Harangszó, 1927

1927-06-19 / 25. szám

If 27. ] it ni in 19 HARANOSZÓ. 217 Esti fohász. Száll a lelkem égbe Fel, á^ifaf szárnyán... T éged éhajl, T éged, T éged, isteni bárány... Nyújtsd ki felettem őrző Rezed, Maradj celem, maradj celem, meri már be­izen! szerelmeddel [séléledelh fiarelj ál engem ez éjjel! Éjszaka árnya, Mintha szellemszárnyen szállna, Rám bérül ellenállhatatlanul . . . ßün éjszakája így lér üdoem nappalára S gyenge erem elé'lle oisszalánlerul. <^sai Yeled egy üli, csak ha Te céléra jössz [az éjbe, ^sak Yeled együll lépdelek újra szép nap- üézus Rád bizem magam... [siilésbe! £égy bizedalmam, nyugalmam... Ámen. HERING JÁNOS. Jubileumi ünnepség Körmenden. A körmendi ev. összgyülekezet meleg ünneplésben részesítette szeretett lelkipász­torát: Zongor Béla esperest, 10 évi körmendi lelkészi működése alkalmából. Pünkösd hétfőn a nőegylet kitűnő elnökének: Lukáts Áipádnénak vezetésével a nő- és leány­egylet tagjai feldíszítették a gyülekezeti ház nagytermet. A délelőtti istenitisztelet után a közönség a nagyterembe vonult, hová az ünnepeltet a presbitérium tagjaiból alakult küldőt ség hívta meg. A belépéskor fel­hangzó éljen után felzerdült a gyülekezeti vegyeskar alkalmi üdvözlő énekének két verse: „Áldd meg Isten egyházadat, áldd meg hű pásztorát.. .* amelynek szövegét Sárkány Ferenc máv. felügyelő irta. Az ének hangjai mellett, az iskolás gyermekek sor­fala között vonult az esperes-lelkész az emelvényre. Ének után az iskolás gyerme­kek részéről Lukáts Kató IV. oszt tanuló üdvözölte elsőnek Zongor Bélát s virág­csokrot adott át, aminek „minden virágszála egy-egy áldás, az egész egy imádság: Isten áldd meg az ünnepeltet, éltesd soká, nagyon soká lelkészünket I* Az esperes lelkész válaszában áldást mondott a gyermekseregre és meghatva köszönte meg az üdvözlést. Utána Kluge Pál felügyelő az egész gyüle­kezet nevében fejezett ki meleg jókívánsá­gokat, rámutatva arra, hogy a nehéz idők­ben mily biztos kézzel vezette az ünnepelt gyülekezetét s milyen áldásos működést fejtett ki híveiért. Lukáts Árpádné a nő­egylet háláját és meleg üdvözletét tolmá­csolta ezután, kérve az ünnepeltet, hogy az egyesület iránt tanúsított jóakaratát és szeretetét a jövőben se vonja meg lő ük s vallásos lelki életüknek legyen továbbra is irányitója. Azután Isten gazdag áldását kérte további munkálkodására. Somogyi Béla igazgató-tanító üdvözlése következett ezután, ki az összgyülekezet iskolái, tanítói kara lés a gyülekezeti ve­gyeskar részéről mondott üdvözlő beszé­dében kiemelte, hogy az ünnepelt mindig megértéssel állította be lelkipásztori műkö­désének egyházépitő programmjába az énekkar működését, mindig összhangba hozta az evatigéliomi szellemű gyülekezeti és iskolai munkát, amivel gazdag erkö'csi és kulturális értékeket kristályosított ki s végül tanítóit is mindig megértéssel és el­ismerő értékeléssel násztorolta munkájuk­ban. Majd Sárkány Ferenc, az Ifj. Egyesület elnöke az Ifjúsági Egyesület nevében lobog­tatta meg lelkesedéit keltő beszédében az elismerés zászlaját az ünnepelt előtt. Rá­mutatott többek közt az ö gazdag bel- miszsziói munkásságára s az egyházépités minden terén 10 esztendőn át kifejtett eredményes működésére. Különösen hang­súlyozta Zongor Béla jellemszilárdságát, törhetetlen hithűségét. Szavai szerint „ezért tíz év emlékére lelkűnkben a hála s el nem múló szeretetünk szívünkbe van*zárva*. Hogy ez a hála maradandó emléket is hagyjon maga után, az egész gyülekezet közönségének ajándéka gyanánt átadta Zon­gor Béla esperes-lelkész megfestett arc­képét. Sürü éljenzéssel kísért nagy beszéde után Zongor Béla mindenkit könnyekig megható válaszában gyönyörűen ecsetelte azokat az érzéseket és gondolatokat, ame­lyeket benne ez a nem várt, meleg ünnep­lés ébresztett. „Ezelőtt tíz évvel dobogó szívvel állottam új gyülekezetem hívei előtt s most újra dobogó szívvel állok itt.