Harangszó, 1927
1927-07-17 / 29. szám
246 HAR AN ÜSZŐ. 1927. július 17 mondott köszönetét a főispánnak, akit kértek, hogy köszönetüket tolmácsolja felsőbb helyen. Mindkét kitüntetett nagy hatást keltő szavakban hangoztatta a felekezeti béke ápolásának szükségességét. Énekes János prelátus utalt arra a hidra, amelynek Pannonhalmát Debrecennel kell összekötni és amelynek megépítését a Kormányzó Őfőméltósága hangoztatta. Mindig ennek a hídnak munkásai között volt és a jövőben is ott lesz. Élet-halál harcot vívó gyülekezetek. Gyámintézet oltalmát kereső egyházközségek és intézmények, Evangélikus Szeretetház Győrött. Néhai Martiny Julia végrendeletében a győri egyházközségnek hagyományozta családi házát. Az egyházközség 1883-ban Luther Márton születése 400 éves jubileuma alkalmával elhatározta, hogy azt szegény- és árvaintézetnek rendezi be s 1885-ben meg is nyitotta. Itt gondozták az egyházközség szegényeit és árváit 1911-ig, mikor Bálint Mihály presbiter 60.000 aranykoronás adományával és a gyülekezet áldozatkészségéből felállította a Rába melletti nagy telken a mostani Szeretetházat. A kétemeletes ház úgy épült, hogy alkalmas legyen többféle belmissziói intézmény befogadására. Van benne leányinterRz örökség. Irta: Szende (Szombath) Ernő. Hajnalodon. A táncmulatságból egyenkint szállingóztak hazafelé a párok. Az utolsók között volt István. Támolyogva ment haza, ahol az anyja halottas ágya várta.---------------* I stván a temetés után sem javult meg. Sőt csak duhalyabb, korhelyebb lett. A gazdaságával mitsem törődött s hogy semmi gondja ne legyen vele, eladta az állatokat, a földeket meg bérbeadta. Persze, a pénze sohse volt elég. Hát csak csinálta egyre- másra az adósságokat s rövid egy év alatt az ö birtokából már semmi sem volt az övé. Most aztán a húgát kezdte gyötörni. Azt akarta, hogy az ő birtokából egy-két holdat írasson az ö nevére vagy engedje meg, hogy pénzt vehessen fel rá. Szegény leánynak gyötrelem volt az élete bátyja mellett. S mit tehetett ellene. Végre is beleegyezett, hogy néhány száz pengőt felvehet a birtokra, de azzal a feltétellel, hogy a jobb útra tér, állatokat vesz, megházasodik s a földeken gazdálkodni fog. A férfi mindent Ígért, csakhogy a beleegyezést megkaphassa. nitus 25 tanuló számára, melyben a helybeli állami iskolákba járó serdülő leánykák részesülnek teljes ellátásban, gondos felügyeletben és vallásos nevelésben. Rendelkezésre áll néhány szoba olyan magános ürmöknek, akiknek hozzátartozóik nincsenek, de az ellátásért fizetni tudnak. Ingyenes menház is a Szeretetház olyan elagott nőknek, akik munkaképtelenek s egyedülállók. Árvaházába elsősorban győri, de ha van hely, vidéki gyermekeket is felvesz s addig gondosan nevel, míg kenyérkereső pályára adhatja őket. Az 1926. év szeptember havában pedig Evangélikus Diakonisszaképzö Intézetet állított fel, egyelőre 6 növendékkel. A növendékek elméleti és gyakorlati kiképzését egy lelkész, két tapasztalt diakonissza-nővér és egy orvos végzik. A betegápolásban való gyakorlatot kórházban sajátítják el. Költségelőirányzata az 1927- dik évre: Bevétel: Ingatlanokból 51 P. Kamatokból 272 P. Egyház- községi pénztárból 1000 P. Önkéntes adományokból 2000 P. — Kiadás: Épületfentartás, élelmezés 4400 P. Tehát hiány 1077 P. Apostag. Valószínűleg a XVIII. század elején, talán 1714—15-ben keletkezett. A gyülekezet fennállása óta jelenleg a 13-ik lelkész hirdeti az Isten igéjét az 1827-ben újjáépített templomban. Az