Harangszó, 1927

1927-07-10 / 28. szám

240 HARANGSZÖ, 1*27. július 10. munkája a krisztusi szeretetnek és altruizmusnak rávetődő fényében, amely újra felragyog valahányszor egy hívő lélek elhelyezi a maga épületkövét a krisztusi kultúra je­gyében felépülő társadalom funda- mentomára. OLVASSUK A BIBLSÁTI János. Júl. 18. Válaszúton. János 1.30—43. A történetben meg nem nevezett másik tanít­vány maga János. Annyira emlékezetében áll még ez a találkozás, hogy még az idő­pontot is teljesen pontosan tudja. Oly pon­tosan, amily pontosan az ember a születése időpontját tudja. A Jézussal való találkozás tényleg születési időpont, még pedig az újjászületésé. Ott kezdődik az ember élete, ahol Jézussal találkozott. Pál is csak sze­métnek tekinti a damaskusi találkozás előtt való életét. Találkoztam-e már én Jézussal igazán, komolyan s új élet lett-e ennek a találkozásnak a következménye? Júl. 19. A régi indulatos ember. Lukács 9.51—56. Nincs feljegyezve semmi Jánosnak a Jézussal való találkozás előtti életéről, de az új emberen is felfedezhető a régi János egy pár vonása. Ez a történet rávi­lágít arra, hogy milyen indulatos ember lehetett János. Nem hiába kapta Jézustól ezt a nevet: Boanerges: mennydörgés fia. Amikor úgy érezzük, hogy kegyetlenül bán­nak az emberek velünk, amikor sérelmek, meg nem értés elkeserítenek, amikor el akar önteni az indulat árja, halljuk meg Jézus csittitó szavát: „Nem tudjátok mi- némü lélek van ti bennetek I* Júl. 20. A régi nagyravágyó ember. Márk IO.35—37. A tanítványok abban a tévhitben éltek, hogy Jézus Dávid megüresedett trónu­sába fog ülni s ők legalább is valami mi- niszterfélék lesznek az új birodalomban. Sokszor vitatkoztak azon együavűen, hogy ki lesz a nagyobb majd köztük? Jánosban oly fékezhétetlenül dühöngött az ambíció, hogy ő akart a legnagyobb lenni. Céljának elérésében egyáltalán nincs tekintettel má­sok érzékenységére, kíméletlenül s ravaszul tör a célja felé. Minden emberben van ki- sebb-nagyobb nagyravágyás. Milyen van én bennem? Júl. 21. A régi öntelt ember. Márk 10. 38—41. A nagyravágyó emberek azért vágy­nak nagyobbra, mert nagyon el vannak telve magukkal. Az emberi jellemvonások között ez az egyik legellenszenvesebb. Az öntelt, gőgös ember látása egyenesen ki­hívja ezt az ellenszenvet. János is mindenre képesnek érzi magát. Nem csoda, hogy ez az önteltség kihívja a többiek haragját. Hogyan gondolkodom én a képességeim felől s hogyan gondolkodnak róla mások? Júl. 22. A régi szűkkeblű ember. Luk. 9.49—50. Minden öntelt ember szűk látó­körű. Nem néz szét a világban, ezért hiszi, hogy ő a legkiválóbb í mb r. Azt hiszi, hogy csak az a gondolkodás helyes, ahogy ó gondolkozik, az a viselkedés jó, ahogy ő viselkedik. Uniformizálni szeretné az em­bereket a maga képére és hasonlatosságára. János is azt hiszi, hogy csak az lehet Jézus tanítványa, aki vele jár. Monopolizálni akarja a keresztyénsécet. Mennyi van ben­nem ebből a szűk látókörű ítélkezésből? Júl. 23. Az új szelíd János. I. János 4. 7—si. Figyeljük meg, hogyan ir János a szeretetről I Milyen kérlelhetetlen követke­zetességgel állítja oda, mint az Isten iránt való szeretetnek bizonyítékát és következ­ményét. Lám, ilyenné nevelte a régi indu­latos, nagyravágyásában, önteltségében s szükkeb!