Harangszó, 1927

1927-01-16 / 3. szám

18 HARANOSZÓ. í927. január 16. A test és a lélek egymásra való kölcsönös hatásának következménye, hogy akiben állandóan és nagymérték­ben ugyanazok az ösztönök, vágyak, hajlamok, indulatok és szenvedélyek lakoznak, annak magatartása, gon­dolkodása és tevékenysége bizonyos sajátosságot, egyéniséget nyer. melyre a test szerveinek mikénti működéséből, a testen észrevehető különféle jelekből az úgynevezett kórjelzőkből is követ­keztethetünk. A koponyatan például a koponya alakjából s egyes részeinek a méreteiből iparkodik a lélek mine- műségére következtetni. Az arctan pedig az ember jellemének megálla­pításánál az arcvonásokat és a szemet méltatja figyelemre. Az ember tenye­réből való jóslást is felemlítem itt. Ezt azonban egyáltalában nem tart­hatjuk komoly tudománynak, ameny- nyiben a hiszékenyeket a kellemes megállapítások vérmes reményekkel táplálják, míg a kellemetlen jellemzé­sek, a rémes jóslások azokat kétségbe- ejtik és elcsüggesztik. A tenyérből jóslók ennek folytán csak kedvesked­nek hizelgő jövendőmondásaikkal, a grafológiával foglalkozók pedig csak tapogatódznak. Az tény, hogy a test és a lélek szoros kapcsolata folytán bizonyos testi rendellenességekből következtetni lehet bizonyos lelki fogyatkozásokra s bár gyakran igazak is lehetnek ezek a következtetések egyes embereknél, mégis az általánosítás szempontjából nem feltétlenül helytállóak, mert a jellemnek ilyeténképeni meghatározása a testi rendellenességek mennyiségétől, Soproni diáktemetés 1661-ben. Wittnyédy Pál halotti beszéde Fejér- váry János, a volt miniszter őse felett. Irta: Payr Sándor. Wittnyédy István, Zrínyi prókátora és bizalmasa, a magyar ifjak soproni líceumá­nak nemcsak egyik alapitója volt, hanem ennek első jeles igazgatóját, a nyelvtanáról ismert Kövesdy Pált is ö szemelte ki éső hívta ide. Sőt ez az erős gyakorlati érzék­kel dolgozó országos ágens még arról is gondoskodott, hogy az új magyar iskolába minél több előkelő diák gyülekezzék össze közelből és távolból és igy e tekintetben is versenyezhessen a jezsuiták kollégiumá­val. Az iskolát eleitől fogva magasabb szín­vonalúnak szánták. Már 1661-ből való nyomtatvány két helyen is líceumnak ne­vezi. Wittnyédy 1659. febr. 3-án Eperjesről hívta Kövesdy Pált, mint dunántúlit Sop­ronba. »Kegyelmednek is — Írja néki — nagyobb kötelessége van hozzánk, földünk gyümölcse lévén.“ Családja valószínűleg Sopronkövesdről származott. A fiatal tudós tanár, ki 1655. járt Wittenbergben előbb már Komáromban és Eperjesen tanított. minőségétől, azoknak megfelelő el­bírálásától függ. A helyes birálat szempontjából pedig a legtöbb esetben szükségünk van a lelki megnyilvánu­lások megfigyelésére is. Legközelebb áll az igazsághoz az, aki az arcból ítél és következtet, mert mindenkinek arca lassanként azoknak az érzelmeknek a kifejezését veszi fel, mely érzelmek a lelket legtöbbször elfoglalják. Ha valakinek az arcába tekintünk, először is a szemet vesz- szük észre s mfvel a szemben és a szem körül igen sok izom van ép­pen ezért a szem igen alkalmas az érzelmek kifejezésére, a jellem meg­állapítására. Helyesen emlegetjük te­hát: <A szem a lélek tükre.» Leonardó «Az utolsó vacsora» vi­lághírű festmény művésze sokáig ke­resett modellt képének Krisztus ar­cához. Végre hosszas keresés után megtalálta a mintát egy római tem­plomban s ez Bandinelli Péter tem­plomi énekes volt. A festő megbete­gedett és munkájához csak néhány hónap múlva fogott ismét hozzá, melyből már csak Judás arca hiány­zott. Erre is talált megfelelő modellt: egy züllött alakot, melyet egy lebúj- ban fedezett fel. A festő szeme éles s amint Leonardó festi a szánalmas külsejű és bűnös arckifejezésű em­bert, egyszerre kiesett az ecset a ke­zéből : a Judás-modell ugyanaz a Bandinelli volt, kinek jóságos arcát a részegeskedés, a