Harangszó, 1927

1927-05-15 / 20. szám

168 HARANQSZO.

KORKÉPEK.

Karcolatok a hétről.

Debreceni laptársunk Írja: Amerikában egy lelkész egy helyen egyik gyülekezeti tagnak volt a szálló- vendége. Lefekvés előtt így szólt a vendég a gazdához: „Kedves atyámfia, hozd elő a bibliát, hadd olvassak fel belőle egy fejezetet, aztán imádkozunk és lefekszünk.“ „Nálunk nincs biblia“, volt a válasz. „Akkor legalább az újszövetséget. “„Azsincs. “ „Hát legalább valamilyen egyházi, vallásos lapot, hogy abból olvassak fel valamit.“ „Hozzánk nem jár vallásos lap; sokba kerül. De olvasni sem érünk rá.“ „Nektek nincs bibliátok, újszövetségetek, azt mondod, szegények vagytok vallásos lap járatására s nincs időtök annak olvasására ? Atyámfia, akkor csak egy dolgot tehetek értetek.“ Ezzel elővette a lelkész a szertartásos könyvét s felolvasta belőle a temetési szertartást.

A soproni líceum a nyolcvanas években.

Irta: Hamvas József.

(Folytatás.)

Mégis ennek az évtizednek szellemi képe nem volna teljes, ha valamiről megfeledkeznénk. Az iskolai tanítás mellett másutt is folyt az ifjúság képzése, de Sopronban az ifjúság olyan erővel végezte a maga munkáját, mint sehol másutt. Itt nem professzor tanított, hanem a hagyományos közszellem, az ifjúságnak az az egysége, amit csak a szabadságra nevelő magyar iskola tudott megteremteni.

Ezek közül az intézmények közül az egyik már haldokolt a nyolcvanas évek elején. Ez a Deákkuti vármegye. Megalakult a század elején, akkor, amikor a nemzeti hagyományokból merített erőt a magyar jövő számára és megszűnt, mikor a kiegyezés után a nemzeti érzés meggyengítése a kormányzás célja lett, hogy eloszlassa a bizalmatlanságot nyugat felé.

A Deákkuti vármegye a közéletre való képzés iskolája volt. Megmaradt belőle az Olvasókör, mely a diákság autonom jogait jelentette még sokáig. Később ez a jelentősége is megszűnt.

De teljes erejével hatott az ifjúságra a Magyar-Társaság. A líceum nem egy volt tanulójától hallottam,

hogy a Magyar-Társaságban legalább is annyit tanult, mint az iskolában. A Társaság komoly esztétikai és erkölcsi színvonala annyi irodalmi és közéleti tisztességet adott minden tagjának utravalóul, hogy egy elet alatt alig lehetett elfogyasztani.

A Zenetársaság a zenekedvelőket képezte, de az egész iskolára, sőt az egész városra kiterjedő jelentősége abban volt, hogy rendezte minden évben a Deákbált, tél derekán Sopron legszebb tavaszi ünnepét. Sok kis lánynak első táncmulatságát és sok diák felejthetetlen emlékét. Nagy kár, hogy általában nem gondolkoznak eleget azon, hogy milyen nagy jóltevői az emberiségnek azok, akik megtanítják az embereket szépen örülni.

Ahogy így a régi líceum emléke elvonul előttem, úgy érzem, hogy kötelességem volt ezt elmondani. A zarándok elmegy a helyre, ahová elviszi a kegyelet és letesz oda valami emléket. Csupán azért, mert jól esik neki az emlékezés. De talán azért is, mert vannak az emberi munkának csomópontjai, ahonnan nemzedékek szelleme árad és ahonnan jön a friss egészség, amiből épül a jövő, (vége).

A kertai egyházközség ünnepe.

Szabó Imre felügyelő beiktatása.