őségében másokkal nem törödő Jánost a Jézus iskolája ! Mégis csak válasz­út volt az ö számára a Jézussal való talál­kozás. Júl. 24. Az új alázatos János. János 19.36. Bizonnyal voltak Jánosnak oly tu­lajdonságai és képességei, melyek némi jogalapot adtak neki az önteltségre és nagyravágyásra. Az azonban bizonyos, hogy Jézus mellett csak szaporodott áz ily tu­lajdonságainak száma. ,0 lett Jézus legbi­zalmasabb tanítványa. Ő volt hozzá a leg­hűségesebb. A keresztfa alatt egyedül ö tartott ki... és mégis sehol sem találjuk a régi embert benne. Ennek legerősebb bizonyítéka az, hogy még a nevét sem Írja le már. Csak annyit ir magáról, ahol már nem lehet elkerülni: az a tanítvány, akit Jézus szeret. Legyőzte a nagyravágyó, ön­telt s szűkkeblű ember legnagyobb kísér­tését. Nem beszél többé önmagáról. Milyen csodás hatalma van Jézusnak az emberi leiken 1 Túróczy Zoltán. Élet-halál harcot vívó gyülekezetek. Gyámintézet oltalma alatt álló egyházközségele. Zalaegerszeg. A gyülekezet létszáma 1926 év végével körülbelül 650 lélek, a többi nagyrészt nagy távolságokban szétszórva kb. 40 ezer róm. kath. között a szórványokban él. Ezen nagy szórványterületen élő hívek lelki gondozása úgy a lelkész, mint a gyülekezetre nézve nagy áldo­zatokkal jár. A központban élő hí­vek nagy része hivatalnokokból és kisebb iparosokból áll, kik a még mindig érezhető súlyos viszo­nyok között önmagukat és család­jukat csak nagy küzködés árán tudják fenntartani. Dacára ennek saját papiak épí­tését kellett elhatározniok, mert az itteni lakáshiány miatt, ha a leg­közelebbi jövőben a lakások fel­szabadulnak, a lelkész könnyen lakás nélkül maradna. Még ez év­ben a gyülekezet megkezdeni kí­vánja a körülbelül 500 millió koro­nába kerülő papiak építését, de erre a célra anyagi erejének vég­sőkig való megfeszítésével ennek az összegnek csak mintegy felét tudta összehozni. További áldoza­tokra pedig már nem képes. Miután az építkezés most már a megvalósulás stádiumában van, a még hiányzó összeg előteremté­sére külső segítségre és támoga­tásra van szükség. Somogydöröcske. 1878-ban nagy földcsúszamlás volt a községben és a templom szinte kettévált. Az egyházközség nem volt akkor olyan helyzetben, hogy a megrongált templomát tel­jesen megrenoválhassa. Hosszú idők folytán a templom oly rossz karba került, hogy életveszélyes volt a benne való megmaradás. 1926 május havában végre a hit­község a főbíró intésére elhatározta temploma rendbehozását. Kiírta a pályázatot és 175 millióért kiadta Takács Lajos kaposvári építőmes­ternek. A templom renoválása közben nagy szerencsétlenség for­dult elő; az egész tető megindult és magával rántotta a templom tégla-boltívét, amelyet már csak az összehúzó gerendák, vaskapcsok tartottak. így az egyházközség egy újabb teher előtt állott. Az egész tetőt és boltívet le kellett szedni és teljesen újjal pótolni. Az egész templom renoválási költsége 330 millió koronába került. Isten ke­gyelméből, híveknek a templom iránti szeretetéből a kivetett ösz- szegnek 75°/o befolyt, kb. 64 mil­lió korona az egyházközség adós­sága. 1926 nov. 21-én avatták fel újból a templomot. Sátoraljaújhely. 1893-ban lett önálló missziói jel­legű egyházközséggé, ámbár refor­máció korabeli alapítás. Lélekszáma helyben 430, Sárospatakon 70; ezenkívül a szórványban még 100 lélek. Adózó tagjainak száma 150 —160. Ingatlanai: imaház, egy ódon lelkészlak és egy kis bérház (1 bérlővel), ezenkívül egy puszta telek (házhely). Jövedelmező tőkéje semmi sincs. Költségvetési hiánya 1926-ban 20 millió (1600 P) volt, mely legnagyobb részében segé­lyekből nyert fedezetet. A hívek terhe nagy; adókivetés 1926-ra 30 millió (2400 P) volt. Súlyos teen­dők várnak hamarosan rá. Imahá­zának fala 1924-ben földrengés következtében az északi oldalon megrepedt s ennek következtében homlokzata kifelé nyomódik. Helyre- állítása igen költséges lesz és most már halaszthatatlan, mert a repe­dés veszélyessé válik. Kénytelen az egyházközség új lelkészlak építé­sével is sürgősen foglalkozni, mert a régi, orvosok megállapítása szerint az egészségre feltétlen veszélyes, amit a lelkész családja szomorúan bizonyít. Eddig, kivált háború előtt

Next

/
Thumbnails
Contents