“ Ki­fejtette, hogy nagy aggodalommal kezdte meg falusi gyü'ekezete után Körmend vi­rágzó gyülekezetében munkáját, nagynevű elődje, a tüneményes pályáján oly ifjan a püspöki méltóságba emelkedett Kapi Béla örökében. Érezte, hogy elődjének kimagasló szelleme, hatalmas munkabírása és az ö szerény képességei között szinte áthidal­hatatlan űr tátong. Hogy nem tudott annyit do'gozni gyülekezetéért, amennyit szeretett volna, az nem az ö jóakaratán múlott, ha­nem azon, hogy meg kellett osztania mun­kaerejét gyülekezete és egy 35000 lelket számláló egyházmegye között, hogy azt a néhai Kund Sámuel vezetésében magas színvonalon álló egyházmegyét a kellő nívón lehetőleg megtarthassa. De azt bátran el­mondhatja, hogy ha hívei bármilyen ügyes- bajos dolgukban hozzáfordultak, minden befolyását, ismeretségét, összeköttetését fel­használta érdekükben. Azután hálás elismeréssel emlékezett meg a gyülekezeti tisztviselőkről, belmissziói, alaku'a'ok vezetőiről, mint az ő lelkes, megérő munkatársairól s különösen a hi­vatása magaslatán álló presbitériumról s a gyülekezetben uralkodó példás össze­tartásról és rendről. Miután az üdvözlő szónokoknak külön-külön is meleg köszö­netét fejezte ki, az egész gyülekezetre áldó imádságot mondott s a szép ünnepély a Himnusz eléneklésével véget ért. Utána Zongor Béla vendégül látta kedves ottho­nában az ünnepély összes szónokait s a rendezésben sokat fáradozó Rácz Aladár presbitert A kitünően sikerült művészi arc­kép Jaksa István kiváló szombathelyi ki­állító festő munkája. g. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Budapesten, a Deák-téri templom­ban pünkösd első napján Raffay Sándor dr., bányakerületi evangélikus püspök mondta a szentbeszédet. Be­vezetésképpen az érzéki embernek a lelki emberrel való harcáról beszélt, majd így folytatta: — Végtelen fájdalommal és Isten előtt való szégyenkezéssel vallom meg itt, hogy Nagypénteken egyes no- hívöink az úri szent vacsorát festett ajakkal vették maguk­hoz. Meg kell ütköznünk azon, hogy az evangélium népe is ilyen szemérem nélkül űzi a test kultuszát, pedig meg van írva, hogy „ test és vér nem örök- lik az Istennek országát...“ Azt is ki kell jelentenem, hogy egyre-mdsra régi hívők maradnak el, akik­kel — mióta az utcán festett ajakkal láttam őket — mosta­nában egyáltalában nem talál­kozom a templomban. Tanúbi­zonyságul hívom e templom falait, melyeket ma száztizenhat éve adtak át szent hivatásának, hogy erről a helyről sohasem hangzott el más, mint a lelkiség dicsőítése... Magyar, evangélikus, keresztyén nő so­hasem fajulhat ennyire, mert ezzel Istent és Krisztust cáfolja meg. Dr. Traeger Ernő miniszterelnök­ségi osztálytanácsos felügyelői be­iktatása Nagyyelegen. Pünkösd vasárnapján történt a nagyvelegi gyülekezet új felügyelőjé­nek, dr. Traeger Ernő, miniszterelnök­ségi osztálytanácsos, gyorsfrási kor­mánybiztos beiktatása. A felügyelő a lelkész társaságában érkezett a móri állomásról s a lelkészlak előtt a pres­bitérium élén Bödecs Sándor kántor- tanító köszöntötte. A templomot tel­jesen megtöltötték a helybeli és vidéki nagy számban összesereglett hfvek. Qörög Ernő lelkész beiktató beszédé­ben kiemelte, hogy mit adhat az egyház az új felügyelőnek, s mit vár a felügyelőtől. Qazdagsággal, nagy összeköttetésekkel nem dicsekedhetünk — úgymond — de van nekünk egy négyszázéves történeti múltunk. Ha ezt a múltat kivesszük nemzetünk történetéből, akkor nincs Magyaror­szág. Az egyház ad szeretetet, munka­tért s kér és vár szeretetet, ebben a romlott világban Krisztusi eszménye­ken felépülő erkölcsi életet, példaadó jellemet az új felügyelőtől. — Kar­ének után az egész gyülekezet jelen­létében folyt le a dfszgyűlés. A gyü­lekezet nevében a lelkész köszöntötte elnöktársát, a presbitérium nevében Bődecs Sándor kántortanftó, a község nevében Stettner Mátyás jegyző, az egyházmegyei tanítóegyesület nevében Karner Jenő tanító, a nőegylet nevé­ben Qörög Ernőné üdvözölte.

Next

/
Thumbnails
Contents