Harangszó, 1927
1927-05-22 / 21. szám
If27. májú» 22. HARANGSZÓ. 175 Csókjainkat csókold korhadt fejfdikra... Magyarföld, könnyvizét hintsd rá futó felhő. Kikeletet hozó dalos madárrajok zengjetek egy-egy dalt árva sírjaikon. De a szörnyű valót — jaj/... eltitkoljátokl Virrasszon reménység dicső álmaikon l IHÁSZ SÁNDOR. Dr. Ajka; István felügyelő beiktatása Nemeskéren. Lélekemelő ünnepsége volt a nemeskéri ősi artikuláris gyülekezetnek f. évi május hó 8-án. Ezen napon iktatta be — a báró Berg. Miksa nyug. főispán lemondása következtében megürült felügyelői székbe — dr. Ajkay István répcelaki földbirtokost Hérints Lajos a soproni alsó egyházmegye esperese. A virágokkal feldíszített díszkapunál reggel 9 órakor a helyi lelkész várta a bandériummal kisért felügyelőt és üdvözölte a gyülekezet, a presbitérium, a község és a kü'önféle egyesületek nevében, majd pedig a nő- egylet nevében Simon Karolina adott át egy szép gyöngyvirágcsokrot s egyszerű kedves szavakkal köszöntötte az új felügyelőt. A virágokkal gazdagon felékesitett templomban 10 órakor vette kezdetét az ünnepség. Az ének elhangzása után dr. Kovács Sándor egyet, theol. professor lépett az oltárhoz s osztott úrvacsorát a felügyelővel együtt az oltár elé járult gyűl. presbitériumnak. Urvaceorai beszédjében gyönyörű szavakkal fejtette ki, hogy minden úrvacsora öröműnnepe az élet harcában megfáradod emberi léleknek. Többszörös ez az öröm különösen Jubilate" vasárnapján, amikor nemcsak az írás szava, hanem a gyülekezet örvendező lelke hi fel mindeneket a keresztyéni szent örömre. .Vessétek le azért — mondotta — ama bűnös 6- embert és öltözaétek fel amaz űj-embert, hogy örömetek teljes legyen és áldással fáradozhassatok Isten országa szolgálatában." néh. Böhm Károly, a budapesti \evang. gimnázium volt igazgatója, kolozsvári egyetemi tanár, aki mint mélyreható filozófus és prófétai ihlettségü tanár, eszmény es gondolkodást sugárzó munkáival és leikétől áthatott tanítványai útján szinte korszakos jelentőségű munkása nemzeti kultúránknak. Az úrvacsora kiszolgáltatása után megkezdődött a beiktató istenitiszlet Dr. Kiss Jenő egyet theol. professzor imádkozott 8 olvasta fel Ezék. 32 í—u. versét, majd pedig Hérints Lajos esperes mondotta el beiktató beszédét, felhiva az új felügyelőt arra, hogy az Ajkay-család hagyományos egyházszeretetével és ügybuzgóságával járjon azon három ősének nyomdokán, akik a nemeskéri gyűl. felügyelői voltak. Az esperes nagyhatású szavait, melyek a szemekben az öröm könnyeit csalták elő, követte a felügyelő eskütétele. Buzgó imádságban kérte ezután a gyülekezet Isten áldását az elhívott új vezérre, mellyel az ünnepség istentiszteleti része bezáródott A nemeskéri dalárda ez alkalomra betanult: „Ránk virradt az öröm napja" c. énekével kezdődött meg nyomban az isten- tisztelet után a templomban az ünnepi díszközgyűlés. Megható jelenet volt az, amikor a beiktatott felügyelő édesatya dr. Ajkay Béla ehm. felügyelő köszöntötte fiát az egyházmegyei elnökség részéről. A helybeli lelkész üdvözlő szavaira az új felügyelő székfoglaló beszédet mondott, melyben kiemelte azon irányelveket, melyeket munkájában követni óhajt. Majd az alszopori dalárda alkalmi éneke után az üdvözlések következtek. A soproni egyet theol. fakultás nevében dr. Kiss Jenő; dr. Kováts Sándor egyet, theol. professzor a Luther- Társaság, Tóth Kálmán lelkész a szomszédos szakonyi gyülekezet, Tarján István répcelaki lelkész, a répcelaki