Harangszó, 1927

1927-05-15 / 20. szám

168 HARANQSZO. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Debreceni laptársunk Írja: Ame­rikában egy lelkész egy helyen egyik gyülekezeti tagnak volt a szálló- vendége. Lefekvés előtt így szólt a vendég a gazdához: „Kedves atyám­fia, hozd elő a bibliát, hadd olvas­sak fel belőle egy fejezetet, aztán imádkozunk és lefekszünk.“ „Nálunk nincs biblia“, volt a válasz. „Akkor legalább az újszövetséget. “„Azsincs. “ „Hát legalább valamilyen egyházi, vallásos lapot, hogy abból olvassak fel valamit.“ „Hozzánk nem jár vallásos lap; sokba kerül. De olvasni sem érünk rá.“ „Nektek nincs bibliá­tok, újszövetségetek, azt mondod, szegények vagytok vallásos lap jára­tására s nincs időtök annak olvasá­sára ? Atyámfia, akkor csak egy dol­got tehetek értetek.“ Ezzel elővette a lelkész a szertartásos könyvét s fel­olvasta belőle a temetési szer­tartást. A soproni líceum a nyolcvanas években. Irta: Hamvas József. (Folytatás.) Mégis ennek az évtizednek szel­lemi képe nem volna teljes, ha valamiről megfeledkeznénk. Az is­kolai tanítás mellett másutt is folyt az ifjúság képzése, de Sopronban az ifjúság olyan erővel végezte a maga munkáját, mint sehol másutt. Itt nem professzor tanított, hanem a hagyományos közszellem, az ifjú­ságnak az az egysége, amit csak a szabadságra nevelő magyar iskola tudott megteremteni. Ezek közül az intézmények közül az egyik már haldokolt a nyolcva­nas évek elején. Ez a Deákkuti vármegye. Megalakult a század elején, akkor, amikor a nemzeti hagyományokból merített erőt a magyar jövő számára és megszűnt, mikor a kiegyezés után a nemzeti érzés meggyengítése a kormányzás célja lett, hogy eloszlassa a bizal­matlanságot nyugat felé. A Deákkuti vármegye a közéletre való képzés iskolája volt. Megma­radt belőle az Olvasókör, mely a diákság autonom jogait jelentette még sokáig. Később ez a jelentő­sége is megszűnt. De teljes erejével hatott az ifjú­ságra a Magyar-Társaság. A líceum nem egy volt tanulójától hallottam, hogy a Magyar-Társaságban leg­alább is annyit tanult, mint az iskolában. A Társaság komoly esz­tétikai és erkölcsi színvonala annyi irodalmi és közéleti tisztességet adott minden tagjának utravalóul, hogy egy elet alatt alig lehetett elfogyasztani. A Zenetársaság a zenekedvelőket képezte, de az egész iskolára, sőt az egész városra kiterjedő jelentő­sége abban volt, hogy rendezte minden évben a Deákbált, tél derekán Sopron legszebb tavaszi ünnepét. Sok kis lánynak első táncmulatságát és sok diák felejt­hetetlen emlékét. Nagy kár, hogy általában nem gondolkoznak eleget azon, hogy milyen nagy jóltevői az emberiségnek azok, akik megtanít­ják az embereket szépen örülni. Ahogy így a régi líceum emléke elvonul előttem, úgy érzem, hogy kötelességem volt ezt elmondani. A zarándok elmegy a helyre, ahová elviszi a kegyelet és letesz oda valami emléket. Csupán azért, mert jól esik neki az emlékezés. De talán azért is, mert vannak az emberi munkának csomópontjai, ahonnan nemzedékek szelleme árad és ahon­nan jön a friss egészség, amiből épül a jövő, (vége). A kertai egyházközség ünnepe. Szabó Imre felügyelő beiktatása. Lélekemelő, gyönyörű ünnepe volt május 