kicsapongás egé­szen eltorzította s a krisztusi arcból judási arcot csinált. A szem a lélek tükre I Vigyázzunk, hogy a tükör mindig embert, becsű letes, tisztességes embert ttikröztes sen vissza. Érdekes számok a házasodásról. Németországban megjelent egy könyv, a címe: A világ számokban és a legtanulságosabb dolgokat mondja el az élet különféle megnyilvánulá­sáról. A házasodásról szóló össze­hasonlító statisztikája a következő adatokkal szolgál. Tízezer új házas pár közül Németországban 607 férfi és 142 nő fiatalabb 20 évnél; 581 férfi és 1246 nő 20—25 éves, 1221 férfi és 653 nő 30—40 éves, 574 férfi és 203 nő 40—50 éves, 275 férfi és 51 nő 50 — 60 éves volt, 52 férfi és 5 nő volt idősebb 60 évnél, A házasodás kora tehát; a férfinál és a nőnél is a 25—30 évre esik. Angolországban is ugyanez a helyzet, Franciaországban ellenben inkább 30—25 éves korban házasodnak az emberek. Melyik hónapban kötik a legtöbb házasságot? Németországban május, október és november hónap­ban, Franciaországban októberben, novemberben és decemberben. Ma­gyarországon novemberben és febru­árban, Ausztriában: februárban, no­vemberben és májusban. Mikor kötik a legkevesebb házasságot? Német­országban augusztusban, Franciaor­szágban januárban, Magyarországban júliusban, Ausztriában márciusban és és decemberben. A legtöbb gyerek februárban születik; áll ez Német­Az utóbbi helyen nagyon szerethették, mert messze földről is eljöttek tanítványai utána. Ez nem ritka eset abban a korban, külö­nösen Sopron é3 Eperjes között volt élénk az összeköttetés. Wittnyédy sokszor járt a Felvidéken Thököly István s Keczer András és Menyhért házában. Ilyenkor diákokat is vitt,és hozott magával. így küldte például 1657. a szakonyi Ensel Jánost Eperjesre. Oda irányította a Koller és Reichenhaller soproni fiukat is. Amaz dr. Artner Vilmos polgármesternek, ez pedig Hackelberg szenátornak volt az unokája Langfelder Dávid eperjesi keres­kedő, Wittnyédy jó barátja is ilyen diák- szállító és közvetítő volt, aki ifjúkorában Sopronban tanult s Artner dr. sok jót tett vele. Más felvidéki fiukat is eleget hozott Wittnyédy Sopronba. Guzich János árva­megyei alispán is 1657. István és Mátyás nevű fiait Thököly ajánlólevelével küldte Wittnyédy oltalma alá. Ilyen összeköttetéssel került Kövesdy rektor is Eperjesről Sopronba. Wittnyédy még az útirányt is megírta néki: „Az vizek fölnyilván csak Rosenbergig jöjjön Kegyel­med, ott szálra ülvén, Galgóczig alájöhet, ott szekerest fogadván Pozsonyig.“ Ritzin- ger György eperjesi kereskedő előlegezte Kövesdynek az útiköltséget és Pozsonyból Sallai István soproni fuvaros hozta el. Kövesdy igazgatót még ebben az évben követte Sopronba jeles tanítványa, Komlós- keresztesi Fejérváry János, ennek a kiváló sárosmegypi családnak nagyreményű sar­jadéka. Ő3ük 1521 Nándorfehérvárnál esett el s innen vették a nevüket. János diák Fejérváry Zsigmond és Görgey Zsu­zsanna búzgó evang. szülőknek volt a fia. Szállása is Kövesdy rektornál volt Sopron­ban, aki feleségével együtt nagy gonddal ügyelt fel az ifjúra. De Wittnyédy is, ki­nek szintén nagy része volt a fiú idejöve­telében, úgy vigyázott reá, mint saját fiára. A tehetséges és jómagaviseletű ifjű to­vább mint két évig tanult a soproni líce­umban s már azon gondolkodott, hogy mini patvarista kihez menjen joggyakor­latra. Wittnyédy prókátorra gondolt bizo­nyára. Ekkor azonban rövid betegség után a halál váratlanul szakítá félbe a szépen indúlt pályafutást, 1661-ben október 9-én Sopronban húnyt el a 19 éves ifjú és okt. hó 16-án délután 2 órakor a líceum ud­varából temették el. Bár majdnem egy hétig vártak a temetéssel, de a messze Sárosmegyében lakó szülők még sem jö­hettek el. A közeli vérrokonok közül egye­dül testvérbátyja, Keresztesi Fejérváry Zsigmond állott a ravatal mellett, aki gróf

Next

/
Thumbnails
Contents