Harangszó, 1926
1926-03-28 / 13. szám
100 RARANQSZÖ. 1926 március 28 Horváth Sándor emlékezete. Március hő 6-án temettük el Szerencsen Horváth Sándort, a miskolci evang. gimnázium egykori tanárát és igazgatóját 82 éves korában. A megboldogultnak élete, tanári működése egybeforrott a miskolci evang. gimnázium sorsával s annak utolsó tragikus felvonásával, ami ma is fájóan égető első sebe a miskolci egyház testének: a boldogult tanári működése idején Miskolcnak más 2 gimnáziuma szintén csonka volt, ma 3 fógimnázi urna van egyéb kiváló tanintézetekkel, a mienk azonban megszűnt, ezt a boldogult minden próféciája sem tudta megakadályozni, hiába harcolt a kishitűség ellen. Nagymultu, szép emlékű gimnáziumunk kedves és keresett gyűjtőhelye volt a Felvidék növendékeinek (Qömör, Liptő, Árva, Turóc, Zólyom, Hont), akiket ideküldöttek szüleik ezen színtiszta magyar városba zengzetes nyelvünket megtanulni s a magyar szellemet belehelni s ebben Horváth Sándor, mint a magyar nyelv és történelem tanára páratlan mester, hazafias próféta volt. 1868 ban választatott meg rendes tanárnak, 1879- től a gimnázium megszűnéséig annak igazgatója. Tanári hivatása mellett, mint felszentelt lelkész teljesített kisegítő szolgálatot a lelkész mellett. Miskolcról talán már kevesen emlékeznek reája, bizonyára hálásan itten lakozó tanítványai. A gimnázium megszűnésével az egyház áldott emlékű elnöksége — Zelenka, Radványi — gondoskodott elhelyezéséről, a Miskolci Takarékegylet, majd az ennek örökébe lépett, a közgazdasági érdeket a szociális érzékkel mindig összeegyeztető, régi, jóhirü Miskolci Takarékpénztár szerencsi fiókjánál talált alkalmazást, — megvált a katedrától és szószéktől, helyet foglalt a pénzkezelés publikánus asztalánál, betöltötte ezen tisztét is tisztesen, becsületesen, megbecsülve megbízóitól, tiszteletben maradva a közönség részéről. Családot nem alapított, de a bibliai József módjára gondviselője lett elaggott édes atyjának, nővérének s a sors által zátonyra került testvére gyermekeinek. Ezek körében Horváth Sándor a ktilsőleg-látszólag kemény fejti, komoly lelkületű, egyenes, szigorú jellemű férfiú, lágyszívű, szülét istápoló gyermeknek, gyöngéd testvérnek bizonyult, míglen szeretteit mindmind kikisérte... Midőn így magára maradt s a Miskolci Takarékpénztár által nyugdíjaztatok mint remete élt szerencsi magányában múltjának és emlékeinek, ekkor megint fordulat állott be életében. Szerencsen megindult az egyházi élet, visszatért tehát első szerelméhez az egyházhoz s boldog volt, hogy most már minden idejét, érdeklődését az egyház szervezésének szentelhette. Temetését Szerencs egész intelligens közönségének s a tállyai egyház nagy küldöttségének részvéte mellett Nemes Karoly hegyaljai főesperes, a boldogultnak a miskolci evang. gimnáziumban két éven át tanártársa és Zeman Zoltán tállyai lelkész végezte. A temetőben a papi megáldás után dr. Erőss János főorvos, egyházi felügyelő búcsúzott meghatott szavakban elór- zékenvülve a jó baráttól. Temetésén a Miskolci Takarékpénztár Balogh igazgatóval és Pollacsek Gyula fő tisztviselővel képveseltette magát s helyezett koszoi út gyásza jeléül a koporsóra. A kommunizmus bukása után, tavasz elején, hegyaljai egyházmegyénk Szerencsen