Harangszó, 1927

1927-07-24 / 30. szám

XVIII. évfolyam.

1927. július 24.

30. szám.

Alapította

KAPI BÉLA

1910-ben. Laptulajdonoa:

I Dllilttll LltllBr-StOT9tlí|.

la Oraaágoa Lather-BaBTel- ■ég hivatalon lapja.

Kéniratok, alófiaotéal dijak én reklamációk a HARANGSZO aaerkeaatd- kladóhlratalának Saentgotthárdra (Vaavm.) küldendők.

Klófizetést elfogad minden evang. lelkésa éa tanító.

Megjelenít minden vasárnap.

9

Ezer áldást ki harmatos rám? Te egyedül jó Istenem.

KaarktaaU-kladó hivatal:

szentqotthArd.

Vas vármegye.

rtókkladAhlvatal .Luther-Táraaaág* könyv- kereakediae Badapent,

VIII., Saentldrélyl-u. Il/a.

1 „HABANG8Z0“ előüaetéal ára: negyedévre

1 P 28 f (16.000 korona). Félévre 2 P 40 t (30.000 K). Caoportoa küldéaael 10*/v-oa kedveamény. Amerikába egéax évre I dollár; aa utódállamokba >/i évre 1 P 60 f (20.000 K).

Méltóságunk.

Római 1. 6. íi. „Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.“

E

gy királyfinak egészen másként kell élni, mint egy vándorlegénynek, mert a királyfit kötelezi származása, magas méltósága. — A keresztyéneknek különb életet kell folytatni, mint a pogányoknak. Minékünk is örökösen gondolni kell a keresztyén embernek Isten kegyelméből kapott magas méltóságára. Ez a méltóság pedig kötelez ! Kötelez arra, hogy olyan életet folytassunk, amely méltóságunknak megfelel. És mi másban állhatna ez a nemes, igaz előkelő élet, mint hogy a jó után törekszünk minden erőnkkel, a bűneinket pedig legyőzzük, elhagyjuk!... Erre az erkölcsi tökéletesedésre, életünk megszentelésére, minden nemesre és jóra, szeretetre, igazságra, becsületességre, a Krisztus követésére utánzására — minderre kötelez bennünk magas méltóságunk, kötelez a szent keresztség, amelynek harmata a fejünkre hullott.

De hát sikerül-e ilyen megszentelt életet folytatni, sok benső harc és önmagunk ellen vívott küzdelem nélkül?,.. Sikerül-e megrögzött szenvedélyeinket és kívánságainkat megtörni; hibáinkat, bűneinket gyökeresen kiirtani szegény szívünkből ? Hisz az emberi szív szántóföldjén egyre nő, mindjobban sűrűsödik ezerféle bűnnek dudvája! ... Nos, az igazi keresztyén életnek, a Krisztusnak odaszentelt életnek egyik főfeladata éppen az, hogy a bűnnek ezeket a felburjánzó dudváit szakadatlanul irtsa s ebben a nehéz munkában sohase

fáradjon meg!... Meg kell vívni ezt a harcot megrögzött bűneinkkel s szenvedélyeinkkel, meg kell vívni — egész a győzelemig!....

„Boldog, aki híven hareol S a harcban állhatatos;

Testnek, vérnek meg nem hódol,

Sőt abban íoglalatos,

Ami lelki nyugtot ád S ott talál dicsőbb hazát,

R

ettenetes orkán dühöng a tengeren. A hatalmába került hajó fedélzetén egy matróz áll őrt. A korlátba kapaszkodik, hogy a vihar vagy a hullámok le ne sodorják. Sapkája elrepült, letépte a vihar, amely a ruháját is kikezdte. A hullámok már bőrig áztatták, didereg a hideg víztől, melyet a vihar még hidegi obre fagyaszt. Az orkán egyre ostromolja a szerencsétlen embert, a hullámok is folyton újabb és úja ob rohammal támadnak rája. A sze: védés elbágyasztja, az ellenállás gyengíti s életkedve fogytán van. IJgy érzi, jobb lenne érzéketlenül, holtan hánykolódni a hullámokon, mint itt a födélzeten küzdeni az életért, mely eddig csak szenvedést, fájdalmat okozott neki. A tenger áldozatai nyújtogatják már feléje csontkarjaikat. Hívják, csalogatják ... De ebben a válságos pillanatban a Gondviselő egyszerre az otthonmaradottakat juttatja eszébe. Mi lesz a feleségével és két apró gyermekével ?... Felülkerekedik benne az életösztön. Neki élnie kell, mert van életcélja, van élettartalma. A „kiért?“ és a „miért?“ észretéríti az életúnt embert és felrázza tespedéséből az elalélt lelket. S e gyarló ember, aki csak valamikor, réges-régen, még gyerHol csalódás, gond viharja Örömünket nem zavarja.

Csak a bűntől őrizkedjél,

Nézz Jézus példájára;

Csak a jóban serénykedjél,

Lépj az élet útjára;

Vedd a lélek fegyverét,

Imádságot és igét,

így jutsz bizton győzelemre

S égi pálma száll fejedre 1“

Ámen. *

mekkorában imádkozott, e siralmas és kétségbeejtő helyzetében most Istenhez fordul segedelemért... Az Istenbe vetett bizalom erőt nyújt neki, a hit, remény és a szeretet kitartásra serkenti. Minden erejét összeszedve, görcsösen kapaszkodik bele a korlátba s alázatos szívvel, de erős lélekkel tovább tűri az orkán és a hullámok támadásait. Míg végre észreveszi, hogy a vihar kezd elülni, a hullámok kezdenek megszelídülni. Utóbb aztán a vihar egészen elcsendesül s a hullámok is szépen elsimulnak. A nap kisüt s ő, aki nem szökött meg gyáván a szenvedések elől, hanem bátran szembeszállt a viharral és a hullámokkal, most Isten áldásában részesül. Viszontlátva szeretteit, több melegséggel övezi őket körül, fokozottabb éberséggel őrködik fölöttük és nagyobb buzgalommal gondoskodik róluk. Öröm és boldogság lakozik most abban a kedves hajlékban, ahol nemrég testileg és lelkileg sokat szenvedtek az apa istentelen élete miatt.. .

*

Péter és Pál minden különösebb ok nélkül már régóta haragban vannak és kerülik egymást. Az ellenségeskedést köztük egy rosszindulatú, ravasz és haszonleső emKét kép az életből.

Irta: Javornitzky Dezső.