Harangszó, 1926

1926-10-10 / 41. szám

342 HARANQSZÖ. 1926. október 10. A Keresztyén' Ifjúsági Egyesületek XIX. világ­konferenciája Helsinkiben, Finnország főváro­sában. — Megnyitó Istentisztelet után. hogy járnátok úgy, mint méltó volna Istenhez, ki hiv minket ez ó orszá­gára és dicsőségére.« Ezeket a szavakat elmondhatja Kapi Béla az ő gyülekezetében, el­mondhatja tiszta és fölemelő öntudat­tal mindenütt, ahol az Igét hirdette és a szeretetet prédikálta és cselekszi. Méltán tesz tehát ma tisztességet néki az ő hűséges és bálás gyülekezete. Fogadja Méltóságod hűséges ragasz­kodásunk és szeretetünk lá'ható — bár szerény jele gyanánt ezt az em­léktárgyat — (szónok egy klasszikus vereti! ezüst vázát ad át a püspöknek és egy adománylevelet Kapi Béla nevére tett harangalapítványról) Hir­desse mindakettó a gyülekezet hűségét és háláját időtlen időkig és hirdesse Méltóságod apostoli munkáját és an­nak áldott eredményeit. Mindenható Isten, áldd meg a mi szeretett lelki- atyánkat és főpásztorunkat, áldd meg szegény magyar hazánkat mindakét kezeddel. Ámen 1 Greisinger Ottoné, a Protestáns Nőegylet nevében a következő beszéddel üdvözölte a püspököt: Méltóságos Püspök Úr, szeretett Lelki- pásztorunk ! A mai ünnepen, amikor Mél­tóságod lelkészkedésének 25. és püspök­ségének 10. évfordulóját ünnepeljük, a szombathelyi prot. nőegyesület is részt kér a közös örömből és igaz szeretettel, mély hódolattal köszönti Méltóságodat. Azokat az érdemeket, amelyeket Méltó­ságod mint lelkész és mint püspök szerzett, nálamnál hivatottabbak méltatták és fogják méltatni, én Méltóságodat úgy köszöntöm, mint szerény egyesületünknek szellemi ve­zetőjét 8 a mélyenérző jóságos, igaz embert, aki, ha szenvedést lát, nem megy el mel­lété részvétlenül, hanem iparkodik azt eny­híteni s ha könnyeket lát, melyeket a fáj­dalom sajtolt ki, csak egy óhajtása van, az, hogy azokat szelíd kézzel letörölje. S ha mi néha aggodalmaskodtunk, mikor segélyt kértek tőlünk, mely hitünk szerint anyagi erőnket meghaladta, Méltóságod volt az, aki mindenkor úgy döntött, hogy segiteni kell, mert hiszen a jókedvű adako­zót szereti Isten, és módot ad neki arra, hogy kezéből bőségesen és kiapadhatatlanul folyjon a jótékonyság balzsama, miként a bibliai özvegyasszony korsójának olaja. Mindezért a sok jóságáért, amellyel egyesületünket és annak szegényeit elhal­mozta, hálás köszönetét mondunk Méltó­ságodnak és azt kívánjuk, hogy a Minden­ható azoknak fizesse ezt vissza, akiket Méltóságod e földön a legjobban szeret. Schleiffer Károly ezredes a protestáns katonaság nevében mondott nagyhatású be­szédet. Ezután a püspök emelkedett szólásra: — Talán még sohasem volt olyan messze az út a templomajtótól az az oltárig, mint ma. Talán még soha sem esett olyan nehezemre, hogy összekeressem a gondolatokat, mint most, itt az oltár előtt, amely elé már annyiszor léptem. Az ünnepel- tetésre semmi okot nem szolgáltattam a naptári véletlenen kívül. Áldom az Istent, hogy elhívott s amit tőle kap­tam, Neki adhassam vissza. — Az Isten 25 éven át áldott, előrevezetett érdemetlenül és vezet most is. Had áldjam tehát azért a bol­dogságokért, amelyekben részesített. — A huszonöt év virágos mező­kön át, az ifjúság tavaszán át veze­tett. A szép álmok mellett megmu­tatott azonban kopár réteket, elha­gyott mezőket, véres földeket, is, amelyekre hőseink vére hullott rá. A huszonöt év alatt hallottam az anyák, hitvesek leikéből