Lélekemelő, gyönyörű ünnepe volt május 8-án a veszprémmegyei kertai egyházközségnek. Ezen a napon iktatták be ünnepélyes keretek között egyházfelügyelöi állásába a jótékonyságáról, hitbuzgó- ságáról, emberszeretetről széles körben ismert Szabó Imrét, a budapesti Erzsébet királyné szálló tulajdonosát. És a szeretetnek, a kölcsönös megbecsülésnek az a spontán megnyilatkozása, amely ezen az ünnepélyen keresetlen őszinteséggel mutatkozott, a legszebb, legteljesebb bizonyítéka annak, hogy a kertai egyházközség minden tekintetben méltó emberre bízta ezt a szép tisztséget.

Az új felügyelő vasárnap reggel 9 órakor indult el kíséretével a szomszédos Karakószörcsökról, ahol testvérbátyjánál volt megszállva. Indulás előtt a karakó- szörcsöki fiba nevében Kovács József tanító, a leányegylet nevében pedig Kocsi Mariska üdvözölte,

1927. május 15.

gyönyörű csokrot nyújtva át. Azután hosszú kocsisorban, lovasbandérium kísérettel megindult a menet Kertára. A lelkészlak udvarán Balogh Mátyás kertai presbiter üdvözölte az új felügyelőt.

Tíz órakor kezdetét vette az ünnepélyes istentisztelet. A 236. és 256. zsoltár eléneklése után Ihász Mihály kertai lelkész mondott magasszárnyalásu, gyönyörű beszédet. Utána Sülé Sándor kántor vezetésével a kertai vegyeskar énekelte a „Te hozzád közelebb“ c. megkapóan szép éneket. Majd Takách Elek esperes mondot értékes, szívhez szóló gyönyörű beszédet, figyelmeztetve és kérve az új felügyelőt, hogy egyházának, kerületének és hazájának, mint a múltban, úgy a jelenben is buzgó fia maradjon.

Áhítattal hallgatott beszéde után az új felügyelő, letette a hivatalos esküt, majd a filiák és szórványok kiküldöttei üdvözölték, melyre meghatva mondott köszönetét. Az üdvözlések befejeztével 2000 pengőt adományozott a kertai orgona renoválására.

Beiktatás után díszközgyűlés volt, melyen örömmel állapította meg az elnöklő esperes, hogy a gyülekezetben a hitélet teljesen kielégítő, a hívek szorgalmasan láto- gatját a templomot.

Díszközgyűlés után kedélyes ebéd volt Ihász Mihály lelkész vendégszerető házánál, hol a meghívottak kitűnő hangulatban a késő esti órákig együtt voltak.

Evangélikus ünnep Békéscsabán.

Farkas Győző előadása.

A Debreceni Egyetemi és Főiskolai Luther-Szövetség a békéscsabai főgimnázium dísztermében szépen sikerült műsoros ünnepélyt rendezett. Az ünnepélyt megelőzőleg, a délelőtti istentiszteleten, zsúfolásig megtelt templomban Farkas Győző a Szövetség díszelnöke hirdette az igét meggyőző erővel. A gyönyörűen felépített egyházi beszéd a munka isteni elrendeléséről szólt. A délutáni ünnepély előkelő közönsége 5 órára már teliesen megtöltötte a termet. A békéscsabai Iparos Dalárda megkapó erejű bevezető éneke után, melyet Lukovitsky Endre karnagy vezényelt, Ko- cziszky Mihály a békéscsabai Luther-Szö- vetség elnöke üdvözölte meleg szeretettel a debreceni vendégeket és az ünnepélyt megnyitotta. Péterfy Iby komoly zenei tudásra valló, igazi műélvezetet nyújtó klasz- szikus zongorajátéka után Farkas Győző tartotta meg értékes előadását „Nyugati üzenetek“ elmen. Nyugateurópai tanulmányújának egyik-másik kedves emlékét osztotta meg hallgatóságával a világotjárt elő-