tar tóttá szervezkedő gyűlését, milyen öröme volt, hogy az egyházak képviselőivel, régi ismerősökkel találkozhatott, a meginduló egyházi életről értesülhetett; e sorok Írójának megmutatta akkor kezeit, tele voltak azok fagyási sebekkel, megmagyarázta, de hogy senki se hallja: az előző szigorú telet (öreg ember létére) fűtés nélkül húzta át. Ráismertem Horváth Sándorra, aki a panaszt, elégületlenséget, zúgolódást, követelődzést nem ismerte, holott ha szól, az egyház-anya bizonyára nyújtott volna segédkezet, de Horváth nem szólt, jelleméhez tartozott: mindenkinek szolgálni készségesen és senkinek terhére nem lenni. Ez volt Horváth Sándor, emlékezzék reá vissza Miskolc, melynek falai minekutána innét eltávozott, többé nem látták őt viszont Síremlékére, ha majd lesz Szerencsen, rá lehet vésni szomorú, kegye- letes emlékezetül: fűit Ilion, fuimus Troes... — s. Pécs. Magyarhoni evangélikus keresztyén anyaszentegyházunknak egyik fontos őtállója többek között a pécsi gyülekezet, melynek 1925-ik évről szóló jelentését most tette közzé a gyülekezet apostoli buzgőságú fáradhatlan lelkésze, Baldauf Gusztáv. A jelentés mindenekelőtt kegyeletes szavakkal áldoz áldott emlékű Gyurátz Ferenc püspök emlékének. Megemlékezik a pécsi templom félszázados ünnepélyéről, a gyülekezet kebelében rendezett theologiai konferenciáról, majd örömmel állapítja meg, hogy a rendkívüli adóval való megterhelés mellett sem lanyhult el a hívek önkéntes adakozási kedve. Egyházi adó címen az egyháztagok az 1925-ik év folyamán 61 millió 631 ezer K áldozatot hoztak, önkéntes adományok címén befolyt az egyház pénztárába 3 millió 978 ezer korona. Az egyházközségnek helyben összesen 753, vidéken 141 adózó tagja van. Legnagyobb adót fizetnek: Ná- dosy Elek, Visnya Ernő 2’5—2*5 miiíió koronát, Taizs József 1,400.000 koronát, Quentell Ede 1,500.000 koronát, dr. Bakay Jenő, Kriszt Sándor, Littke Jenő, Gerlach Ottó 1—1 millió koronát. Keresztelés az 1925-ik év folyamán 65 volt, konfirmáltatott 30, házasságot kötött 22 pár, temettek 5i esetben, kitért 5, hozzánk áttért 23, házasság- kötésnél reverzálist adtak egyházunk javára 7 esetben. A különböző iskolákban 176 ev. növendék részesült hitoktatásban. A gyülekezet kebelében rendkívül fontos kulturtevékenységet fejt ki dr. Bakay Lajos egyetemi tanár elnöklete alatt működő Evangélikus Társaság, nemkülönben dr. Felix Antal táblai elnök nejének vezetése alatt álló Evangélikus Diakonia. Ez utóbbinak pénztári forgalma az elmúlt esztendőben 19 millió 139 ezer korona volt. „Mennyből jövök most hozzátok.“ Bach János Sebestyén hírneves zeneszerző születésének 231-ik évfordulója alkalmából. 2 Németből fordította: Almásy Brúnó. Az öreg tiszt mérgesen ütött botjával a padlóra. »Ne mókázzék kend! Kend játszani fog s ezzel vége I Sok jót hallottam kendről és, mert nagy győzelmet arattam, nagy Tedeumot akarok hallani, oiyat, amilyen csak egy elsőrendű zenésztől telik. Valami rendkívüli legyen, mert az Úr Kesseldorf- nál szemmelláthatólag velünk volt.« Bach ismét meghajtó magát: »Majd más orgonistát állítok magam helyett, tábornok úr.« ' Erre az öreget düh fogta el. »Az ördögé kend? Ha ón azt mondom, hogy a kend játékát akarom hallani, akkor kend fog játszani Értette?