8-án a veszprémmegyei kertai egyházközségnek. Ezen a napon iktatták be ünnepélyes ke­retek között egyházfelügyelöi állá­sába a jótékonyságáról, hitbuzgó- ságáról, emberszeretetről széles körben ismert Szabó Imrét, a buda­pesti Erzsébet királyné szálló tu­lajdonosát. És a szeretetnek, a kölcsönös megbecsülésnek az a spontán megnyilatkozása, amely ezen az ünnepélyen keresetlen őszinteséggel mutatkozott, a leg­szebb, legteljesebb bizonyítéka annak, hogy a kertai egyházközség minden tekintetben méltó emberre bízta ezt a szép tisztséget. Az új felügyelő vasárnap reg­gel 9 órakor indult el kíséretével a szomszédos Karakószörcsökról, ahol testvérbátyjánál volt meg­szállva. Indulás előtt a karakó- szörcsöki fiba nevében Kovács Jó­zsef tanító, a leányegylet nevében pedig Kocsi Mariska üdvözölte, 1927. május 15. gyönyörű csokrot nyújtva át. Az­után hosszú kocsisorban, lovas­bandérium kísérettel megindult a menet Kertára. A lelkészlak udva­rán Balogh Mátyás kertai presbiter üdvözölte az új felügyelőt. Tíz órakor kezdetét vette az ünnepélyes istentisztelet. A 236. és 256. zsoltár eléneklése után Ihász Mihály kertai lelkész mondott magasszárnyalásu, gyönyörű be­szédet. Utána Sülé Sándor kántor vezetésével a kertai vegyeskar éne­kelte a „Te hozzád közelebb“ c. megkapóan szép éneket. Majd Takách Elek esperes mondot értékes, szívhez szóló gyönyörű beszédet, figyelmeztetve és kérve az új felügyelőt, hogy egyházának, ke­rületének és hazájának, mint a múltban, úgy a jelenben is buzgó fia maradjon. Áhítattal hallgatott beszéde után az új felügyelő, letette a hivatalos esküt, majd a filiák és szórványok kiküldöttei üdvözölték, melyre meg­hatva mondott köszönetét. Az üd­vözlések befejeztével 2000 pengőt adományozott a kertai orgona re­noválására. Beiktatás után díszközgyűlés volt, melyen örömmel állapította meg az elnöklő esperes, hogy a gyüle­kezetben a hitélet teljesen kielé­gítő, a hívek szorgalmasan láto- gatját a templomot. Díszközgyűlés után kedélyes ebéd volt Ihász Mihály lelkész vendégszerető házánál, hol a meg­hívottak kitűnő hangulatban a késő esti órákig együtt voltak. Evangélikus ünnep Békéscsabán. Farkas Győző előadása. A Debreceni Egyetemi és Főiskolai Luther-Szövetség a békéscsabai főgimnázi­um dísztermében szépen sikerült műsoros ünnepélyt rendezett. Az ünnepélyt megelő­zőleg, a délelőtti istentiszteleten, zsúfolásig megtelt templomban Farkas Győző a Szö­vetség díszelnöke hirdette az igét meg­győző erővel. A gyönyörűen felépített egy­házi beszéd a munka isteni elrendeléséről szólt. A délutáni ünnepély előkelő közön­sége 5 órára már teliesen megtöltötte a termet. A békéscsabai Iparos Dalárda meg­kapó erejű bevezető éneke után, melyet Lukovitsky Endre karnagy vezényelt, Ko- cziszky Mihály a békéscsabai Luther-Szö- vetség elnöke üdvözölte meleg szeretettel a debreceni vendégeket és az ünnepélyt megnyitotta. Péterfy Iby komoly zenei tu­dásra valló, igazi műélvezetet nyújtó klasz- szikus zongorajátéka után Farkas Győző tartotta meg értékes előadását „Nyugati üzenetek“ elmen. Nyugateurópai tanulmány­újának egyik-másik kedves emlékét osz­totta meg hallgatóságával a világotjárt elő-

Next

/
Thumbnails
Contents