Harangszó, 1927
1927-04-24 / 17. szám
144 HARANGSZO. 1927. április 24. vezetne engemet és a Te jobb kezed megfogna engemet.« Ál dóit legyen emlékezete. Holécz János. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. „ Az egyik budapesti egyház azt a határozatot hozta, hogy azokat a presbitereket, akik több prsebiteri gyűlésről elfogadható ok nélkül elmaradnak, felszólítják, hogy a presbiteri tisztségről mondjanak le annál inkább, mert megválasztásukat megsemmisítik és helyüket buzgóbb egyháziagokkal töltik be. Az egyik ilyen sokat mulasztó presbiter erre magábatért. Bejelentette egyházának, hogy sajnálja és bánja eddigi mulasztásait, hogy ezután minden gyűlésen részt vesz és a mulasztások kárpótlására minden hónapban a gyülekezet céljaira ezer pengőt ad. ígéretét pontosan be is tartja ... “ A soproni líceum a nyolcvanas években. Irta: Hamvas József. (Folytatás.) Scheffer Károly a régi kemény fegyelemnek valami gyermeki lágyságba olvadó vegyiiléke. Jól és szigorúan tanította a latint, mert szigorúan is kell azt tanítani, amiben lélek nincs ugyan, de megedzi a gondolkodást. Azt hiszem, hogy a testi fenyíték elszelidülésével kezdődött a latin tudás hanyatlása a középiskolában. A mi korunkban sem volt a latin már bent az életben, úgy hogy kívülről nem hoztunk hozzá semmit. De meg volt még a régi iskolai fegyelem, mely rá tette a súlyt a növekvő ifjú pálmára, hadd nőjjön alatta minél jobban! Dehogy védem a verést az iskolában! Magam is harminc évig tanítottam és sohase ütöttem meg senkit. Mert ma más a világ, idegesebbek, érzékenyebbek a gyermekek. Hanem az bizonyos, hogy nagy szerencsétlenség rájuk nézve, hogy őket már nem lehet megverni. A Scheffer bácsi nádpálcája az elsőben és másodikban, a harmadikban egy másik érdemes tanár vasfegyelme, aki kegyetlenül kimérte a nyaklevest, ha valaki megakadt Cornelius Nepos felmondása közben. Ezek jó alapjai voltak a latin tudásnak, amire aztán Fejér Lajos a felsőbb osztályokban ráépíthette a maga kitűnő nyelvészkedését. Scheffer Károly mellett talán Thirring Károlyt kell említenem. Merő ellentéte egyik a másiknak, Az egyik csupa realitás, a másik csupa idealizmus. Az egyik szigorú fegyelmezés, a másik csupa erkölcsi magyarázat. Az egyiknél tudni kellett mindenkinek, a másik csak néhányak számára volt fejlesztő erő. Az egyik kényszeríteni tudta a lomha tömeget, a másik nem is tudta, hogy van lomha tömeg. Az egyiknek a nyelv törvényei lelkiismeretesen, hibátlanul számon tartandó érték volt, amiket pontosan kezelt, mint a hű pénztáros, a másik az antik szellem álmodója volt, akinek a szemében könny csillant, mikor Antigone fájdalmát olvasta az osztálynak, amelynek háromnegyed része nem értette meg a görög szöveget. Az öregebb urak között előttem, mint egyik tanári eszmény, Fehér Sámuel emelkedik ki. Tanítása a legeredetibb volt valamennyi kollégája között. Annyira eredeti, hogy talán nem is lehetne utánzásra ajánlani, de ahogy ő csinálta, az jó volt, hatásos és utolérhetetlen. Mert a történelem tanítása vagy egyszerű fegyelmezés, mikor a tanár az évszámok nyers súlyát rakja a tanulók görnyedező vállaira és aki a legtöbb ilyen terhet bir el, az a legderekabb. Vagy pedig a tanár a jelent magyarázza a múlttal és így igen öntudatos férfiakat nevel, sokszor azonban a hagyományok iránt való érzéket semmisíti meg ezzel. Fehér Sámuel egyiket se követte. A történelem tanításába ő nem lelket, hanem formát vitt. Érzékeltette, eljátszotta, elszavalta az egyes részleteket. Leleményes fordulatokkal keltett érdeklődést. Én azt hiszem, hogy azok a furcsaságok, amiket a tanulók örömmel jegyeztek föl róla, tudatos tréfák voltak az érdeklődés felkeltésére. Hiszen minden évben ugyanazon a helyen állandóan ismétlődtek. Ilyenformán csinálta egyetemi előadásaiban Flammarion is. Mikor valami nehéz dolog elé ért, elmondott egy adomát, aztán így szólt: Most, hogy egy kicsit felüdültünk, folytathatjuk a nehéz kérdést. Folyt. köv. egyről-mAsről. A mindennapi életből. A szövetkezetek. A vidéki ipartestületek állandóan panaszokkal keresik fel a kereskedelmi és iparkamarákat arra vonatkozólag, hogy az illető községekben az egyes szóvetkezetek állandóan nagy készruha és készcipó raktárt tartanak fenn és hivatásuktól eltérőleg ezen cikkeket olyanoknak is árusítják, akik nem szövetkezeti tagok, ami által a helyi ruházati kisiparosok létfenntartását veszélyeztetik. Az összes hazai kereskedelmi és iparkamarák a fogyasztási szövetkezetek tultengése és túlkapása tárgyában a legutóbbi felterjesztések óta egybegyült anyag felhasználásával újabb felterjesztést intéztek a kormányhoz, amelyben ismételten és nyomatékosan felhívják a legális kereskedelmet és ipart a szövetkezetek részéről megnyilvánuló nagy és egyenlőtlen konkurrencia veszélyes és igaztalan voltára és kérik a kormányt, hogy a fogyasztási szövetkezeteket támogatásban részesítő hatóságok saját hatáskörükben hassanak oda, hogy ezek a szövetkezetek az őket jogosan megillető működési körön belül működjenek. HETI KRÓNIKA. Bethlen miniszterelnök olaszországi eredményes útjáról hazaérkezett. — A római szerződést jugoszláv-magyar szerződés fogja követni. — Szántó Zoltán és kommunista társainak bűnperét rendes bíróság elé utalták. — Szász Elek dr. budapesti rendőrkapitányt őrizetbe vették sikkasztás miatt. A litván parlamentet feloszlatták. Bulgáriában elfogadták az aránylagos választási rendeletet. Romániában ismét nagy vasúti szerencsétlenség volt. A csehek beszüntették a körmőcbányai pénzverdét. Szerbiában a nagyhéten az Uzunovics- kormány beadta lemondását. — Az új kormány elnapolta a parlamentet. Hollandiába legutóbb 50 felfegyverzett belga tört be a határon. Párisban a magyar követ kiutasitotta a francia bolsevisták szemtelenkedö küldöttségét. — A franciák teljes kiengesztelödést akarnak a németekkel. Amerikában Newyork városában egy 38 emeletes felhőkarcoló a tűz martaléka lett. Emberéletben nem esett kár. Texasban borzalmas tornádó pusztított. Százakra megy az áldozatok száma. Mexikó felé haladó vonatot a felkelők megtámadták, majd Jesnillo nevű városba nyomultak be, kifosztották az áruházakat és kinyitották a börtönöket. Sanghaiban megöltek 100 kommnnistát. Pennsylvániában 26 bányász fulladt a tárnát elöntő talajvízbe. Japán döntő lépésre készül Kínában.