Harangszó, 1927
1927-04-10 / 15. szám
1927. április 10. HARANQSZÖ. 117 Gyöngyszemek. Pecsétes dobozkát adott át fiának a haldokid apa azzal, hogy ha fia valamikor nagy zavarban lesz, bontsa fel és megtalálja benne a kellő tanácsot. A fiú a szekrénybe tette a dobozt és el is felejtkezett róla. Egyszer azonban, mikor úgy látta, hogy minden a vágyai ellenére történik, eszébe jutott az és felbontotta. Mit talált benne ? Kút kis pálcikát. Egyikre ez volt Írva: »Isten akarata«, a másikon ez állt: »A magunk akarata«, pálcikák mellé helyezett papiroson ez a magyarázat volt olvasható: »Egymás mellé helyezve: egyenes út; szembe helyezve: kereszt. A flu megértette a rövid sorokat. Az ó akarata Isten akarata ellen irányult, ezért történt minden úgy, ahogy kivánta. És ime, lehullott válláról a kereszt, mihelyt élete cselekedeteiben ez jutott kifejezésre: Legyen meg a te akaratod! * Nagy Frigyes porosz királynak kitűnő emlékezőtehetsége volt. Egy állami tisztviselő kinevezési okmányát terjesztették egyszer eléje aláírás végett. De a király gondolkodóba esett, amikor a nevet olvasta. A miniszter dicsérte az embert és tulajdonságait De Frigyest ez nem nyugtatta meg. Az ember múltjára vonatkozó aktákat kérette magához és ekkor kitűnt, hogy valamikor jelentéktelen darab földért csúnya pert És az egyik biró, egy ti?ztes öreg ember, megszólal: „Hallgassatok rám, barátaim. Bekül|etek inkább össze. Te Gavril testvér, nem jól telted, hogy azt a állapotos asszonyt megverted 1 Szerercse, hogy az Isten megsegítette; mert különben milyen bűntett lehetett volna abból 1 Halves volt ez? Ismerd be a hibádat és kérj bocsánatot. S ö meg fog bocsátani. Mi pedig megváltoztatjuk az Ítéletet. A jegyző közbeszól: „Ez nem lehet. A 117. § nem engedi. A békés egyesség nem sikerűit, az Ítélet ki van mordva, azt végre kell hajtani." Az öreg biró nem hajlott a jegyző szavára: „No jó, — mondja — legyen elég a szörszálhasogatásból. Az első § barátom ez: Istenre kell gondolni. Isten pedig a békességet parancsolja“. S a biró újból igyekezett a szomszédok lelkére beszélni, de eredmény nélkill. Gavril nem akart ráhallgatni. „Egy év híjján 50 éves vagyok, — mondta — egy házas fiam is van már. Életemben eddig még sohasem vertek meg, most ez a bitang Varja megvesszőztet, és még én kérjek tőle bocsánatot. Nem, nem teszem,.. Majd megemlegeti ezt még Vanja. Remegett Gavrilnak a hangja. Nem tudott tovább beszélni, megfordul és kiment. Néhai gróf Teleki Józsefné sz. király falvi Róth Johanna, kinek ösztöndíjából 1812 óta mintegy 70 ezer ifjú részesült oly méretű támogatásban, mely a pénz 70 -80 év előtti vásárló értéke koriban felmentette az illetőt minden gond alól. folytatott anyja ellen. »Remélhetem-e att, hogy jó tisztviselő lesz, aki anyját nem tiszteli? Az ilyen ember fog-e tudni embertársai javán munkálkodni ?« És széttépte a kinevezési okmányt. Nem volt igaza a királynak? • A közbiróság székhelyétől tiz versztnyi út volt hazáig, s Ivan csak későn ért haza. Az asszonyok már elmentek hazahajtani a teheneket. Kifogta a lovat, a szekeret betolta a fészerbe s bement a szobába. Senki sem volt otthon. A gyermekek még nem jöttek meg a mezőről, az asszonyok pedig a tehenek után láttak. Iván leült a padra 8 töprengett. Arra a pillanatra gondolt, mikor Gavril előtt kihirdették az ítéletet; hogy elsápadt és a fal felé fordult. Elszorult a szíve. Elgondolta, hogyan esnék neki, ha őt ítélték volna vesszőzésre, mint Gavrilt. És részvétet érzett Gavril iránt. Az öreget előveszi a kuckóban a köhögés; megfordul, összeasszott vékony lábszárait lelógatja ágyáról, lemásiik, odavámszorog a pádhoz, leül. Egészen kifáradt ebben a rövid útban, szünet nélkül köhög. Mikor kiköhögte magát, az asztalra könyököl 8 úgy kérdi: „No, mi van? Elítélték?