Harangszó, 1927
1927-05-29 / 22. szám
182 HARANGSZÖ. 1927. május 29 volt fáradhatatlan felügyelője, a nőegylet, a vármegye, Szombathely városa, az ügyvédi kamara stb. — a vasi közép evang. egyházmegye lelkószi karának az élén, Zongor Béla körmendi esperes-lelkész tartott valóban klasszikus szépségű gyászbeszédet Lukács 24.4—5. v. alapján a kiváló férfiú felett, ki hivatását oltárrá tette, lobogtatván rajta a puritán becsületesség tiszta lobogóját; kinek ajakán először hangzott el a felhívás: adjanak a tehetségesek jó szívvel egy darabka földet a szegényeknek; aki maga írta, úgy édesanyja, mint ő egyedül az egyházi titulusára büszke, ki soh se azt nézte, hol a többség, hanem hol az igazság. László Kálmán alakja élni fog nemcsak övéinek, jóbarátainak, az egyháznak az emlékezetében, de ott is, hová csak kevesen tudnak beférkőzni, a nép szívében. Patinás jellemét egyre nemesebb és gazdagabb patinával fogja bevonni az idő, borongó és játszi lelkének kedves szülöttei, a táblabirói lelkületű nemes poétának dalai élni fognak a nép ajkán időtlen időkig . . . * Zongor Béla esperes szívbe markoló gyászbeszéde után Kiss Gábor igazgató tanító vezetésében ahogy elhangzott a szombathelyi protestáns dalárda megható éneke, a koszorúkkal és virágokkal ékes koporsó elindult hazafelé ... Boba evangélikus temploma előtt a gyülekezet presbyteriuma Nagy Miklós lelkésszel, a község képviselőtestülete Tompa László jegyzővel fogadta a szomorú, fekete autót, mely László Kálmán holttestét szállította — Selyemréten. Selyemrétan arany-mezben fényes sugár jár előttem. Árnyékomat hátra dobja, Rengy-ru^ámat eltakarja,... Eltakarja. fáké arcem redőire Rézsás pírl ént Darázs-fénye. Amtt ő ád, nem ád senki:... ... Megtanulok hűn szerelni,... * $ün szerelni. Végtelenbe ér olt szemem: Túl a földen, lúl az égen, Ott a lelkem ujjong, tapsol — a családi kriptába. A gyülekezet koszorúját vivő meghatott arcú földiek, bús arcú magyarok kísérték a koporsót az egykori szülői házba. Délután 5 órakor újra megkondul- tak a bobai harangok... és a koporsót megint körülállta László Kálmán tisztelőinek szomorkodó nagy csapata. A háznál Nagy Miklós lelkész, lapunk főmunkatársa tartott költői szárnyalásu gyászbeszédet: * Szerette az övéit.. .* Leikével gyengéden ölelte át élettársát, magához vette az oltalmat kereső testvért, gyermekeket. Szellemével is messze kimagaslott atyafiai közül — de a lelke nem fuvalkodott fel. Hányszor előragyogott nemcsak a nevének, de a lelkének is a nemessége, örömnek mosolya futott végig arcán, ha szülőfalujából bárkivel találkozott vagy beszélgethetett. Az erős férfi hű apródként szolgálta evangélikus anyaszent- egyházunkat, itt is beigazolódott „szerette az övéit. . Szemeire éjszaka borult, de ez az éjszaka nemcsak elmúlásról beszél, hanem új hajnal ébredéséről is. Legyen áldott most kezdődő új égi hajnala! A családi háztól megérkezve a családi kriptához, Czipott Géza szentgotthárdi lelkész, lapunk felelős szerkesztője áhítatos vigasztaló imádságot mondott, Zongor Béla esperes pedig megáldotta a koporsót, azután pedig felhangzott az ének: „Az én időm, mint a szép nyár, menten eljár . . .