gyülekezet, Nagy Lajos alszopori tanitó a tanítói kar, Párkányi Istvánná és Kövessy Ilona a nőegyletek, Balikó Lajos biro a község, Maschler Ferenc róm. kath. tanitó a megjelent teljes számú Levente-Egyesület Kiss . Béla tűzoltóföparancsnok a Tűzoltó-Egyesület nevében mondtak szebbnél-szebb üdvözlő szavakat, melyek mindenikére külön-külön beszéddel válaszolt a felügyelő. Gőcze Gyula helybeli lelkész buzgó imája és a Himnusz hangjai fejezték be a lelkekben maradandó nyomokat hagyott szép ünnepélyt. Délután 1 órakor a gyülekezet 50 terítékes társasebédet adott a felügyelő tiszteletére. Beiktatási ünnepély alkalmából dr. Ajkay István felügyelő a gyűl. orgona- alapjára 100 Pengő adományozott. Istennek gazdag áldása nyugodjék meg az ősi artikuláris gyülekezeten s annak elhívott új vezérén. Hirdessen a „Harangszó“-ban. Hej, odafönt, Isten közelében én is mindig csak mosolyognék 1 De itt lent ? 1... Én Istenem, néha mintha megfeledkeznél róluak... II. Halottunk van. Péter, a részeges szomszédom halt meg. Isten nyugosztalja. Nem tudok haragudni senkire, csak más is megbocsátana neki... Tegnap még nem volt semmi baja, azaz boros volt Tört, zúzott, káromkodott, veszekedett, mint rendesen. És ma reggel szédülés környékezte és mikor felkelt, visszazuhant az ágyba. Mikor meghallottam, azonnal átmentem hozzá. Nem a félek a haldoklótól. Szeretném, ha egyszer elleshetnék valamit a halál szavából... Péter nyugodtan feküdt, de már nem ismert meg. Fölébe hajoltam: — Hívjam a Tisztelendő urat? Ezt mégis megértetette és egy pillanatra magához tért. Megint a tegnapi Péter volt — Nem kell 1 Nem akarom Istent meglátni sohasem 1 Én Istenem, hát ezért élünk ötven, hatvan esztendőt ? 1... Igaz, valamikor Péter gazda is másképpen gondolkodott. Nem is ötven évvel hanem két évvel ezelőtt is. Csakhogy akkor még élt Jóska fia. Az egyetlen 1 De szép szál legény volt I Hajh, volt.. volt... Egy óra múlva Péter gazda már hör- gött, hadonászott, mintha küzdene valakivel. Homlokáról, arcára csörgött a veríték. Úgy látszott, hogy a kaszás már számadut kezdett vele. A síri csöndben vártuk, mikor suhan el a lelke,. A felesége az ágy végében sirdogálL Úgy ragaszkodott ehhez a rossz emberhez, mint annak az árnyéka. Talán vele is tűnik... Péter még egyszer kinyitotta szemeit Tisztán, nyugodtam Érezte, hogy vége mindennek. Búcsúzni kellene... Tudta,, hogy lelkét már kezében tartja a halál. Érezte, tudta. És most mégis megrémült. Hová viszi a halál ? És nem láthatja soha többet feleségét házát ? ... De talán meglátja majd a fiát a Mennyországban 1 A Mennyországban ? I Jaj, oda ö nem juthat 1 Az istentelen ! Pedig de szeretné látni a fiát I... És elhalóan susogta: — Anyjuk! Az öreg könyvet • • • temessétek velem. Aztán meghalt És eltemettük Pétert az öreg könyvvel* Együtt pihen már a bibliával, melynek kihajtogatott, behajtogatott lapjait százszor is megrugdosta. III. Péter bácsi felesége van nálam. Sirdo- gál, sóhajt. Alig tudom megvigasztalni Mikor aztán már menne, megmondja, hogy miért jött hozzám. Egy bibliát szeretne venni. Van néhány új. Mutatok neki. Csalódottan tekint rájuk és ajkán önkéntelenül szalad ki a szó: — Nem olyan! Most meglalja az én bibliámat. Kopott, öreg, a nagyapámé volt még. Örömmel csillan meg a szeme: — Azt szeretném megvenni! Drága emlék, de neki adom. Legyen boldog. Hogy simogatja rongyos tábláját! És hogyan tekint rám! Soha senki jobban meg nem fizethette volna, mint ez a tekintet 1... L I