“ „Húsz vesszöütésre“ — felel Iván. Az öreg a fejét csóválja. „Rosszul tetted Iván, — mondja — nagyon rosszul. Nem neki okozol rosszat, hanem saját magadnak. Mondd, ha véresre verik a hátát, mi hasznod lesz neked abból? „Legalább majd ezentúl fel fog hagyni“ — mondja Iván. „Mivel fog felhagyni? Mit tesz rosszabbul ő, mint te?“ öt ujja van a bűnnek, mondja egy arab példabeszéd. Két ujját áldozatának fülére teszi és fgy szól: »Ne halld meg a figyelmeztető beszédet.« Kettővel a szemeket zárja be: »Ne lásd az utad magad előtti« Egyet a szájra tesz: »Kövess ellentmondás nélküli« Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. * Sokat tanulhatunk Newton következő vallomásából: »Nem vagyok olyan, amilyennek lennem kellene, Nem vagyok olyan, amilyen akarnék lenni, Nem vagyok olyan, amilyenné kell majd lennem, de hálát adok az Istennek azért, hogy már nem vagyok olyan, amilyen egykor voltam.« OLVASSUK A BIBLIÁT! Jézus békesége. Ápr. 11. Jézust keresi a munka. Márk. 1 ,86—87. Benn vagyunk a nagy hétben s imádva csodáljuk a Jézus imponáló nyugalmát. Jézusnak azonban nemcsak a nagy hétben, hanem az egész életében jellemzője volt ez a királyi nyugalom. Pedig elég oka lett volna arra, hogy ideges, türelmetlen legyen. O volt a világ legelfoglal fább embere. Legfőbb egyéni szükségletét az Istennel való megbeszélést is csak kora hajnalban végezheti, még akkor sem hagynak neki békét. Ha ideges, türelmetlen az életem, kapkodó a munkám, azért van, mert nem meritek eléggé az Istennel való reggeli együttlét erőforrásából. Apr. 12. Jézus keresi a munkát. Márk. 1 .88, 10.13—14. Jézus pásztor, nem pedig béres aki mindig pihenési alkalmakat keres. 0 a munkát keresi. Nem tart hivataIván boszús lett: „Hogy mit tett velem?* — mondja. — Agyon is üthette volna azt az asszonyt és most még azzal fenyeget, hogy rám gyújtja a házat. S talán még ezért is én kövessem meg?“ Az öreg sóhajtott és Így szólt: „Hallgass meg Iván, te sokat jársz- kelsz a nagy világban, én pedig már évek óta a kályha mellett a kuckóban fekszem. Te persze azt gondolod, hogy mindent látsz és én semmit. Nem, kedves fiam, semmit sem látsz, téged a gyűlölet vakká tett A mások hibája a szemed előtt van, a magadé pedig a hátad mögött. Azt mondod, hogy ő rosszul cselekszik! Ha csak egyedül ö cselekednék rosszul, hidd el nekem, abból nem lehetne baj. Mert az emberek közti baj nem egy embertől származik. Kettőn áll a vásári Az ö hibáit látod, de a magadét nem. Ha egyedül ö volna rossz, te pedig jó: abból nem származhatna még baj. Ki tépte ki a szakállát? Ki idézte fel az egészet? Ki hurcolta öt a törvény elé? És mégis minden hibát öreá hárítasz. Mert te magad is rosszul cselekszel, azért rossz ö is. Lásd kedves fiam, én máskép éltem és egészen máskép tanítottalak titeket. így éltem én az öreggel, az édesapjával? Hogyan éltünk mi egymással? Mint jó szomszédok. Ha elfogyott a lisztjük, jött a felesége: „Frol bátya, liszt kellene.* „Eredj jó asszony a