“, melynek hangjai mellett eltűnt László Kálmán koporsója a kripta homályába ... Megérkezett haza ... földi porrésze édesanyja koporsója mellé, lelke az örökkévaló király trónusa elébe. § nékem senki nem parancséi,... Nem parancséi. gyötrő imám egyre-egyre fel-feller a magas égre. § míg az Isfenf sírna kérem,... Ott járok a selyemrélen, Selyemrélen. .. , ■* Magassy Sándor. Szívek meséje. Irta: Somogyi János. Oti lakott kis rábaparti faluban... Apja a háborúban esett el... Édesanyja mint hervadó virág hullott le az étet fájáról... és ö egyedül maradt... árván... tizennyolc éves szívével... Fehér Annának hívták, de a falúban mégis fekete Annus volt a neve... Éjfekete hajáról, sötét, mély szeKeresve a vigasztalást, ajkunkra tódul László Kálmán lelkének egy megható éneke: „Véreim, magyarok, ne szomorkodjatok, Özvegyek és árvák, ne siránkozzatok. Jó az Isten s nagy jósága gondot visel rátok, Vigasztaló angyalait küldi el hozzátok.“ László Kálmán elhalálozásáról a család, a vasi közép egyházmegye is külön-külön gyászjelentést adott ki. — Elmúlását közelebbről siratják : özvegye, szül. Patthy Judit, a bobai László-család, dr. Patthy László, az Ajkay-család és Ihász Mihály kertai lelkész családja. Pihenése legyen édes, emléke áldott, ébredése dicsőséges! Hősök emlékünnepén. Irta: Magócs Károly. Hősöknek áldozni akik eljöttetek, Véreim, magyarok,- szívből köszöntelek. Hogy fölvettétek az ünneplő ruhátok, Szálljon az Istennek áldása reátok. Gyászkeretbe foglalt bús napunk ez nekünk, Soha el nem múló bánatos emlékünk. Szárnyrakap a lelkünk s szállong messze- Idegen földeken sírokat keresve, [messze, Sírokat, melyekben véreink porladnak, Áldozatai egy nagy világviharnak. Pihennek apjuktól és anyjuktól távol, Messze elszakadva az édes hazától. Ma olyan jó volna megkeresnünk őket, A világ négy táján békén pihenőket, Rászórni sírjukra a tavasz virágát, Elzokcgni ott a lelkünk imádságát, Elpanaszolni ott mi szomorú sorsunk, Csonkaságunkban,' hogy bús keresztet hordunk, Hogy nem akar múlni a mi sötét gyászunk, Boldogabb jövendőt, hogy hiába várunk. De méri e gyászolás, sírok keresése? Miért a szivünknek fájó kesergése? Ó minek mondjam el? Beszéli ez emlék ... Arany beiüs nevek... élők voltak nem rég.. Mindegyik aranynév mind egy-egy halott szív, Ma minden jó magyart emlékezésre hiv. meiről nevezték el őt annak... Kicsiny fehérfalú házikójában virágos kis kertjébe minden estenden kiült... s nagy mélabús szemeit némán... kérdőn emelte az égre... s várta onnan az ő ifjú életére a feleletet... A jóságos Isten a csillagokon keresztül reá mosolygott, aranyos reménysugarakat küldött az ö szívébe... s ö a legédesebb álmokat szőtte... csillaghullás volt az ő lelkében. A rábaparti füzesek közt van egy zakatoló, zúgó malom... Ennek gazdája Legénye Péter gazdagságáról szerte híres özvegyember volt... Sokan, nagyon sokan vágytak az ő gazdagsága után... S künn a mezők füves tengerében lakott a pásztor, akit C3ak Hosszú Jóskának hívtak, mert olyan hosszú volt, hogy elég volt reá felnézni, de meg kell hagyni, hogy jól megtermett izmos szép legény volt Jóska... S a tilinkója csupa szív ... csupa édes andalító érzés, szerelmes lett belé aki meghallotta. Így élt ott a Rábaparton a három lo«
