű- óczy Zoltán ózdi lelkész, egyháznegyei főjegyző szövegezett meg. Az egyházmegyei közgyűlés ünneplésben óhajtja részesíteni esperesét, Nemes Károlyt 40 évet meghaladó lelkészi szolgálati jubileuma és a III. o. polgári érdemkereszttel történt legfelsőbb kitüntetése alkalmából és tiltakozni készül a miskolci (menekült eperjesi) ev. jogakadémiának — egyes lapok hírei szerint — a kultuszkormány részéről állítólag tervbevett megszüntetése ellen Az értekezleten, melynek összehívását az agilis egyházmegyei felügyelő, Lichtenstein László szorgalmazta, az esperes és felügyelő megszívlelendő szavakkal serkentettek egyházépítő munkára. Értekezlet előtt azoknak a lelkésztestvéreknek, akik a székesfehérvári országos konferencián részt nem vehettek, Duszik Lajos kiszolgáltatta az Úr szent vacsoráját. Az értekezlet tagjait aztán magyaros házigazdái szívességgel az egyházmegyei felügyelő látta ebédre vendégeiül. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A varsói lapok olyan szörnyű esetről adnak hírt, hogy el sem hinné az ember, ha a rendőrség ki nem derítette volna a tényállást. Egy magasrangú katonatiszt neje a főváros egyik legforgalmasabb utcáján részvéttel figyelte, hogy a járókelők mindegyike bőségesen adakozik egy koldusasszonynak, akinek karján kein servesen sírt egy csecsemő. A gyeimek jobb szeme be volt kötve és egy pillanatra sem hagyta abba a fájdalmas nyöszörgést. A tiszt neje visszament a koldusnőhöz és résztvevőén tudakolta, hogy beteg-e a gyermek, mire a koldusasszony durván elutasította. Ez gyanút keltett a tiszt nejében, hirtelen lerántotta a csecsemő szeméről a köteléket s borzadva látta, hogy a gyermek jobb szeméből vér szivárog ki. A kendő alatt egy fél dióhéjban nagy pók volt odakötve a csecsemő jobb szemére és a pók berágta magát a szembe. Nagy tömeg gyűlt oda és mikor a tiszt felesége elborzadva beszélte a közelállóknak, hogy mi történt, az emberek agyon akarták verni a koldusasszonyt. A lelketlen anya a rendőrségen megvallotta, hogy azért kötötte a pókot a gyermek szemére, mert így folyton sírt és a keserves sírással adakozásra bírta a járókelőket. Ez a koldusasszony valóban megérdemelné, hogy malomkövet kössenek a nyakára s a tenger mélységébe vessék. Reggel... Mint az őszi barack rózsaszín virága Borul rá a hajnal az alvó világra S behinti, teríti csillogással, fénnyel És a szellő szárnyán illatot visz széjjel S amire felserken a dolgozó ember, Madárdal f ogadja s gyönyörűszép reggel S ha az éji álom kedves is volt neki A mosolygó reggel jobb kedvre deríti. Szétnéz maga körül, feltekint az égre. Szíve boldogsággal, örömmel telik be. Lelke hálát érez a nagy Isten iránt S alázatos szívvel mond hangtalan imát. Leborulok én is, ó Uram, előtted. Kinyitom, kitárom szivemet, telkemet. Fogadd el, ó kérlek, hálaáldozatom! Végy kegyedbe Atyám újra ez új napon I Szent kezed emelt fel, ha csüggedni kezdtem Búm örömre fordult, őrködtél felettem. De kihez is mennék Uram, ha nem hozzád?! 0, kérlek, ne vess meg, fordítsd felém orcád! A szép fényes napot az égre Te hozod, Te teremtél mindent: virágot, harmatot. Szivembe a hálát Te oltottad bele, Tégedet dicsérlek Élet, Eszme, Ige! KRISTÓF KÁLMÁN. Az újcsanálosi tanító ünneplése. Megható, bensőséges ünneplésben részesítette az újcsanálosi evang. gyülekezet nyugalomba vonuló tanítóját Nagy Pált, aki 35 évi hűséges munkálkodás után nyugalomba vonult. Az utolsó évzáró vizsga alkalmából nemcsak az egyház tagjai, de a testvér egyház hívei is szép számmal jelentek meg, azonkívül az egyházmegye részéről is többen vettek részt