feltörő fáj­dalmas sóhajtásokat is. — Éltem olyan éveket, amelyekben összeroppantak a lelkek. Láttam és megértem nehéz esztendőket. A meg­aláztatásnak éjszakái is meglátogat­tak. Megtanultam ezekben az időkben még jobban szeretni a hazát és a nemzetet. — A pályám elvezetett a mai naphoz is a huszonöt év sok, sok munkáján át. A huszonöt év végtelen, isteni nagy kegyelem. Legyen az Istené minden hála és magasztalás. Én nem kérek mást, hogy megma­radjon, csak a szeretetet és ragasz­kodást. — Az oltár fehér virágai, ame­lyekkel ma feldfszitették, elfakulnak. Á körüllévő örökzöld bokrok levelei is elvesztik élénk szinüket. Az ünne­pély gazdagító ereje is elmúlik és foszlányokra szakgatódik. Maradjunk meg, ahogy állunk egymás szereteté- ben és az Isten dicsérésében. Egy­másra vagyunk utalva a nyáj és a pásztor, az egyház és a lelki atya. A szeretet az, ami meg­marad, a szeretet az, amely felett megnyugszik az Isten áldása. Melegen köszönte meg ezután az üdvözléseket és a hatóságok képviselőinek meg­jelenését, hogy felekezeti kü­lönbség nélkül megjelentek az ünnepélyen, majd így fe­jezte be a beszédet: — A mai ünnepség egy kötelékkel több, amely ideköt, idekapcsol. Hogy tovább is munkálkodhassak, ahhoz ad­jon az Isten erőtl Az ünnepi közgyűlés útin a Luther-Szövetség tartott ünnepély, amelyet a Jövel Szentlélek Úris­ten kezdetű ének vezetett be. Né­meth Gyula szekszárdi lelkész, a Luther- Szövetség főtitkára imádkozott, Heintz Fülöp zene­szerző művészi orgonajátékot adott elő. Ezután Kapi Béla jubiláló püspök mondotta el gondolatokban gazdag, va­lóban ünnepi beszédét, melynek néhány ragyogó gondolatát lapunk vezető helyén hozzuk. Az ünnepségen közreműködtek a helyi gyülekezeti férfi karon kívül, a kör­mendi dalárda, mely Kirchner Elek zene­szerzőnek, a győri gyülekezet nyug. orgo­nistájának Magyardal c. pályanyertes művét adta elő. A Luther-Szövetség-i ünnepség­nek több számát az idő előre haladottsága miatt el kellett hagyni. Ünnepi lakoma a Sabáriában. Este 9 órakor a Sabária nagytermében ünnepi lakoma volt 325 terítékkel. A meg­jelentek soriban ott láttuk Ambróssy Gyula gróf koronaőrt, Mesterházy Ernő dr. egyházkerületi felügyelőt, Tarányi Ferenc főispánt, Vidos Árpád, Ruprecht Imre megyei főjegyzőket, Kiskos István polgár- mestert, Fóth Kálmán főszámvevőt, dr. Valkó Miklós, dr. Kovács Gyula törvény­széki tanácselnököt, számos előkelő és vezető tagját felekezeti különbség nélkül Szombathely hivatali és társadalmi életé­nek, a felügyelői és esperesi kart, jófor­mán teljes számban a dunántúli lelkészi kart, ott láttuk az ünnepségen püspök-fia jobbján a legboldogabb édesanyát, özvegy Kapi Gyulánét is. Az első felköszöntőt Jánossy Gábor megyei árvaszéki elnök mondotta a kor­mányzóra. Utána Mesterházy Ernő dr., a dunántúli egyházkerület felügyelője, az egy­házkerület, Tarányi Ferenc dr. főispán Vas megye, Kiskos István polgármester Szom­bathely város, Valkó Miklós dr. törvény- széki tanácselnök a szombathelyi protestáns gyülekezet nevében üdvözölték a jubiláns püspököt. Zimmermann Károly a szombat- helyi evangélikus egyházközség nevében a püspök családjára ürítette poharát, Tompa Kálmán nyug. színigazgató saját szerze­ményű a püspökhöz írt ódáját szavalta el nagy hatás mellett. A felköszöntőkre Kapi püspök hatalmas, költői szárnyalású beszédben válaszolt. — Az evangélikus vallásnak két alapelve van — mondotta többek

Next

/
Thumbnails
Contents