egyház 1910-ben megújította lelkészlakot, 1914-ben 2 tantermes és 1 tanítólakos szép Amint aztán kézhez kapta a meghatalmazást, másnap nyomtalanul eltűnt s nem is került többé soha elő. De pár hónap múlva megtudta a leány, hogy a birtokra oly sok pénzt vett fel a bátyja, hogy jókelvén az már nem is az övé. Szegény leány, mikor a hírt meghallotta, odarogyott az ágyára és jól kisírta magát. Aztán elővette az egyetlen megmaradt örökségét, azt a nagy bibliát, kikereste Jób történetét s olvasta, olvasta, mig a szeme is tele lett könnyel. * A magára maradt árvát mindenki sajnálta a faluban. De legjobb szívvel volt hozzá Kardos Sándor, egy talpig becsületes, dolgos, jóravaló legény. Ez is árva volt. Senkije és semmije nem volt, csak a két dolgos keze. Megkérte Katit és szép csendben megesküdtek. Kardos odaköltözött a házba, ami még Katié volt. Mása annak se volt, csak az öreg nagybetűs bibliája. Az volt a hozománya.------K ardos napszámba járt. Korán kelt, későn jött. A vacsora alatt elbeszélgettek. Aztán elővette Kati a bibliát s fennhangon olvasni kezdte. S bár Sándor egy szót se értett belőle, mégis áhitatos csendben hallgatta a felesége szavát. Az meg egy-egy rész után megpihent 8 elmondta magyarul Sániskolaépületet építtetett, 1921-ben az elrekvirált harangok helyére 2 új harangot szerzett, 1924-ben a leégett II. sz. tanítólak helyén modern, új tanítólakot építtetett. Az 1100 lelket számláló gyülekezet adófizetői rendes egyházi adó címén páronként 8 p. 70 fillért, 50 liter rozsot fizetnek s az egyenes áll. adó 20—25°/o-át. A több kedvező jelenséggel szemben aggasztó tünet az egyház életében, hogy az utóbbi két évben a születések száma a halálozási számok alá került. Szórványai: Dunavecse, Szalkszentmárton, Tass, Kunszentmiklós, Dab, Dömsőd. Egyházmegyei közgyűlések. Kemenesaljái egyházmegye. A kemenesaljai egyházmegye f. évi közgyűlését június hó 29 én tartotta Ostffyasszonyfán, ebben az ősi nagy- multu gyülekezetben, az egész kemenesaljai egyházmegye tulajdonképpeni »anyagyülekezetében c. Itt jöttek össze az egyházmegye kiküldöttei, hogy templomszentelésének 10-ik évfordulóját ünnepló ostffyasszonyfai gyülekezet jubileumi örömében az egyházmegye is részt vegyen. Ke^s olyan népes gyűlése volt az egyházmegyének. mint ez; a gyülekezetből nemcsak a hivatalos kiküldöttek, hanem az érdeklődők is igen szép számmal jelentek meg. Csak az váltott ki őszinte sajnálkozást, hogy az egyházmegye érdemes esperese, Varga dórnak, hogy mit olvasott. így aztán megértette azt Sándor is. Így teltek-múltak a hónapok szép családi békességben. Egy este Katit nem találta odahaza. A vacsora sem volt készen, hát tett-vett egyet- mást Sándor a ház körül s aztán bement a szobába. Az asztalon ott feküdt a biblia. Sándor felnyitotta s mindjárt az első lapját kezdte betüzgetni. A legalsó sorhoz ért. Valami nevet olvasott ott s utána ezt az évszámot: 1556. Szeget ütött a fejébe ez a régi évszám és sokáig eltűnődött rajta. Közben hazajött Kati is, elkészítette a vacsorát s akkor Sándor előhozta azt az évszámot. A felesége megmagyarázta, hogy az azt jelenti, hogy Lipcsében 1556-ban nyomtatták. Sándor elgondolkodott a dolgon, sőt még éjjel is azzal foglalkozott. Reggel azt mondta a feleségének. — Te Katám, mondanék én valamit. — Mondd csak Sándor. — Én úgy hiszem, ez a könyv valami ritka régiség. Jó volna, ha átmennél vele a tisztelendő úrhoz, mit szól hozzá? Az asszony beleegyezett. (Folytatjuk.)